3. nap
Az előző esti produkciót követően elég későn kerültünk ágyba, tekintve, hogy 9-kor kezdődött és kb. 2 órás volt a műsor. Ezt még megfejelte az idegenvezető, hogy akkor másnap ébresztő 5:30-kor, reggeli 6-kor és indulunk tovább. Szerencsére a reggeli bőséges, finom és svédasztalos rendszerű volt a helyi ételekből. Viszont reggeli után nem kevés bosszúságomra ismét termékbemutató következett - ezúttal ékszerekből. Szegény kiscsaj nem rég kezdhette a szakmát, mert még nem volt olyan beszédes, mint az előző két helyen a kollégái, s ezt még megfejeltük a bőséges reggeli és 2 nap kipihenetlenségből adódó álmossággal... Aztán egyszer csak szólt, hogy köszönjünk szép hangosan: "Huán yíng guáng lín!", amit kb. "Légy üdvözölve!"-ként lehet fordítani. Két perc múlva megmozdult az ajtó elé tett paraván és egy morcos srác jött be. Anqi röviden lefordította, hogy ő valami kis manager és nagyon bosszús, hogy nem vagyunk hajlandóak figyelni. :-P Majd megfogta a karkötőket, nyakláncokat, forgatgatta, nézegette őket és látszott, hogy még kevésbé van tisztában vele mit is kéne mondania, hogy a figyelmünket és vásárlási kedvünket felkeltse... Nem is volt túl nagy szerencséjük a csoporttal. :-P Szerencsére ez volt az utolsó bemutató a kirándulás alatt. :-)

Zhangjiajie (kínaiul 张家界) városa felé vettük az irányt, tőlünk kb. fél óra busz útra. A város központjában lévő vasútállomástól kb. 500m-re van a kabinos felvonó indulási pontja, illetve itt található a hegyre felvivő buszok végállomása is. A vasutat azért említem, mert korábbi tervem volt a vonatozás, ugyanis Zhuhai-ból Changsha-ig van nagysebességű (értsd 300 km/h feletti utazósebesség) vasút, Changsha-tól pedig személyvonat (értsd 160 km/h utazó sebesség) - de ez még a hagyományos szerelvényekkel.

Mi valamilyen megfontolásból busszal mentünk fel és kabinos felvonóval jöttünk le. Az első busz a központtól egyébként kb. 10 percet megy a hegy lábáig. Itt lehet megvenni a jegyet az 1518 m magas Tianmen-hegyre (magyarra fordítva: Mennyország kapuja hegy), majd egy biztonsági ellenőrzés és újabb sorban állás következik, várva a következő buszt. Kis 29 fős Toyota buszokkal viszik fel az embereket a hegyre, a szerpentines úton simán megy felfelé 30-40-nel... Nem semmi látvány az alattad elterülő völgy és a szerpentin...

Ott a cél kijelő mögött, felhőben - a kabinos felvonó alsó végállomásánál fotózva

Az első busz felső végállomása

És egy fotó velem is :-)

Jobról jöttünk, balra mentünk...

Direkt ferde a kép... :-D

A busz felső végállomásáról jó kilátás nyílik völgyre és a háttérben elterülő városra, s innen vezet felfelé a lépcső a nyílásig, amiről a hely kapta a nevét. Nem emberi kéz alkotása, a természet teremtette ilyennek ezt a 131 m magas nyílást. Onnan lentől tényleg úgy néz ki, mintha a mennybe vezetne a lépcső. Én szívesen felsétáltam volna, de a csoportnak a hegy belsejébe vájt alagútba felépített mozgólépcső rendszerre váltottak jegyet, így követnem kellett őket. :-( Az első mozgólépcső blokk a nyílás oldalánál ér véget. Körülnézve nem is gondolod, hogy 131 m ilyen távolság - vízszintesben még csak-csak megsaccolod, de függőlegesben sokkal nehezebb... 2011-ben egy amerikai fickó wingsuit-tal átrepült a nyíláson, majd a következő 2 évben bajnokságot is rendeztek. A második versenynek van egy szomorú vonatkozása is: egy magyar srácnak nem nyílt ki az ernyője és meghalt...

Ha körülnéztél, akkor egy kevés séta után érsz el a következő mozgólépcső blokkig, ami a hegy tetejére visz el. Mondták, hogy menjünk-menjünk, így különösebben nem törtem magam a fotózáson a nyílásnál, mert azt hittem visszajövünk - hát nem. :-/ A második mozgólépcső blokk végétől egyik irányban a nyílás tóloldalán lévő hegy tetejére épített templomhoz tudsz elsétálni, másik irányban pedig a hegyet körüljárni van lehetőség. Ezen az útvonalon jutni el a kabinos felvonó felső végállomásáig is. Végig kiépített úton haladsz, korláttal, szóval nem kell félni, hogy félrelépsz és több száz métert zuhansz.

Heaven-Linking Avenue

Az út egy része a szintén 2016 augusztusában átadott 1430 m magasban vezető üvegaljú függőfolyosón vezet végig (ők Skywalk-nak hívják, de nem igazán találni rá megfelelő magyar fordítás, az "égi járda" meg furán hangzik), amiért 5 RMB-t kell fizetni, de persze van lehetőség kikerülni is. Ez az a függőfolyosó, amiről korábban a Youtube-on is láttam pár videót, amiben az emberek sírva, a sziklába kapaszokodva, esetleg az üvegen csúszva mernek csak végigmenni. :-D Anqi is a sziklához simulva tette meg az első métereket... :-D Aztán kézenfogtam és bíztattam, hogy jöjjön csak ki, nem lesz baj, én is és még rengeteg másik ember is ott áll, sétál. Nagy nehezen sikerült is rábeszélni, majd néhány méter után már a kezét sem kellett fogni, újabb néhány méter után pedig a lába alá is le mert nézni a mélységbe. :-) Amikor elküldtem Leonának a képeket az üveghídról, az üveg függőfolysóról és később a felvonóról ő is csak annyit tudott válaszolni, hogy én nagyon bátor vagyok és ő oda soha nem merne menni. :-D

Amíg mi a függőfolyosón sétáltunk, addig az idegenvezető kiváltotta nekünk a kabinos felvonó kiegészítő jegyét. Ezt is okosan kitalálták: nem akkor mész le, amikor kedved van, szóval nincs ökölharc a kabinért. A kiegészítő jegy megmondja, hogy melyik turnussal kell lemenni, a hatalmas ledes kijelzőn pedig látod, hogy kb. mikor indul a tunusod, így nyugodtan tudsz sétálni, üldögélni, enni-inni és tényleg elég csak pár perccel korábban odamenni.

A felvonó felső végállomásán várakozva

 Élmény lenne itt motorozni! :-)

A hegyről leérve megkerestük a buszt és elindultunk Phoenix (avagy kínaiul 凤凰, FengHuang) felé. Útközben megálltunk egy kisváros mellett, ahol előbb hajókáztunk pár percet a tavon, majd sétáltunk a parton, végül a városban, s itt fogyaszottuk el a vacsorát is. Nem tudom miért, de itt esett a legjobban, itt éreztem a legfinomabbnak az étel. Lehet hogy azért, mert az egyik útitárs rendelt egy üveg sört is, amiből 2 pohárral engem is megkínált? :-D

Útban a vacsorához

Vacsora után folytattuk utunkat, csak belekerültünk egy útépítés miatti dugóba, amit tovább nehezített néhány tolakodni akaró autós és így kialakult egy se előre se hátra állapot. Az egésznek az lett az eredménye, hogy majdnem hajnali 1 óra volt, mire megérkeztünk a hotelhez, ahol az idegenvezető még javasolta, hogy menjünk le a partra, nagyon szép a város így "este" kivilágítva. Igaza volt, de ennek eredményeként éjjel 2 volt, mikor aludni tértünk. Annyi könnyítés volt, hogy elég volt 6-kor kelni... :-P

4. nap
A 6:30-as reggelit követően indultunk felfedezni a várost, de a reggeli kezdetekor néhány turista csoport már ballagott a part felé, így mi igazán szerencsésnek éreztük magunkat. Még induláskor jelezte az idegenvezető, hogy a hátizsákot mellkaszsákként hordjuk, mert sok a zsebes, de szerecsére senkinek nem lett kára. Az idegenvezető hosszan mesélt a városról, de én nem értettem, Anqi meg elég hamar feladta hogy fordítson, mert az angol szókincse nem volt elegendő. :-/ Nem baj. Útunkat a parton kezdtük, ahol láttam mosófával ruhát mosó asszonyt, kicsivel odébb a folyóban mosakodó férfit - ezzel a két tevékenységgel nem is lenne baj, csak olyan koszos barna volt a víz, hogy egyik sem lett tisztább, mint volt...

A partról a történelmi városrészbe vezetett az út, ahol szintén sokat mesélt az idegenvezető, sok érdekes házat és helyet megmutatott, csak épp a szűk utcák miatt nem nagyon van hely fotózni. :-( Útunk végén egy ezüst ékszereket árusító hatalmas üzletbe vezetett minket, de csak pár mondatot beszélt, majd szabad programot kaptunk. Hogy a többiek merre jártak azt nem tudom, de mi Anqi-val visszamentünk a történelmi belvárosba nézelődni és enni pár falatot.

Ez meg milyen gyümölcs?

Nem gyümölcs, hanem valami uborka féle. Szívószállal kell kiszívni a belsejét... Nem különösebben élvezetes.

Fésű lesz belőle...

Emlékeztek a reklámra, amikor a srác az elefántot ültetgette rá a kocsira, hogy az oroszlános márka kisautójához hasonló kocsija legyen? Na, erről nekem az ugrott be... :-D De nem hagyott nyugodni a gondolat,  hogy egedi vagy széria gyártás-e, így rákerestem Taobao-n a márkára: 18000 RMB (720 eFt) kezdőösszegtől lehet hozzájutni ehhez az elektromos csodához. :-D

És még egy kép a méretek érzékeltetése céljából :-D

Végezetül az óváros madártávlatból

A csoport az ebédet a hotelben fogyasztotta el, majd kicsekkoltunk és Changsha felé vettük az irányt. Kezdett sötétedni, mire megérkeztünk. A hotel elfoglalása után a Május 1. felé vettük az irányt. Ez nem a szombathelyi vendéglátó egység - ez itt egy park és egy utca neve. Itt vacsoráztunk és Anqi mindenképpen be akart menni egy butikba is venni valami ruhát. Össze is jött neki - csak épp az eladók nem örültek, hogy a zárás előtti utolsó pillanatokban érkeztünk... :-) Az utolsó metrót még épp elkaptuk, így éjfélre ágyban is voltunk. Másnapra szabadprogramot kaptunk, így az ébredés is ránk volt bízva, amit kis is használtunk a lehetőségekhez képest.

A következő, az utazást záró posztban röviden Changsha-ról lesz szó néhány érdekes képpel. :-)