Sikerült épségben haza érni, bár a zürichi átszállásra az az egy óra elég szűkös volt, de legalább nem vesztegettem az időt várakozással. Haza érve a húsleves, a pörkölt és a nokedli várt. De rég ettem és de jól esett!

Délután kocsiba ültem és elfutottam vásárolni pár dolgot. 3,5 hónapja nem vezettem, de meg sem látszott, viszont közben-közben a kínaiak ritmusosabb, gyorsabb haladást lehetővé tevő vezetési stílusa elő akart bújni belőlem... :-D

Másnap bementem a cégbe, hoztam egy kis ajándékot a kollégáknak és válaszoltam felém záporozó kérdésekre. Az első, de legkésőbb a 2. mondata mindenkinek az volt, hogy de ki vagyok simulva. Hát igen, sokkal nyugisabb kint az élet... Este elvittem Len-t Sárvárra fürdőzni. Útközben próbálta megtanulni a város nevének kiejtését, aztán kutakodott a neten és rájött, hogy van itt egy vár is. Beszélgettünk a tömegközlekedésről is, mert a várat még majd meg akarja nézni. A fürdő lenyűgözte: szép, tágas, jók a csajok és még gyógyító hatása is van a vízének. (Náluk ez nagyon ritka, a korábbi posztomban emlegetett fürdőben is melegített vizet használtak.) Kipróbálta csúszdát is, de az volt az érzésem, hogy fél tőle. :-) A különböző vízsugaras bugyogókat viszont élvezte, s újra előjött a közlekedés téma, mert még a fürdőbe is vissza akar térni. :-) Fotózott egy csomót és küldte is haza a képeket rendületlenül. :-D

Másnapra egy győri látogatást terveztem, munka után, nem sokkal 4 előtt el is indultunk. Az egyetemnél parkoltam le, mert a belvárosban ilyenkor esélytelen, s ha már ott voltunk, akkor meg is mutattam neki, hogy hol töltöttem pár évet. Nem csak neki, nekem is újdonság volt, mert rengeteg változás történt. Őszintén szólva örülök, hogy akkor és abban az épületben voltam egyetemista. Ezzel a bővüléssel nekem most bezártság éreztem lenne... Az egyetem után célba vettük a Baross utcát a karácsonyi forgataggal. Meséltem neki a kekszgyárról, átsétáltunk a Rába kettős hídon, megnéztük a Vaskakas előtti teret, majd első körben a katlanban főzött gyümölcsös forralt bort kóstoltuk. Elsétáltunk a Városházáig, aztán a Széchenyi térre, majd megálltunk langallózni. Amíg ott ettünk, addig jött egy szájmaszkos nő. Kiszúrtuk, mert itthon ilyet nem látni. Egymásra néztek, majd megint és elindult a fejük egymás felé. Vicces volt nézni ezt a 10 centiről ellenőrzött "biztos te is ázsiai vagy?" szituációt. :-) Mint kiderült, ők Thaiföldről jöttek.

A langalló elfogyott, így tovább indultunk, mert Len fázott és forralt borra vágyott. Kérdeztem hol igyunk? "Várjak, mindjárt kitalálja." Végig mentünk majdnem az egész Baross utcán, aztán megállt egy helyen. Nem forralt bor volt, hanem csokis. Lulunak akart ajándékot venni. A csajszi abban a hidegben 2x leizzadt, hogy miként fog velünk kommunikálni, aztán a fizetésnél hallottam a nagy robajt, amikor megkérdeztem magyarul, hogy mennyit fizetünk és leesett a kő a szívéről. :-D Láttam a srácon, hogy fázik, hát megkérdeztem hol akar inni. "Nem tudja, csak forró forralt bor legyen!" Aztán megindult visszafelé és láttam, hogy jár a feje és valamit keres. Végül megállítottam egy helyen, hogy akkor most itt inni fog! Erre nekiállt reklamálni, hogy forró forralt bort kér. Ekkor esett le, hogy még nem rakta össze a képet, hogy az a sok bódé forralt borral van tele... :-D További boldogság volt számára, hogy volt hősugárzó is és tudott picit melegedni. Majdnem elfogyott a bora, mikor észre vette a túloldalon a lángosost: menjünk enni! A csajszi itt lazábban vette a dolgokat, de látszott, hogy keresi a megfelelő angol szavakat, ha beszélni kellene. "Ja, hogy ti beszéltek magyarul!" - volt a reakció, amikor leadtam Len rendelését. :-D

A lángos után viszont már nagyon haza akart jönni - átfagyott. Hiába volt 3 fokkal melegebb a levegő, az állandó győri szél miatt hidegebbnek érezni az időjárást...