avagy a magyar nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Kína

Mr Attila menni China

Mr Attila menni China

Guilin 2. - a varázslatos birodalom

2017. május 05. - mrattilamennichina

A kirándulásról szóló beszámoló első része itt olvasható: Guilin 1. - a titokzatos 20 yüan

A második nap egy korai 6:30-as ébresztővel, 7:00-ás reggelivel és 7:30-as indulással kezdődött. A reggeli nem svédasztalos Hiltonos... Hogy ne pazaroljuk egymás idejét feleslegesen reggel a személyzet egy tagja bekopog a szobába, hogy ébresztő és vonulj a reggelihez (így volt ez Qingyuan-ban is), ami főtt tésztából, 1 főtt tojásból, 1 zsemleszerű tésztagombócból és porridge-ből állt, ami magyarra zabkásaként fordítandó, de itt rizst főznek erőteljesen túl és a kása állagtól azért messze van...

Reggeli után meglátogattunk egy kisebbséget, amelyik faluban 200 család él és a különlegessége, hogy minden munkát a nők végeznek, a férfiak pedig a gyereket nevelik... Itt az az erény, ha valakinek lánya születik - Kína szerte egyébként a fiúnak örülnek. Sokkal többet nem sikerült megtudni, ezt is csak utólag, mert a kis előadáson a hölgyemény olyan gyorsan és levegővétel nélkül beszélt, hogy szinkrontolmács legyen a talpán, aki ezt követni és fordítani tudja. Amilyen erős testalkata volt el tudom képzelni, hogy egy levegővel nyomta le azt a negyed órát. :-D

img_2138.JPG

img_2143.JPG

img_2146.JPG

img_2152.JPG

img_2155.JPG

img_2158.JPG

img_2160.JPG

img_2163.JPG

img_2165.JPG

img_2175.JPG

Szeretem legalább nagyjából tudni, hogy hol vagyunk/voltunk éppen, de előző este elfelejtettem a 20 RMB-s tájkép helyét megnézni - csak azt tudtam, hogy hol hagytuk el az autópályát és hogy utána észak felé haladtunk. A kisebbség falujának elhagyása után neki is álltam keresni a térképen és találtam egy helyet egy csodaszép cseppkő barlangról, tőlünk kb. 30 km-re keletre, de mi éppen akkor dél-nyugat felé haladtunk. Kicsit elszomorodtam, hogy azt a helyet kihagyjuk. Aztán megálltunk egy hatalmas hegy előtt... Tamás megkérdezte a tanárka leányzót, hogy most mi következik, amire a gyors válasz a "lyuk" volt, majd szépen utána nézet, hogy azt a lyukat valójában barlangnak hívják és a Silver Cave nevet viseli. Megörültem, hogy mégis csak megyünk barlangba, még ha esetleg nem is lesz olyan szép, mint a nem sokkal korábban fényképen látott.

Pontosan már nem emlékszem, hogy mit olvastam a tapolcai tavasbarlang látogatóközpontjának első termében ezekről a hegyekről, de az biztos, hogy a világ különböző tájain készült fotók között ott van a guilini látkép is és szoros rokonságban állnak egymással. A Silver Cave 85 km-re délre van Guilintől, 18 km-re Yangshuo-tól, busszal megközelíthető és 84 RMB a belépőjegy a 28 látnivalót tartalmazó 2 km hosszú, színes fényekkel megvilágított cseppkövekkel teli barlang. A bejáratnál angol illetve kínai nyelvű audioboxot adnak, ami az egyes látnivalónál elmondja neked, hogy mit kell tudnod róla. Én most kicsit elhallgatok, beszéljenek a fényképek:

img_2186.JPG

img_2194.JPGA kellemes klíma miatt régen borospincének használták - a hordók még megvannak

img_2200.JPG

img_2202.JPG

img_2231.JPGBuddha-terme - a középen lévő cseppkő képződmény olyan, mintha Buddha ülne ott

img_2254.JPG

img_2256.JPG

img_2257.JPG

img_2261.JPGA társaság egy része :-)

img_2263.JPG

img_2269.JPG

img_2284.JPG

img_2287.JPGA hivatalos nevét ne kérdezzétek, de ez a képződmény egy házaspárt ábrázol, a bal oldali a férj, a jobb oldali a feleség. Érdekessége még, hogy két függő oszlopról van szó, csak a mennyezethez kapcsolódnak...

img_2292.JPG ...s a tudósok szerint száz év múlva érik el a padozatot.

img_2298.JPGA jobb oldali olyan, mint egy összecsukott esernyő

img_2306.JPG

img_2321.JPGEz meg itt elől olyan, mint egy nagy, szőke hajú rocker. :-D

img_2349.JPG

A barlang körbejárása után beültünk ebédelni, csak az volt a probléma, hogy a 10 fős asztalokhoz 14 embert ültettek, de a kaja mennyisége a 10 emberre volt méretezve. Nem baj, meleg volt, így ebéd után bedobtam még 2 jégkrémet. :-)

Innen az utunk ismét egy folyóhoz vezetett, ahonnan hajóval felvittek minket a felső kikötőbe, onnan egy kis séta következett a folyóparton a virágok között, majd ismét hajóba szálltunk és a sárkányhajózást próbálhattuk ki a következő kikötőig.

img_2367.JPG

img_2373.JPG

img_2383.JPG

img_2384.JPG

img_2395.JPG

img_20170430_150826.jpgMert haverkodni is kell... :-P

Annyian voltunk, hogy csak két hajóba férünk be, és bár nem volt kimondott verseny, mi mégis annak fogtuk fel. Noha az egy ütemre húz c. történet nem akart működni mégis sikerült utolérni a másik hajót és ha lett volna még egy kis helyünk, akkor meg is előztük volna őket. :-) A hajóból kiszállva egy templomhoz érkeztünk, ahol némi ima elmondása után valami igazolást adtak volna az ott létünkről, de ezzel a lehetőséggel nem kívántunk élni. A templomból egy barlangba vezetett az út, ami hasonlóan ki volt világítva mint a Silver Cave, csak ez sokkal kisebb barlang volt és sokkal több víz volt benne, ami viszont a látványnak tett jót, mert gyönyörűen tükröződtek a színes cseppkövek a vízben.

mmexport1493739723967.jpgHúzd meg! Sárkányhajózás... :-D

img_2414.JPG

img_2416.JPG

img_2427.JPG

img_2447.JPG

Innen már csak a vissza buszozás volt hátra, de a szállodába érkezés előtt még megálltunk egy üzletnél, ahol az árukészlet jelentős részét a helyben készült illetve termelt ételek és italok képezték. Némi vásárolgatás után aztán kikötöttünk a hotelben, hogy egy rövid pihenő után elinduljunk vacsorázni. A srácok belőtték az előző esti helyet, de nem volt szabad asztaluk, így a szomszéd étterembe mentünk be. A 4+1 lányból kettő kiesett, volt viszont helyettük egy párocska és még másik 2 srác, de a maradék 2 leányzó továbbra is mellettem ült. :-P Vacsora után ismét a West Street volt a cél, de most az egyik bárt is célba vettük sörözés céljából, ami kimerült abban, hogy a srácok 1-1 sör legurítása után 22h körül megszavazták az "ideje lenne visszaindulni a hotelbe" c. program pontot. A lányok még vásárolni akartak, így útjaink különváltak: a srácok megcélozták a hotelt, én pedig a lányokkal a West Street maradék részét. A vásárlás némi nézelődésben kimerült és a lányok is örültek a jelenlétemnek, mert mint kiderült fogalmuk sem volt, hogy merre van a hotel, annak ellenére, hogy az oda vezető úton csak 2 kereszteződés volt és mindkettőben balra kellett fordulni. :-D

img_20170430_222513.jpgA sör party eredménye: dobókocka torony építő kör - iszik akinél összedől. Én szomjas maradtam. :-D

Végül éjfélre kerültünk ágyba, hogy reggel az előző napihoz hasonló korai ébresztőben és reggeliben legyen részünk és megkezdjük utunkat hazafelé. Előtte azonban meglátogattunk egy egykori templomot a folyóparton, ahol bemutatták nekünk, hogy miként is halásznak a helyiek a kormoránnal, a templom épületében pedig egy kiállítást nézhettünk meg ékszerekkel, cseppkövekkel valamint régi írásokkal. A legutolsó teremben valami kis előadást tartott egy srác az írásokról majd írás bemutatót tartott egy idősebb úriember, aki előtte egy spanyolfal mögött kényelmesen teázgatott. :-) Az elkészült művet meg is lehetett venni, s egyik útitársunk ezt meg is tette.

img_20170501_082817.jpgGondoltad volna? 2x12 edényes tűzhely...

img_20170501_083317.jpgValaki mindig beleállt a képbe...

img_20170501_093310.jpgHalászni fogunk kormoránnal...

img_20170501_093209.jpg...és ott a hal a szájában! A többi már a kék edényben...

