Két hete értem haza. Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak utolsó posztnak...

Utolsó reggelre maradt a kiköltözés, a lakás átadáa a főbérlőnek. Nem is volt vele gond, tetszett neki a rend, amit hagytam, a papírmunka miatt viszont így is majd' 1 órába telt a művelet, amit nehezített a még be nem mutatott közüzemi számák, de csak sikerült leügyezni, hogy a főbérlő beküldje a cégnek... Közben a haza hozni nem kívánt maradékokat átcipeltem Tamáshoz, ahogy a bőröndjeimet is. Na igen, bőrönd... 1 nagy és 1 kis bőrönddel érkeztem Kínába, benne alig 30 kg cuccal. Viszont "kamatoztattam a tudásom" és világossá vált, hogy ez a bőrönd mennyiség nem lesz elegendő, így 200 RMB-ért vettem egy hatalmas, még éppen nem túlméretes bőröndöt. Utolsó estémen pedig az is kiderült, hogy még ez sem lesz elegendő, így gyorsan elrohantam a piacra és 150 RMB-ért vettem egy, az előzőnél nem sokkal kisebb bőröndöt. Így már kényelmesen el tudtam rendezni a cuccaimat és a kollégáktól előző nap kapott ajándékoknak is lett hely. A reptére becsekkoláskor derült ki, hogy ez a 3 bőrönd együtt 75,4 kg. Plusz (itthoni mérés alapján) 8 kg a kabinbőrönd és a laptop táskába is sikerült közel 8 kilót bepréselni. Szóval a kifelé alig 30 kg-t sikerült 91 kg-ra hízlalni hazafelére... :-P

Hát itt a vége. Úton a reptérre. Egy év van mögöttem. Jó lett volna még maradni, de szükség van rám otthon a cégben. "Ne sírj, hogy vége lett. Örülj, hogy megtörtént." Örülök. Tényleg. :-) De nehéz a szívem. Még a karácsonyi szünetben vettem otthon egy motivációs falinaptárat, hogy mégis valamennyire képben legyek az idő alakulásával. Ebben a naptárban találtam egy idézetet a januári robotverseny prezentációjába is. És mit mondd a naptár augusztusra? "Indulj el most, az időpont soha nem lesz pont jó. - Napoleon Hill" Így teszek.

Muszáj nekiállni csomagolni. Egy nagy és egy kis bőrönddel jöttem, de hazafelé ez nem lesz elegendő. Részben ajándékok, részben emlékek, részben megszokott hasznos dolgok töltik ki a második nagy bőröndöt. Igen, vettem még egyet, kb. fél áron (de lehet, hogy még olcsóbban), mint amennyiért otthon lehet venni. De senki ne kérje, hogy vigyek haza neki bőröndöt, mert egyrészt nincs mibe csomagoljam :-D másrészt így is 2 nagy és 1 kicsi böröndöt, na meg a laptop táskát kell mozgatnom, amire csak 2 kezem van... :-P

Vasárnap a beharangozott tájfun miatt nem volt érdemes programot tervezni, így nekiálltam osztályozni a cuccaimat, hogy mi az ami marad a lakásban a következő lakónak, mi az ami kuka, mit kap meg Tamás és mit viszek haza. De nagyon nem volt kedvem pakolni, így csak felhalmoztam a bőröndök mellé... Maradt még egy nap szabim, így azt felhasználtam kedden és végül nekiálltam bepakolni a bőröndökbe. Külön kiraktam a hét hátralévő részére felhúzni kívánt ruhákat, félre tettem a még szükséges egyéb cuccokat, a bőröndben pedig hagytam nekik helyet. Örültem, hogy pont befér minden. :-) Aztán elmentem a cipős szekrény előtt... :-P Tamás már korábban felajánlotta, hogy némi cuccot ő is el tud vinni nekem a szeptember végi haza látogatásakor, így egy hátizsákot megtöltöttem neki a "ráérős" dolgokból... :-) Most már tényleg csak a napi élethez legszükségesebb dolgok vannak becsomagolatlanul. Fura nézni a bőröndöket és arra gondolni, hogy egy év már elment. Fura végignézni az üres lakáson, mert ez volt az otthonom egy évig...

Volt már róla szó többször is a blogon, hogy tőlünk pár percre van egy pláza, zenélő, kivilágított szökőkúttal. Most összeszedtem magamat és kiválogattam a képeket. :-D

Anno az első lakást is a pláza melletti toronyházban mutatták nekem. A pláza mindkét végén van egy zárt légterű rész (mint egy igazi pláza esetén), a középső részen az üzletsor ellenben nyílt légterű, viszont fedett (kb. mintha tetőt húztak volna Budapesten a Váci utca, vagy Szombathelyen a Fő tér fölé). Ennek a középső résznek a teteje LED panelekkel van borítva és változó, hogy mit vetítenek rajta: van, hogy nonfiguratív motívumok mozognak mint egy Windows képernyővédő, néha filmet reklámoznak vele, de olyan is előfordult, hogy egy virágos rét képsorai váltakoztak rajta.

Tamás egy ideje panaszkodott, hogy lassan egy éve itt van, idén már volt 12 tájfun a dél-ázsiai térségben, de némi esőn kívül mást nem éreztünk belőle, viszont ő tényleg szeretne átélni egyet. Valahol bennem is motoszkált a gondolat, engem is érdekelt, hogy milyen, amikor a közepében vagy - bár nem feltétlenül akartam a pusztítás miatt.

Jó pár hete tettem egy felfedezést a zhuhai-i nagy hídról látható fehér híd és a mellette lévő hegy láthatóságával kapcsolatban, erről írtam itt is: ha nagyon fehér a híd és nagyon zöld a hegy, akkor 6 nap múlva tájfun születik a térségben. Ez eddig be is jött. Legutóbb múlt hét hétfőn jegyezte meg Tamás az előbbi feltételeknek való megfelelést. És tényleg, vasárnap tőlünk kb. 1200 km-re megszületett Hato, az idei 13. tájfun.

Ott lakom. Eddig ez nem látszott.

5.nap
Miután minden nap sikerült későn ágyba kerülni és korán kellett kelni, ezért jól esett az utolsó napi lazaság. Szabadprogramot kaptunk, idegenvezető nélkül kellett felfedezni a várost, s délután 3-ra kellett visszamenni a hotelbe ahonnan a csoport együtt ment a reptérre. De ne siessünk ennyire előre...

3. nap
Az előző esti produkciót követően elég későn kerültünk ágyba, tekintve, hogy 9-kor kezdődött és kb. 2 órás volt a műsor. Ezt még megfejelte az idegenvezető, hogy akkor másnap ébresztő 5:30-kor, reggeli 6-kor és indulunk tovább. Szerencsére a reggeli bőséges, finom és svédasztalos rendszerű volt a helyi ételekből. Viszont reggeli után nem kevés bosszúságomra ismét termékbemutató következett - ezúttal ékszerekből. Szegény kiscsaj nem rég kezdhette a szakmát, mert még nem volt olyan beszédes, mint az előző két helyen a kollégái, s ezt még megfejeltük a bőséges reggeli és 2 nap kipihenetlenségből adódó álmossággal... Aztán egyszer csak szólt, hogy köszönjünk szép hangosan: "Huán yíng guáng lín!", amit kb. "Légy üdvözölve!"-ként lehet fordítani. Két perc múlva megmozdult az ajtó elé tett paraván és egy morcos srác jött be. Anqi röviden lefordította, hogy ő valami kis manager és nagyon bosszús, hogy nem vagyunk hajlandóak figyelni. :-P Majd megfogta a karkötőket, nyakláncokat, forgatgatta, nézegette őket és látszott, hogy még kevésbé van tisztában vele mit is kéne mondania, hogy a figyelmünket és vásárlási kedvünket felkeltse... Nem is volt túl nagy szerencséjük a csoporttal. :-P Szerencsére ez volt az utolsó bemutató a kirándulás alatt. :-)

1. nap
Kedden (15-én) reggel fél 6-kor keltem, hogy elérjem a buszt és időben a reptéren legyek. Várt egy kirándulás és egy hatalmas élmény. Még kiutazásom előtt volt egy csomó tervem, hogy mit akarok megnézni - ezek jó része későbbre marad. Ez a hely viszont már itt Kínában talált meg. Előbb Chris ajánlotta még márciusban, majd pár nappal később Leon mesélt egy helyről a kocsiban - mint kiderült, a kettő egy és ugyan az. :-) Terveztük is, hogy Tamással, Jasperrel és Leonnal elmegyünk, de eddig nem sikerült összeegyeztetni. Aztán Leonával is terveztünk egy Zhuhai-Peking-Xian-Zhuhai körutat, de nem kapott szabit augusztusra, viszont nekem ki kell vennem a maradék pár nap szabimat még hazautazás előtt... Ekkor jött képbe Rose. Ő a leányzó, akit még Qingyuan-ban ismertem meg és egy utazási irodában dolgozik. Ő osztotta meg WeChat-en ezt az kirándulást. Némi gondolkodás és sakkozás után a 15-ei turnusra esett a választásom és az egészet le is rendeztük úgy, hogy közben nem is találkoztunk. Sőt, még azon is gondolkodott, hogy eljön velem, csak még nem látta előre, hogy belefér-e az idejébe. Közben Anqi-nak is mondtam, hogy mit találtam, mert korábban egy beszélgetés alkalmával említettem neki, hogy szeretnék oda elmenni. Jó egy héttel később mondta, hogy gondolkodott a dolgon és jobb lenne, ha nem egyedül mennék, mert nem biztos, hogy az idegenvezető beszél angolul. Jogos a két pont, de van WeChat és a legfontosabb infókat ott is át tudná küldeni az illtő és a csoportban is biztos lenne valaki, aki legalább alap szinten elgagyog angolul... Szóval további két nap gondolkodás után Anqi az utazás mellett döntött, így nem volt többé kétség, hogy Rose fog-e tudni jönni és nem fogok-e elveszni. :-) Én tudtam, hogy semmi esetre sem, de ők féltek. :-D

Ennyi kihagyás után visszatérve kicsit megkeverem az időrendi sorrendet és kezdem a mai nappal, majd később következik a beszámoló a heti kirándulásról.

Miután a héten sikerült napi 4-5 órákat aludni és ez nem változott nagyon a szombat estére sem, így kellő fáradtsággal keltem fel vasárnap reggel 7-kor, hogy időben a kocsinál legyek, amit Lulu küldött értünk. Ideje volt már egy csapatépítő kiruccanásnak, ráadásul jövő hétvégén Maryam, azt követően pedig én is hazatérek, így többszörös apropója is volt a mai napnak. Kb. 2 hete kezdték szervezni és csak annyit tudtam, hogy lesz... Aztán pénteken este kitisztult a kép: a fő esemény egy főzőverseny volt, ebéd után pedig némi játékos vetélkedőbe lett bevonva a társaság. Mindezt Pingsha-tól nyugatra, egy közös sütögetésre és főzésre is alkalmas, hotellel is rendelkező "pihenőcentrumban". Pihenőcentrumnak nevezem, jobb szót nem találok rá, de a wellness központtól azért elég távol áll.

Múlt hétfő délután dobta fel a kérdést Leona, hogy milyen tervem van a hétvégére? Tudtam, hogy a héten a szombat lesz a szabadnapja, ezért különösebben nem terveztem előre semmit. Persze a kérdés mögött terv volt... Még megismerkedésünk előtt jelentkezett a "8. nemzetközi strand kemping fesztiválra" és érdeklődött, hogy van-e kedvem csatlakozni. Idén esélyem nem volt elmenni a magyar Strand Fesztiválra, ezért kipróbáltam a kínait. :-D Persze a jelentkezés nem volt egyszerű, mert az esemény oldalán minden kínai volt, de néhány kör lefutása után az egyik szervezővel sikerült ledumálni WeChat-en a jelentkezésemet. Már csak azt nem tudtam, hogy hol lesz az esemény, mit kell vinni, sátrat lehet-e bérelni, stb.

Közben Leona elárulta, hogy nem fogunk ott aludni, késő este visszajövünk, mert neki másnap korán kell menni dolgozni. Aztán szépen lassan kitisztult a kép, s nekem más dolgom nem volt, mint szombat délben találkozni Leonával, együtt elbuszozni a szervezők boltjáig, ahol 13:00-kor felszálltunk az esemény buszára és elvittek a zhuhai-i reptér mögötti strandként és kempingként is üzemelő tengerpartra. A programok csak később kezdődtek, így beültünk ebédelni.