avagy a magyar nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Kína

Mr Attila menni China

Egy más Húsvét

2017. április 19. - mrattilamennichina

Valamiért nem nagyon akart működni a blog az elmúlt napokban, de most újra itt vagyok! :-)

Emlékezzünk meg picit a húsvétról, mert jócskán más volt, mint az eddigiek...

Egyik oka, hogy egészen kis gyerek korom óta ez az első év, hogy kihagytam nagynéném isteni házi sonkáját és házi kolbászát. Igazán bőghetnékem támadt, amikor öcsém átküldte a terített asztal fotóját. :-) Torma sem került az asztalra most. Elvileg ismerik a kínaiak, de nem sikerült találni... A sonka problémát a fekete szalonna kifőzésével terveztem megoldani, de Tamás talált egy sonka alakú csomagba csomagolt szalonnát ami csak sózott, úgyhogy feleztük és a kettőt együtt főztem meg.

img_20170415_180602.jpg

Más volt a húsvét azért is, mert nagy böjtöt tartottam és 40 nap elment hús nélkül. Az edzések mellett kicsit nehéz volt, de nem megoldhatatlan feladat. És jól is esett a szervezetemnek. Komolyan. Sőt, 3 evés után még van abból a főtt sonka mennyiségből, amit korábban alig sikerült beosztani 2 evésre. :-D

Ja, és hallottam, jönnek a 2018-as választások, így a béka segge alatt lévő népszerűségi index javítása miatt ünnepnap lett Nagypéntek. Kár, hogy ezt már régen meg kellett volna lépni, nem csak most...

S ha már Nagy-, akkor Nagyszombat és Zhuhai legnagyobb hegye. Tudom, nem legnagyobb, hanem legmagasabb... :-) Kirándulni mentünk. Chris kezdte szervezni 4 hete, de 2x időjárás miatt csúszott, az egyik hétvégén pedig program ütközés volt. Most viszont minden passzolt, a hétvégét is úgy szerveztük, hogy tudjunk menni. Hívtam Tamást, Leont és Jaspert is (az utóbbi kettő a kezdeti lelkesedés után végül nem jött). Chris pedig meginvitálta az egyik német kollégát, akit kidobtak Kínába 9 hétre... Szegény gyerek nem igazán rajong a kínai konyháért... Már korábban is járt itt, de a mostani első ebédjére 3 napig emlékezett. Utána aztán inkább gyümölcsön és péksüteményen élt, míg nem sikerült rábeszélnem a tésztára. Azóta azt eszi - bár azt is szinte üresen... Kicsit fura a csávó. A telefonja is repülőgépes üzemmódban van, nehogy véletlenül valaki felhívja és fizetnie kelljen - bakker, ha olyan, akkor nem veszem fel, ha olyan, akkor meg röviden elmondom, hogy írjon inkább neten, mert drága a telefonhívás. Na mindegy.

Az időjárás kedvezőnek tűnt, így Chris reggel 9-re meghirdette az indulást. Amikor a német kollégában realizálódott, hogy ez neki reggel 7:30-as indulást jelent a hotelből, akkor kisírt egy fél óra csúsztatást. :-D Gyakorlatilag ez is úgy zajlott, hogy én 7:30-kor elindultam a lakásból, elmentem érte a hotelhez, az első érkező busszal visszajöttünk Tamásért és folytattuk utunkat a 609-essel, hogy pontosan a megadott időre befussunk. Amikor a csapat összeállt elindultunk, az első lehetőségnél vettünk vizet és célba vettük a csúcsot. Valószínű erős gondok vannak a mértékegységekkel Kínában, mert a lakás sem akkora, mint anno mondták és az általuk 1000m-esnek mondott hegy is csak 620 m-re jött ki a GPS szerint... Na de haladjunk sorban:

img_20170415_092545.jpgOda fel...

Az út elején volt némi lépcső, aztán hamar az erdőben találtuk magunkat, amit aztán köves-sziklás-bokros rész követett. Néhol kényelmes volt menni, néhol 40-50cm-ket kellett "lépcsőzni". Túracipőben pont jó volt (a 3 külföldi naná, hogy abban ment :-D ), edző/futó cipőben azért kicsit nehezebb terep lett volna - nem is tudom hogyan volt képes 1-2 kolléga mezei utcai sima talpú cipőben teljesíteni a távot. A felhőalap kb. 400m-en volt, így néha elég érdekes volt látni, ahogy előttünk egyszer csak eltűnik 1-1 kisebb hegycsúcs vagy sziklaszírt... 550m-en tartottuk a harmadik pihenőt (ekkor néztem először a GPS-en a magasságot) és a német kollégán látszott, hogy neki ez már sok. Otthon valószínűleg nem, de nap nélkül is 24°C-ban 90%-os páratartalom mellett tényleg megerőltető tud lenni...

img_20170415_094039s.jpg

img_20170415_094317.jpg

img_20170415_095758.jpgEzen menj fel sima talpú utcai cipőben...

img_20170415_100434.jpg

img_20170415_101649.jpg

img_20170415_102137.jpg

img_20170415_102547.jpg

img_20170415_104301.jpg

img_20170415_104417.jpg

img_20170415_110001.jpgFelhőben úszva

img_20170415_110845.jpg

img_20170415_112540.jpg

img_20170415_115321_1.jpgA csúcson még a zászlót is kitűztük... :-D

Még hosszú gyaloglásra számítottunk, de hamarosan a térdig érő bokrok között feltűnt néhány törpefenyő is és rövidesen elértük a hegycsúcson lévő valamilyen adótornyot. Ennek a tövében ültünk le megenni az ebédünket a szokásos minden mindenkié szellemben. Tamás a sárgadinnye pálinkából kínálta a népet, de csak módjával, mert nem akartuk őket a hátunkon lecipelni. :-P Azt talán nem kell mondani, hogy nagyon ízlett nekik... :-D Fel is dobta a társaságot, mert a korábbi "csendben lassan menetelünk" hangulatot felváltotta a "hangosan nevetve rohanunk" érzésvilág. Még akkor is, amikor a kb. 50m-nyi ereszkedés után a dzsungelen kellett átvágni, hogy egy újabb csúcsot hódítsunk meg! És tényleg dzsungel feeling volt, mert sűrű növésű, bambusz jellegű, de csak velünk egy magas növényrengetegen kellett átvágni. Fentről visszanézve szinte nem is látszott az út - csak keresztülmenve vezetett a kitaposott csapás. Egyszer mondjuk jót nevettünk Tamással, amikor pár méterrel előttünk ment a német kolléga és az ő feje kint volt a bozótból, de a többieké nem. :-D

img_20170415_120736.jpgA pálinka után oldódott a hangulat - mint aranyhal a királyvízben :-D

img_20170415_120817.jpg

img_20170415_121718.jpgHelló Vietnám!

img_20170415_121830.jpgOda kell menni! De hol is?!?

img_20170415_121817.jpg

img_20170415_123156.jpgCsúcstámadás újratöltve!

A második csúcshoz elérve kicsit tisztult az idő, a felhőalap magasabbra került, így jobb kilátás nyílt, ezért itt is eltöltöttünk egy hosszabb pihenőt. Az adótoronynál a zászló volt az aktuális erőgyakorlatom, itt pedig néhány jógapózt fotóztunk, hogy a szorgalmas diák örömet szerezhessen a "tanár nénijének".

img_20170415_123319_hdr.jpg

img_20170415_123412_hdr.jpg

mmexport1492251347355.jpg

mmexport1492251362810.jpg

mmexport1492251391422.jpg

mmexport1492251396031.jpgA jóga joga :-D

Lefelé néha előbújt a nap is és a hegy felénél kezdtem érezni, hogy húzódik a fejbőröm... Szép piros színem lett mindenhol, ahol nem volt rajtam ruha. A német kolléga szintén így járt. Haza érve Tamás is írt, hogy kicsit ő is érzi - na de az ő arcán eleve vastagabb a bőr... :-P :-D Bocsi! :-D

img_20170415_125400.jpg

img_20170415_125639.jpg

img_20170415_125736.jpg

img_20170415_125833.jpg

img_20170415_132309.jpg

img_20170415_132703.jpg

img_20170415_132848.jpg

img_20170415_133351.jpg
A kirándulás alatt eszembe jutott párszor Hadházi Rám-szakadékos stand-up-ja, ami szintén kirándulásról szól és szintén húsvétkor. Hallgassátok: :-)



A kirándulásról posztolt képeken az egyik táncos kollegina nagyon fellelkesült, így az egyik közelemben lévő hegyet becéloztuk vasárnapra, de érkezésekor picit szemerkélt az eső, ráadásul közölte, hogy nem reggelizett, a bolt meg még zárva volt, így végül nálam belekóstolt a Húsvét szellemébe. :-) Az idő csak délutánra javult érdemben, így ad-hoc nyelv órát tartottunk (ő az angolt akarja fejleszteni én a kínait...), délután meg rábeszélt a KFC csirkére. Igaz, sokat nem kellett győzködnie, mert bár a bunda nem olyan mint otthon, de mégis csak csirke... :-D

A hétfő (ahogy a péntek is) itt munkával telt. Persze erősen hiányos munkakedvel, ami akkor ment el igazán, amikor Xiaomín elkezdte küldözgetni a videókat, ahogy épp a KTV-ben üldögélnek a barátnőivel és énekelgetnek...

Így telt a Húsvétom, távol otthonról...

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mr-attila-menni-china.blog.hu/api/trackback/id/tr1412431839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.