avagy a magyar nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Kína

Mr Attila menni China

Mr Attila menni China

A barlang rejtélye

2017. június 05. - mrattilamennichina

Péntek délután Anqi szólt, hogy régen láttuk egymást és szombat délután nem fog dolgozni, így ha van kedvem, akkor elmehetünk egyet valamerre. Mivel épp ráértem igent mondtam. Sanzao-ban néztem ki egy helyet úticélnak, amit még a hétfői kiruccanás alkalmával fedeztem fel a térképszoftverben.

Pénteken este időben lefeküdtem, mert egy hónapos fáradtásgot cipeltem magammal és jó lett volna kipihenni - egy 12 órás alvás össze is jött... Ezzel csak annyi gond volt, hogy délelőtt még takarítani akartam, de így csak egy szűk óra jutott rá, mielőtt indultam Hongqi-ba. És a reggeli is kimaradt - bár ebben a melegben nagyon enni sem volt kedvem... Már bőven úton voltam, amikor Anqi feltette a nagy kérdést, hogy ebben a melegben biztos el akarok-e menni Sanzao-ba? A nyár közepén még nagyobb meleg lesz, de mondtam neki, hogy nem fontos, majd megnézem a helyet egyedül. A reakció nem volt egyértelmű az elmenetellel kapcsolatban és már majdnem Hongqi-ban voltam, így a döntés későbbre maradt. Ott aztán megtárgyaltuk, hogy mindketen ennénk, de ő inkább a magyar konyhát kósttolná meg... Végül az utazás és egy mekis BigMac és Chicken McNugets kombó mellett tettük le a voksot, mivel az étterem lassabb lett volna és a magyar konyha is tervben volt. Ahogy a múltkor a KFC-ben, így itt is jól lakott az 5 csibe falatkával... :-)

A meki után még mindig lógott a kérdés, hogy hova is menjünk, s végül maradt Sanzao, úgyhogy célba vettük az 504-es megállóját, ami pont a célunk közelében tett le. A térkép szoftver szerint közel egy órás út várt ránk, de kb. 45 perc alatt megérkeztünk a légkondicionált helyijáratos busszal, köszönhetően a szerencsés forgalmi viszonyoknak. A célunkhoz vezető gyalogutat is hamar megtaláltuk, s bár tudtam, hogy egy kis "hegymászás" is lesz, mégis szíven ütött ebben a melegben ez a kis emelkedő. Pár száz méter után meg is érkeztünk a kis imaépületekkel teleszórt helyre, de a barlang bejáratot nem találtuk. Végül az egyik kis árus öregtől megtudtuk, hogy tényleg van itt egy mészkő barlang, de pár éve egy nagy kővel elzárták a bejáratát, de hogy miért, azt ő sem tudta megmondani. Szóval a barlang rejtély marad...

img_20170603_143047_hdr.jpgA buszról leszállva - tőlünk balra a hegy

img_20170603_140402.jpg

img_20170603_140536_hdr.jpgA kínai és angol felirat alapján is itt kéne legyen a barlang...

img_20170603_140652_hdr.jpg

img_20170603_140700_hdr.jpg

img_20170603_141012.jpgImahelyek és szobrok halomban

img_20170603_141025.jpg

img_20170603_141034.jpg

Rövid nézelődés utan a zhuhai-i visszatérés mellett döntöttünk. Kicsit sajnáltam a leányzót, hogy ebben a melegben ide elrángattam - igaz, nélküle nem tudtam volna meg, hogy mi van a baranggal. Visszafelé ugyan azzal az 504-es busszal sikerült utazni mint oda és a kaller csajnak is feltűnt a gyors visszatérésünk. Anqi gyorsan vázolta is a helyzetet, amire a hölgyemény rázta a fejét, hogy tényleg nincs lehetőség a barlangot meglátogatni. :-( Pár megállóval később átsszálltunk a 201-esre, ami éppen csak döcögött. Kicsit mérgelődtem is magamban a lassú tempón, hogy így este lesz, mire Zhuhai-ba érünk - aztán kb. 10 megálló után tényleg már csak vénszorgott a busz, majd az egyik megállóból már nem akart elindulni a sofőr. Végül egy bő 5 perc várakozás után leszállítottak minket és a következő busszal folytattuk utunkat.

Az idő nem volt már elég a magyar vacsorához, de különösebben nem bántam, mert semmi nem volt hozzá itthon és egy kicsit extrábban akartam volna elkészjteni mint eddig tettem... Ugye ismerjük a mondást, hogy aki keres az talál - nos, tapasztalatom szerint inkább aki nem keres az talál. :-D Így voltam vele péntek este is: nem kerestem, mégis megtaláltam az egyik sarokban eldugva a kék csibét a Maggitól, ráadásul 310 g-os kiszerelésben, mindössze 5,5 RMB-ért (kb. 220 Ft). Erősen akciós volt, gondolom a sérült dobozok miatt. Épp összefutottam Tamással, mutattam is neki a felfedezést, aminek eredményeként mindkettőnk kosarában landolt 1-1 doboz. Nos, a legközelebbi magyar vacsorához már ebből a porból is teszek a rizs főző vizébe. :-) Meglátjuk, mit szólnak hozzá a leendő kóstolók. :-D

img_20170602_193412.jpg

S ha már eszünk: nem tudom írtam-e vagy csak otthon meséltem, de pár hete erősen akciósan sikerült kipróbálni a teszkós pizzát, ami inkább langalló, mint pizza, de nem baj... A kolbászosat nem merem megkóstolni, mert félek, hogy édes lenne és akkor csak a pénzt dobnám ki az ablakon, de a tonhalas annál inkább bejön. Mivel a tonhal jobban vonz a pizzából, mint a többi része, így jött a gondolat, hogy akkor azt kellene kipróbálni. Az otthon szokásos márkákat itt esélytelen találni - bár otthon sem szoktam tonhalat enni, mindig megmaradtam a ruszlinál vagy az olajos szardíniánál, esetleg makrélánál. Ilyesmi hal itt is van, de egyelőre a tonhal a fő célpont. Elsőként a teszkóban kerestem, de ideiglenes készlethiány miatt nem tudtam veenni, így a köldetés sikeres teljesjtse érdekében a plázában lévő bolt felé ettem az irányt. Itt sikerült is találni: növényi olajban, oliva olajban, paradicsomós szószban, tonhal salátában, s mindezt vagy legalább 6 féle gyártó kínálatában... Végül a legolcsóbb növényi olajos vaiáció került a kosárba.

Vasárnapra egy kis kirándulást terveztünk, de végül Tamásnak közbejött pár apróság, így a szombatról elmaradt takarítást fejeztem be, majd egy flakon vízzel a kezemben kiültem a pláza elé az árnyékba nézelődni. (Miért nem pár doboz sörrel tettem ugyan ezt, ugye? Én sem tudom. :-) ) A víz betermelése után aztán ismét megindultam tonhalat venni. Viszont most egy kicsit távolabbi boltot céloztam meg, tudván, hogy a plázaiban 5-10%-kal drágább ugyanaz a termék, mint a teszkóban. Rövid keresgélés után ráakadtam a halkonzervekre, és itt is választhattam: veszek tonhalat vagy sem... Ár nem volt kiírva, de bíztam benne, hogy nem drágább, mint a plázában, így két doboz landolt a kosárban. Fizetés után néztm csak, hogy pont fele annyiért vettem, mint a plázai boltban. Az is igaz, hogy más márka...

img_20170604_180201.jpgOlcsóbb volt a 185g-os, mint a plázában a 95g-os - az ízével ennek sincs probléma

Hazaérve aztán neki is estem. A dobozt kibontva aztán világosssá vált: ezt nem a minőség, hanem az árérzékeny közönségnek szánta a gyártó, ahogy ezt a pénztárnál is sejteni lehetett - a szép világosrózsaszínű hús mellett bőven volt barnább és sötétett árnyalatú hús, meg egy pici bőr is. Nem baj, ízre ugyanolyan jó volt ez is. :-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mr-attila-menni-china.blog.hu/api/trackback/id/tr7612564155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása