Ebből mi sül ki?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óprenciás tengeren és az üveghegyen is túl volt egy cégvezetés, aki 20 évvel ezelőtt azt gondolta, hogy kellene alapítani Kínában egy leányvállalatot. A gondolatot tett követte és májusban lesz 20 éve, hogy az üzemet átadták a termelésnek. :-)

Ha már volt munkaidőben kosárlabda bajnokság, funny games és ének verseny is, akkor gondolni lehet, hogy a cégvezetés ezt az alkalmat sem hagyja ki egy kis mókázásra. Május 7-ére nagyszabású bulit szerveznek, aminek része lesz egy kb. 2 órás műsor különböző zenés-táncos-harcművészes produkciókkal, mindet a cég dolgozóinak előadásában. A próbák már elkezdődtek - természetesen munkaidőben. Még mielőtt bárki felhánytorgatná, hogy "persze a szellemieknek mindent lehet!", megjegyezném, hogy az üzemben a sori munkások között egy héttel korábban már keringett a jelentkezési lap, mint hogy mi, szelleimek azt láttuk volna az irodában. És igen, jó páran közülük jelentkeztek is. :-)

Egyik délután gyanútlanul dolgoztam, amikor csipogott a telefon: Tendy érdeklődött, hogy tudom-e a jeles alkalmat és jelentkeztem-e valamire. Szó szót követett és egyszer csak azt vettem észre, hogy rábeszélt a step tánc produkcióban való részvételre. 5 évnyi kubai salsa után nem volt meglepő, hogy vállaltam. 6 próbán vagyunk túl, természetesen kínaiul, így túl sokat nem értek belőle, csupán az utánozás marad mint lehetőség, és bár néha-néha 1-2 kolléga próbál fordítani, hogy mi következik, sokra nem megyek velük, mert nincs kidolgozott névrendszerünk a figurákra... A 2. próba után az egyik kollegina megdicsért, hogy én nagyon okos fiú vagyok, mert nem értem mit mond a tanár, mégis jobban csinálom, mint a fiúk nagy része és a lányok közül is volna, aki tanulhatna tőlem... :-D A mai próba elején meg kiállítottak középre példaként, és nekem kellett vezetni azt a kis rövid blokkot. Na igen, nem volt nehéz, mert a lépés nem bonyolult és végre került zene is alá, ami jót tett a ritmusérzékünknek is. Túlzás lenne azt hinni, hogy ezután bármilyen táncot gyorsan megtanulok, de tény, hogy könnyebben megy, mint ezelőtt jó pár évvel. :-)

Úgy gondolom, a szerdai és szombati jógával együtt a szerdai és csütörtöki step tánc edzések kiváló keresztedzést jelentenek az Ultrabalatonra való készülésben. :-D Ezen kívül hatásosan bővül a cégen belüli kapcsolataim száma is, mert másik 2 részleg együttműködésébe ékelődtünk be Luluval - ő sem akart kiimaradni a buliból amikor meghallotta, hogy mire adtam a fejemet. :-) Ő lehet, hogy azóta megbánta... :-D

Tamás üzleti úton volt a rábeszélés hetében, így csak hétfő reggel találkoztunk legközelebb. Mondtam neki mire vettek rá a kollégák. Nevetett, de hajlandóságot nem mutatott, hogy bármilyen produkcióhoz csatlakozzon. Mindenesetre jó ötletnek tartotta ezt az egész sztorit. Aztán délután azzal fogadott, hogy "Reggel még nevettem, hogy táncolni fogsz, de én sem maradtam ki a jóból! Délben a kollégák körülálltak és egyre csak a Kung-Fu!, Kung-Fu! szavakat hallottam tőlük. Reméltem, hogy nem verekedni akarnak, és mivel reggel említetted így gyanús volt, hogy rá akarnak beszélni a részvételre." Így esett, hogy Tamás a harcművészeti bemutatóban csillogtathatja meg tudását... :-D A múlt csütörtöki próbánk után láttam az udvaron ügyeskedni őket, így gondoltam egy kicsit közelebbről is megnézem mi történik. Csak 3 szó jutott eszébe, amikor meglátott közeledni telefonnal a kezemben: "Meg ne próbáld!" :-D Én megpróbáltam, de mivel a fotó elkészülte előtt villámgyorsan kiütötte a kezemből a telefont a verekedő rúddal, így bármennyire is vágytok rá, erről nem lesz kép. :-D :-D