Ennyi kihagyás után visszatérve kicsit megkeverem az időrendi sorrendet és kezdem a mai nappal, majd később következik a beszámoló a heti kirándulásról.

Miután a héten sikerült napi 4-5 órákat aludni és ez nem változott nagyon a szombat estére sem, így kellő fáradtsággal keltem fel vasárnap reggel 7-kor, hogy időben a kocsinál legyek, amit Lulu küldött értünk. Ideje volt már egy csapatépítő kiruccanásnak, ráadásul jövő hétvégén Maryam, azt követően pedig én is hazatérek, így többszörös apropója is volt a mai napnak. Kb. 2 hete kezdték szervezni és csak annyit tudtam, hogy lesz... Aztán pénteken este kitisztult a kép: a fő esemény egy főzőverseny volt, ebéd után pedig némi játékos vetélkedőbe lett bevonva a társaság. Mindezt Pingsha-tól nyugatra, egy közös sütögetésre és főzésre is alkalmas, hotellel is rendelkező "pihenőcentrumban". Pihenőcentrumnak nevezem, jobb szót nem találok rá, de a wellness központtól azért elég távol áll.

Érkezés után Maryam érdeklődött Len-nél, hogy akkor mégis mit fogunk főzni, enni? Len válasza egyszerű volt: halat, csirkét és egyebeket, de ez Maryam kíváncsiságát nem elégítette ki és mindenképpen látni akarta, amire Len egy kerítéssel elzárt részhez vezette, majd megmutatta neki, hogy ott vannak a csirkék, a kis tóban pedig a halak... Na, a csaj ettől sokkot kapott, mert a kis tóban a víz olyan szép zöld volt, amilyet festeni nem lehet. :-D

Ekkor Len a szomszéd épület oldalához vezette, ahol megmutatta neki az akváriumokat, benne a halakkal és teknősökkel. Újabb sokk, hogy ő teknőst nem eszik... Itt érezte Len, hogy ez kicsit sok(k) volt, így megnyugtatta, hogy egyelőre csak a zöldséget hoztuk meg, a többivel még úton vannak a srácok. És igen, nem sokkal később megérkeztek. Volt ott minden: garnéla, halak, csirke, kacsa, kagylók és béka is. Igen, béka. Hatalmas, mint a tenyerem, az a fajta, amelyik ugrani nem képes csak mászni. Persze előpucolt állapotban, bőr és belsőségek nélkül... Azt hittem eddig, hogy a kínai ember mindent megeszik (igaz, Xiaomin mondta, hogy ő a halat nem szereti, viszont arra a magyarázat a sok szálka volt), de a béka még néhány kolleginánál is kiverte a biztosítékot. :-D

Készül a dumpling...

És a megpucolt béka...

10:20-kor érkeztünk és nekiláttunk az előkészületeknek. Az első fogás 11:20-kor készült el, az utolsó 13:00-kor, folyamatos sütés-főzés eredményeként. A helyzetet az bonyolította, hogy csupán 4 fával fűtött tűzhelyünk volt és 50, igen, ötven fogást készítettünk. Igaz, ebben volt némi átfedés, de mindenki a saját szülővárosának fűszerezése és elkészítési módja szerint csinálta. 5 asztalra lett kipakolva az étel, s végül svédasztalos rendszerben szinte mindenki mindent megkóstolt. S ha már picit feljebb szóba került a béka, akkor jelentem: igen, megkóstoltam! :-D Finom, puha húsa van, lazább, mint a csirke. Határozottan kellemes volt enni - viszont nem túl laktató, még úgy sem, hogy kifejezetten nagy békákról volt szó. :-P

Len sütöget

Béka az edényben - a méret csalós: az edény átmérője 60 cm!

S ha már eszünk, akkor muszáj sört is inni mellé. Naná, hogy nekem nem lehetett egyszerre inni mindenkivel, csak egyesével... Közben a papírpoharak átáztak és elfogytak, így maradtak a műanyag rizses tálkák, amibe azért több sör fér. A végére a főnökasszonyom férje (valami másik cégnél fejes) is megölelegetett s a "very good, very good" és "my brother, my brother" szavakat hajtogatta. :-D S amíg mi söröztünk, addig a kollégák tésztából tornyot építettek és egyéb vicces játékot játszottak. :-)

Korsó helyett... :-D

Végül 4 óra után hagytuk el az ojjektumot, de minket már nem a céges busz hozott haza, hanem a főnökasszonyomék ajánlották fel a fuvart. Szeretem az ilyen céges megmozdulásokat, de most kifejezetten örültem, hogy sikerült időben hazaérni és jut némi pihenés is az élményekkel teli hétbe. De ezekről már majd egy másik posztban...