img_20170501_084020.jpg

img_20170501_084508_hdr.jpg

img_20170501_090616.jpg

img_20170501_091237.jpg

img_20170501_091251.jpg

Azt gondoltam, hogy innen már haza fogunk indulni, de végül a busz bekanyarodott egy kis utcácskába a falu végén. Csak házakat láttunk, illetve távolabb hegyeket. Végül egy új építésű, modern, sárga színű épület előtt álltunk meg. A műmárványos előtérben hatalmas Sweet Dreams felirat a falon, VIP kártya a nyakba, és mehettünk is az első helyiségbe, ahol elmesélte a hölgyemény, hogy hogyan terjeszkedtek és hol vannak jelen a régióban. Innen egy bemutató terembe mentünk, ahol a párnáikat és a matracaikat reklámozták ezerrel. Két nap alig alvás után... :-D Az előadás közben többször kihangsúlyozták, hogy nem szivacs, hanem habgumi, sokkal rugalmasabb, kényelmesebb és a nedvességet sem szívja be. Ennek demonstrálására vették két másik gyártó szivacs termékét illetve az övéket, mindegyikből szabott a hölgy egy fél ökölnyi darabot, majd egy kis tálkába zöldes-fekete lötyit öntött.
Ezután beletette az első szivacsot majd kicsavarta, de a szivacs zöldes színű maradt.
Így tett a második szivaccsal is, az is zöldes maradt, de kevésbé.
Aztán jött az ő habgumijuk, bele a lötyibe, kicsavarás és láss csodát, alig látni egy kis elszíneződést. Az egyik társunk szólt, hogy nem jó a kísérlet, mert nem forgatta meg rendesen a lötyiben a cuccot. A hölgyemény ismét nekiesett a feladatnak, immár alaposan, majd kicsavarta: na igen, de ha egy zöld lötyibe mártotta bele, akkor miért víztiszta cucc folyik belőle?!? Drága jó kémia... :-D

Az előadó terem sarkában volt egy ajtó. Gondoltam ott lehet valami üzem, majd benézek ha vége az előadásnak. Nem kellett, mert arra mentünk tovább: egy hatalmas helyiség, tele ágyakkal, rajta a matracaik és párnáik. Igen, a feladat, hogy próbáld ki, feküdj el az ágyon és élvezd a kényelmet... Tényleg kényelmesnek tűnt abban a pár percben, amíg feküdtem rajta, de azért 16 eFt-ot nem adok egy ilyen párnáért... A legmeglepőbb az volt, amikor az egyik hostes odalépett és akcentusmentes kiejtéssel megkérdezte, hogy honnan jöttem. A válaszul adott "from Hungary" kérdésre pedig nem a már megszokott értetlen bámulás volt a reakció, hanem az "á, Xiongyáli", ami Magyarország kínai neve. Egy kicsit még beszélgettünk a hogyan-miért vagyok itt témakörben, de ez a kis barátkozós kommunikáció továbbra sem hatott meg és nem vettem meg a párnát. :-)

img_20170501_105541.jpg

A bemutató után tényleg már csak az ebéd volt hátra, de most nem a nagy csoportos ebédre szavaztam, hanem Tamással és a lányokkal beültünk az egyik kis kifőzdéhez. Tamás zöldséges-húsos rizst, a lányok a legolcsóbb tésztát választották, én meg gondoltam, hogy akkor nekem jó lesz az a piros színű zöldséges-húsos tészta kicsit drágábban. Amikor elém került, akkor realizálódott bennem, hogy a tészta bőséggel tartalmaz levest is, a paprika pirosította meg, reggel pedig a hófehér pólót választottam az napi viseletre... Szerencsére a piros-fekete csíkos pulóver nálam volt, így előkének használtam. :-P Evés közben aztán arra is rájöttem, hogy csak picit csípősen kértem az ételt, de az információ valahol elveszett, így a forró leves duplán égetett... Annyira, hogy a fejem pirosabb volt, mint a pulóverem, és ezen még a jeges tea sem segített...

img_20170501_112010.jpg

Ezek után már tényleg csak a haza út volt hátra, helyenként dugókkal. Összességében azonban rövidebbnek tűnt az egész - talán azért, mert közben igyekeztem ledolgozni az előző két napon begyűjtött alváshiányt... :-D Május 1. lévén gondoltam, hogy este csinálok otthon egy kis majálist sör-virsli partyval, de érkezés után elmentem bevásárolni majd futni, ami után viszont még a kanapén ülve bealudtam... :-D

Jó kis hétvége volt, méltó módja a 8 itt töltött hónap megünneplésének. :-) Igen, jól olvasod, 8 hónap, de nekem nem tűnik annyinak, csak 8 hétnek. :-P Jó itt. :-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mr-attila-menni-china.blog.hu/api/trackback/id/tr3112473477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása