avagy a magyar nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Kína

Mr Attila menni China

Mr Attila menni China

Qingyuan - kirándulás két napban

2016. november 15. - mrattilamennichina

A hétvége kirándulással telt. A cég, vagyis a szakszervezet évente befizeti a dolgozókat egy kirándulásra. De ez nem az otthon megszokott, karácsony előtti 2-3 busznyi szabad hely egy adott célállomásra. Itt minden dolgozóra jut 350RMB (kb. 15eFt), és vannak egy és két napos kirándulások, mindkét esetben 4-4 opcióval. Az egy napost főként a fizikaiak választják a korlátozott szabadnapjuk miatt, a két napos inkább a szellemiek programja, bár azért beneveznek fizikaiak is (a szabadságuk terhére). A két napos kirándulásnak van egy 100RMB-s plusz költsége, mert itt azért szálloda és több program is van.

Idén a részlegünk Qingyuan-t (ejtsd: csinjüan) választotta 2 napos kirándulás keretében. Qingyuan Guangdong provance legészakibb és legkiterjedtebb prefektúrája azonos nevű "fővárossal". Több, mint ezer éve lakott a Han-ok és egyéb kisebbségek által. A Qing-ek alatt emelkedett fel és lett önálló megye, majd néhány évtizede önálló prefektúra. A tartományt keresztülszeli a Bei River, ami a Pearl River északi mellékfolyója (Zhuhai egyébként a Pearl River deltájában fekszik). A tartományt magas hegyek és síkságok sokasága teszi változatossá. A város és a környék egész évben látogatható, bár április-októben közötti időszakot javasolják kirándulásra. Nevezetes a Qingyuan-csirke, valamint az itt termelt rengeteg gyógynövény és gyógygomba.

01-img_20161112_144022.jpgFürdő Qingyuan-ben

Az indulás szombat reggel 8:30-kor volt a cég udvaráról. Lulu intézett transzfert Zhuhai-ból, azzal a 8:00-s gyülekezőre be is értünk. Itt is voltak késők, de 8:15-ig mindenki befutott s közben a többiek a tűzriadónál tapasztalt szép sorban várták az létszám ellenőrzést és az indulást, ami a terveknek megfelelően 8:30-kor meg is történt. Egy 3 órás út várt ránk, félúton egy rövid pihenővel. Fura volt, hogy az idegenvezetőnk nem mondta, hogy mikor van a gyülekező - mindenki ment, intézte a kis/nagy dolgát és a busza közelében várta az indulást. Otthon egy ilyen megálló 15-20 perc és a végén telefonálgatni kell, hogy ki hol van - itt az egész pihenő nem volt 10 perc...

Út közben az egyik lehajtó előtt erősen fékezett a busz, aztán a motor elhallgatott és legurultunk a kanyarodó sávba. A kanyart elhagyva a gyorsítósávban kicsit köhögött a motor majd megint elhallgatott. Szuper! Vége az útnak, vagy legalábbis lesz egy pár órás kényszer pihenő... Aztán a motor beröffent és száguldottunk tovább. Ekkor kezdtem gondolkodni, hogy kigyorsításkor húz, mint állat és a hanghatás mintha a metróé lenne. Figyeltem a következő megállást: agyanúm beigazolódott. Hybrid hajtású autókba mi is évek óta gyártunk alkatrészeket, és hallottam róla, hogy kísérleteznek teherautóban való alkalmazással, de hogy pont Kínában, ráadásul már most hybrid busszal fogok utazni, az nem gondoltam volna. Már pedig ez hybrid busz volt. 30km/h alatt a dízelmotor leáll, ott tisztán elektromos, majd 30-nál az elektronika kiadja a vezérlő jelet és a motor beröffen. Otthon van Zlatý Bažant, itt van Golden Dragon. Az előbbi az aranyfácán és sör, utóbbi az aranysárkány és a hybrid buszunk gyártója...

03-img_20161112_105036.jpg

04-img_20161112_105156.jpg8 vagy 9 emelet magasban...

05-img_20161112_105528.jpgKinai piac... :-)

06-img_20161112_110555.jpgPakolni tudni kell...

A kb. 3 órás út során megérkeztünk az ebéd helyszínére.  Az ebéd dinnyeleves, egészben főzött majd felcsíkozott csirke, tofu, sertés húsos bambusz, sertés húsos karalábé főzve, szintén sertés húsos főtt burgonya és főzött-sütött hal volt. A srácok már a buszon lerendezték, hogy Lulu, Derek, Tony és én majd egy asztalhoz ülünk. Végül 10-en ültünk 1-1 asztalnál, mi négyen egy kisgyerekes családhoz és 3, a hozzám is tartozó gyártósoron dolgozó operátor kolleginához ültünk le. A legidősebb az ebéd vége felé megkérdezte a srácokat, hogy mikor tanultam meg pálcikával enni? Mondták neki, hogy amikor idekerültem, mire ő megdícsért, hogy olyan ügyesen használom, mintha kínai lennék. xie'xie (Köszönöm!) A sör az ebédből kimaradt. :-D

Ebéd után visszamentünk 1 km-t a helyi gyógyfürdőhöz. Hogy mi a gyógyhatása nem tudom, mert a srácok nem tudták megmondani, de tuti van hatása. :-) 138RMB lett volna a belépő, de az ugye benne volt a részvételi díjban, így csak a sort kellett kivárni, hogy a belépőkártyát megkaphasd. A beléptető kapu után le kellett menni egy lépcsőn, ahol a belépőkártya ellenében kaptál egy chip-es karkötőt a szekrényhez. Tudtuk, hogy fürdőzni is fogunk, így jó otthoni szokás szerint hoztam papucsot és törölközőt - nem kellett volna: a szekrényben volt mindkettő, sőt, ha átnedvesedett, akkor a fürdő területén bárhol kaphattál másikat helyette, ingyen és bérmentve.

07-img_20161112_160730.jpgA fürdő bejárata

08-img_20161112_160818.jpgLulu-ék szelfiznek

Átöltözve útba vettük a szabadtéri fürdőt. (H.lye vagy, ilyen hidegben? Naná, itt még mindig 23 fok van... :-D ) Kilépve az épületből sok-sok bokrot és fát láttál. Elinultunk balra, ahonnan pár méter után kis út nyílt jobbra - ez vezetett az úszómedencéhez. Odamentünk páran. Lássuk milyen a víz! (_) - ilyen hideg... :-D A többiek meghátráltak, de én rákészültem már az úszásra, ezért csak belementem. Érzésre lehetett vagy 16-18 fokos, de úszva jól esett. És mint tudjuk egy fecske nem csinál nyarat, de egy bolond százat csinál... "Az Attila úszik!" felkiáltás után egyre többen gondolták azt, hogy még is le kéne tenni azt a törölközőt és meg kell mutatni, hogy ők is vannak annyira f.sza gyerekek, mint én. :-D Pár hossz (végre normális méretű medence!) után kijöttem és kerestem egy melegvizes medencét. Találtam is. Elég forrónak tűnt, bár szerintem csak azért, mert előtte jól lehűltem a másikban. :-)

09-img_20161112_141623.jpgA szabadtéri rész alaprajza

A meleg vizes medence megint egy külön történet! Otthon hozzá vagy szokva, hogy több tíz ember befogadására alkalmas medence van mindenfelé, és hatalmas zöld terület napozásra. Itt jó, ha 10 ember belefér egy medencébe, de jellemőbbek a 4-6 ember számára kényelmes kádak. Valójában nem kád, mert hatalmas kövekből vannak (csak némelyiknek az alja van kicsempézve), és a fák és bokrok közé/alá vannak építve. Olyan, mintha egy arborétumban a növények között ástak volna néhány nagyobb lyukat, majd kikövezés után felengedték volna vízzel. És ezekből van egy csomó. Napozásra nagyon nincs hely, de szerintem ők nem is nagyon akarnak napozni, inkább a pihenés és a lazítás a cél. Közel 3 órát kaptunk pancsolni, ami most bőven elegendő is volt egy alkalomra. :-)

10-img_20161112_144103.jpgEgy medence a sok közül - tudom, túl van öltözve a lány... :-P

11-img_20161112_144132.jpgA kis utacskák jobbra 1-1 kis medencéhez visznek

12-img_20161112_144213.jpg

13-img_20161112_144234.jpgItt valami munkák folytak

Ezután vacsorázni mentünk egy másik helyre, ahol nagyjából hasonló ételek voltak, csak máshogy elkészítve. Az asztal társaság az ebédkori volt és következő vicces párbeszéd zajlott le, amikor hozták a csirkét:
Lulu: Attila, try it. This is another chicken. (Attila, kóstold meg, ez másik csirke.)
Tony: Yes, this is another chicken, because we eaten those at lunch. (Igen, ez másik csirke, mert azt megettük délben.)
Mindenki nevet. Aztán hozták a halat és még le sem tették, de a szemem sarkából Tony rándulásán láttam, hogy egyre gondolunk és abban a pillanatban mondtam: And this is another fish... (És ez egy másik hal.) :-D Majdnem leestünk a székről... :-D Ezt a hétvége folyamán még párszor megkapta Lulu, noha tudtuk, hogy azt szerette volna kifejezni, hogy ez egy máshogyan elkészített és fűszerezett étel. :-) Szerencsére nem vette zokon, bár egyszer nagyon gondolkodott, hogy miként magyarázza el mire gondolt ott és akkor...

Vacsora után elmentünk megnézni egy kisebbségi előadást, aminek a helyszíne kb. olyan volt, mintha egy isten háta mögötti kis téesz úton megközelíthető nagyobb pajta lenne. A helyiség közepén kis tábortűz, körben nézőtér. Az első kis bemutató után rizsborral kínáltak minket, majd folytatósott az előadás. Nagyjából ugyan azt a néhány, a lábamat-a-földhöz-csapom-és-néha-rúgok-egy-kicsit-előre lépéskombinációt táncolták, csak néha egy sorban, néha 2 oszlopban, néha kettesével egymás mellett állva, néha sítalpszerű léceken lépdelve. A komolyabb eltérést a produkció vége felé lehetett látni, amikor letettek 2 vastagabb bambusz rudat egymástól kb. 3m-re, ezek széléhez odült 3-3 ember, majd a 6db bő 3m-es bambuszrudat megfogták és 2x párhuzamosan, 2x X-ben tartva odaverték a vastag rudakhoz, s közben egy csaj ezek között ugrált. Félre ne értse senki, nem leszólni akarom, csupán én másra számítottam - sokkal inkább az Európában ismert (vagyis vélt) tradicionális kínai zene és tánc típusú előadásra gondoltam előzetesen.

14-img_20161112_184449.jpg

15-img_20161112_184455.jpg

Kb. egy órát töltöttünk itt, majd elmentünk elfoglalni a szállást. Kinézetre a város egyik előkelő hoteljének tűnt, amit erősített az is, hogy a város repterének az ügyfélszolgálata volt berendezve a hall egyik végében. Ennek ellenére össze sem lehet hasonlítani az eddig itt megszokott hotelekkel: szerényebb berendezés, szerényebb kiszolgálás, egyszerűbb megoldások és egyszerűbb anyagok. De tiszta és rendezett volt. Két ágyas szobák voltak, de mindegyik ágy kb. 1,20 széles, szóval ha megfelelő lett volna a fiú-lány arány, akkor a szobák felét meg is lehetett volna spórolni. :-D

Reggelire az otthon széles metéltként ismert tészta helyi megfelelőjét kínálták némi zöldséggel összesütve, amitől az egésznek enyhén édeskés íze volt, de nagyon kellemes harmónikus ízvilággal. Mi elég korán lementünk enni, így a megfőzött édes burgonyát és a főtt kukoricát majdnem kihagytuk, mert azt csak később hozták.

Ezután kimentem a hotel elé sétálni egy picit. A délelőtti programnak hegymászás volt betervezve, de elég szürke és párás volt az idő, így nem tudtam mi lesz belőle. Itt Kínában néha vannak szürreális élményei az embernek. Ezen a reggelen ilyen volt, amikor egy elegánsan kiöltözött, érzetre magas hölgyike egy szakadt 16 colos bicajon (a kemping 20 colos kerekű!) tekert végig az utcán úgy, hogy a pedál alsó helyzetében a combja alig volt a vízszintes alatt, a pedál felső helyzetében meg majdnem a mellével volt egy vonalban... Ez annyira sokkolt, hogy a telefont is elfelejtettem elővenni, hogy megörökítsem ezt a lehetetlen kompozíciót. Alig ocsudtam fel, amikor egy elegáns fekete kosztümbe öltözött leányzó egy hupikék (igen, mint a mesében) versenybicajon keresztültekert a képen. De tényleg minden hupikék volt: a váz, a kormány, a hajtókar, a felni. Ugye mondanom sem kell, hogy mire észbe kaptam és előkotortam a telefont, addigra ő már eltekert...

16-img_20161113_080051.jpgA hotel kivülről

17-img_20161113_081054.jpgA hotel oldalában egy kis vizimalom - nem sokat adnak a csövek elrejtésére...

18-img_20161113_084303.jpgA buszra várva a gonosz szülők átruházták a hátizsákot :-D

Kb. fél óra buszozás után jutottunk el a hegy lábához. Szerencsére az idő javult, így nem fáztunk és az esőtől sem kellett félnünk. Igényesen megcsinált, de még építés alatt álló kalandparkszerű hely fogadott minket. Innen lehetett a csúcsra törni egy kis patakos-vízeséses völgyben, ami hasonló érzés volt, mintha a Myrafälle-vízesés lágyságát ötvöznéd a Bärenschützklamm hosszával, néhol egy kis kalandpróbás rövidítési lehetőséggel. Szép és hangulatos, csak a rendelkezésünkre álló alig 3 óra kevés volt a megmászható csúcs eléréséhez - alig több, mint fél útig jutottunk. Viszont a látvány így is pazar volt - kár, hogy a pára miatt viszonylag rövid volt a látótáv.

19-img_1505.JPGA kalandpark és a hegy bejárata

 20-img_1510.JPGSzobor pandák a kapun belül

21-img_1574.JPGA jobbra középmagasban lévő hegyre kellett volna feljutni

22-img_1516.JPG

23-img_1521.JPGMég épités alatt a kalandpark

24-img_1528.JPGÚtban a hegyre

25-img_1529.JPG

26-img_1547.JPG

27-img_1552.JPG

28-img_20161113_111158.jpgÚtban a hegyről

 29-img_20161113_111226.jpg

30-img_1566.JPGBambusz erdő

Ezután ebédelni mentünk. Tudtam azt is, hogy majd hajókázni is fogunk az egyik folyón. Csak azt nem sejtettem, hogy a kettő egy időben fog megtörténni... Felszálltunk a hajóra, leültünk az asztalokhoz, kaptunk másik csirkét és másik halat (bocs Lulu! :-D ), és elindultunk a folyón felfelé. Az érzés? Mintha Vietnámról szóló (főként háborús) filmeket néznél: folyó, és a partja egyben a minkét oldalon a meredeken felfelé törő hegy alja, amit sötétzöld levelű fák és bokrok fednek. A hely neve a kínai fordító progi szerint ez a szakasz "mindkét parton üvöltő majmok folyója" nevet viseli. Nagyjából mire az ebéddel végzett az ember, addigra a hajó is elérte a fordulási pontot, így felmehettél a felső fedélzetre nézelődni. Majmot nem hallottam üvölteni, de az élmény hatalmas! A hegy és a víz a lehető legközelebb egymáshoz...

31-img_20161113_122018.jpgVietnám feeling

32-img_20161113_122024.jpgIndulás ebédelni

33-img_20161113_122051_hdr.jpgA kikötő

34-img_20161113_123535.jpg

35-img_20161113_124331.jpg

36-img_20161113_124856.jpg

37-img_20161113_125056.jpgChris és a barátnője

38-img_20161113_125107.jpg

39-img_20161113_124846.jpgSzáradnak a halak

Amíg a hajótól ballagtunk vissza a buszhoz rengeteg szárított halat és friss gyümölcsöt árusító kis kézi kocsit láttunk. Egy helyen egy ügyes kis masinával bambuszból préseltek levet és adták 5RMB-ért. Nézegettem egy picit és úgy döntöttem, hogy nekem is kell vennem egy üveggel ebből a zöld lötyiből. Ha nagyon rossz és kiöntöm akkor is megér bő 200Ft-ot ez a próba. És meg kell mondjam nem csalódtam. Íze kissé édeskés és a főtt kukoricára emlékeztet. Ha jól belegondolok, akkor a kukorica szára és a bambusz szára is hasonlóan néz ki - talán nem véletlen a hasonlóság. :-)

40-img_20161113_130854.jpgKészül a bambuszlé

Hazafelé egy helyen álltunk meg, ahol bemutatták a hely nevezetességeit illetve a környéken termelt gyógy hatású termékeiket, köztük az egyik híres és állítólag nagy gyógyhatású gombájukat is, amit teaként isznak. Nem, nem vicces gomba, mert kóstoltatták a teát, lehetett belőle inni bőven, és semilyen hangulat rontó vagy javító hatását nem fedeztem fel. :-)

41-img_20161113_141117.jpgItt terem a gyógygomba

42-img_20161113_144935.jpgIgen-igen, ez az aminek látszik: száritott szarvas himbi-limbi...

És a végére 3 kép az utazásról, mint tevékenységről. Az elsőn hárman ülnek a motoron, az elsőn bukósisak, az utolsón munkavédelmi sisak, a középső meg sisak nélkül lazán chat-el. A motoros verzióból láttam már olyat ötös variációt is, hogy: motoros-gyerek-anya-gyerek-apa...

43-img_20161113_135107.jpg

Az utolsó két kép a buszon készült hazafelé, az egyik a gombázás előtt, a másik a gombázás után. A két kép készülhetett volna mondjuk egy bukkanó előtt és a bukkanó után is - vicces volt nézni, ahogy csapódott a fejük, a testük, amint a busz egy úthibán áthajtott (néha 3 mp-ként), de ők fel sem ébredtek rá, csak aludtak tovább az új pozícióban. :-D Szerintem a hazautat csak a sofőr és én nem aludtuk végig. :-) A buszról leszállva Maryam megjegyezte, hogy nem kellett volna a gombás kiállítás, mert túl későn értünk haza. Na persze - annyira aludtak, hogy fel sem tűnt nekik, hogy a sofőr elrontott egy lehajtót az autópályán (lehet, hogy mégis ő is aludt 8-O ), így egyel később jöttünk le és kb. egy órát zötykölődtünk Guangdong város utcáin...

44-img_20161113_135521.jpgGyógygomba előtt

45-img_20161113_160912.jpgGyógygomba után 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mr-attila-menni-china.blog.hu/api/trackback/id/tr4211959139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása