Két szóval: Chris megnősült. :-D De már egy hónapja, 4 nappal a kínai holdújév előtt.

Chris és a felesége

Tudtommal közülünk nem volt senki meghívva az eseményre, azt sem tudom hol volt, viszont pénteken a kollégákat összetrombitálták egy nagy közös vacsorára. Voltunk kb. 50-en. A felesége is a cégben dolgozik csak más részlegen, onnan is meg voltak hívva páran. Hongqi nem egy nagy város, de ez már a 6. hatalmas, díszes étterem volt, amiben megfordultam. És az az érzésem, hogy még nincs vége... A földszinten hatalmas tér sok asztallal, az emeleten csomó két körasztalos (2x10 férőhelyes) helyiség, amik szükség esetén összenyithatóak. És persze minden helyiség arany színű tapétával tapétázva...

Étterme válogatja, de asztalonként 1-1,5 pincér jut, akik az asztalok között járkálva töltik után a teát a poharadba vagy a behozott ételeket szervírozzák, esetleg a nem ehető maradékokat tüntetik el. Most nekünk 1-1 kiöltözött headset-es és 2 farmeros, pufidzsekis leányzó jutott. Igen, pufidzsekis, mert az a különös helyzet fordult elő, hogy az elmúlt pár napban otthon melegebb volt napközben, mint itt (lehet örülni! :-D ). Elvileg fűtő funkcióval is el van látva a légkondi az irodában, viszont a kollégák ragaszkodnak hozzá, hogy nem (de ki nem próbálták még...), így azt már láttam, hogy a vastag pulcsira húzták fel a céges egyen inget (esetleg ing-pulcsi-ing kombinációban...), de most a pufidzsekire az inget megoldás is szinte egyenruhának számított...

Na de térjünk vissza az esküvői vacsorához (lehet ezt még így nevezni?). Szokás szerint levessel indítottunk, amiben most valami nagy narancssárga úszott. Találgattam mi lehet, mert eddig 2 ugyan olyan levest nem sikerült itt ennem, viszont a múltkori belefőzött éretlen görögdinnye után már semmin nem lepődtem volna meg - aztán Derrick közölte a megállapítását, de valami általam ismeretlen nevet dobott ki a fordítója, így begépeltettem vele az én telefonomba is. Az eredmény a papaya lett. Most már meg mertem kóstolni. A vicc, hogy az általam vártakkal ellentétben eléggé húsleves íze volt, ráadásul a sót is ki lehetett érezni. :-) Később vettem észre a leveses tálban a húst is, ami valami szárnyasnak volt a melle, de akkorára volt kockázva, mint a 100g-os vaj...

A leves után mondhatni szokás szerint a garnéla került elsőnek az asztalra, aztán az egészben elkészített, majd tálalás előtt felkockázott csirke, főtt szalonna, zöldségek, hal, zöldséges tészta, zöldséges rizs. De legjobban a sült galambnak örültek. Úgy csaptak le rá, mint gyöngytyúk a t@konyra - gyorsan lefotóztam, megnéztem az elkészült képeket s mire felnéztem a tányéron már csak a három fej volt ott. Olyan örömmel ették, mint kisgyerek búcsúban a vattacukrot. :-D

Igen, a mai fotókon a művészi megközelítés volt a cél - szó szerint. :-)

Ezt még Derrick sem tudta mi, úgyhogy megkérdezte a pincért - a válasz egyszerű: Valami hal! :-D

Fura mód az elmúlt napokban vágytam a kagylóra... Üveg tésztával és valami fokhagymás-fűszeres valamivel

Ez mind én voltam... :-)

Galambocskám - Hamlett kedvence: tubi-tubi, or not tubi (angolosok előnyben!) :-D

Most azt gondoljátok biztos kamuzok a vacsoráról, mert még nem szerepelt benne alkohol. :-D Pedig volt az is: a rizs pálinka és a bor volt a hangulat felelős. Ez utóbbi érdekessége volt, hogy tőlünk nem is messze készült: Szlovéniában (igaz, hogy az olasz hastár mellett, de akkor is). Ha bort látok kíváncsiságból megnézem a címkéjét, legyek bárhol is. Most is ez történt, és majd leesett az állam. Kis térkép is volt a hátsó címkén, úgyhogy tollat ragadtam és az egyik üvegen bejelöltem hol van Szombathely, majd megmutattam Chris-nek. Jót nevettünk. Ennyi erővel rendelhetett volna valami Tokajit is - 128 RMB-ért találtam a JD-n is. Na mindegy... :-D Derrick nagyon rácuppant a rizspálinkára, töltögette is rendesen (másnap meg írta, hogy felébredt a Róka... :-D ), de taktikai alapon (az "otthoni" ízekre hivatkozva) átnyergeltem a borra. Egyrészt látványosabb, másrészt kevésbé üt. :-) Hozta is Derrick a kis kancsót, amibe az egyik sarokban töltögették az üvegből a bort. Még a "Derrick, ez elromlott!" c. üres kancsós poén is leesett neki. :-) Azt ugye mondani sem kell, hogy megint tesztelték az alkoholtűrő képességem... Vagy az ő türelmük fogyott el, vagy az alkohol vagy én bírom jobban. :-D Gond csak a másnap reggeli ébredésnél volt, amikor az utolsó csepp alkoholt dolgozta fel a szervezetem, úgyhogy egy fél tábla csokit és fél üveg vizet betoltam, hogy helyreálljon a vércukor szintem, majd egy sor fekvőtámasz következett, hogy a fáradtságtól visszaaludjak és a másnaposságot megússzam azzal a fél óra ébrenléttel.

Derrick barátja...

...én barátom

Szerencsére bejött az elképzelés, délben ébredtem, szinte probléma nélkül - és megnéztem a telefont. Semmi különös, egy nem fogadott hívás Chris-től. Meg Xiaomin érdeklődése a hogylétem felől. :-D Amióta megmutatták a Hong Bao-t a WeChat-en, azóta minden céges vacsorakor kap egyet tőlem egy jelképes összeggel. Az elsőt az első tombola nyereményemkor kapta, a másodikat a másodikkor, aztán a harmadik vacsorán csak úgy poénból. Mint ahogy most is. Amikor elküldtem az első reakciója egy röhögő fej volt, a második a kérdés, hogy berúgtam-e, és csak ez után jött a kinyitást igazoló üzenet. :-D

Mivel nem túl gyakran jutok el mostanában Szombathelyre ( :-D ), ezért anyuékat bíztam meg, hogy nézzék a postaládámat. A héten vártam egy fontos küldeményt. Ugye mindenki ismeri az alkoholos állapotban született vicces sms-eket és messenger üzeneteket, amit aznap a kapó, másnap a küldő fél sem tud, hogy mi akart lenni? Jellemzően kerülöm a túlzott alkoholos befolyásoltságot, az üzenetküldést meg pláne. Xiaomin érdeklődése után ránéztem a WhatsApp-ra is. Üzenet Anyutól, előnézetben ennyi: "Elég furcsán fest a postalá..." Első az aggódás: mi történhetett a postaládával, megrongálta valaki? Aztán olvasom az üzenetet: "Elég furcsán fest a postaláda az előző üzenetben." Második aggódás: ajaj, mégis írtam valamit? :-D Mint kiderült nem: ő ütötte félre, miközben hosszan taglalta a küldeménnyel kapcsolatos infókat, s csak az üzenet elküldése után vette észre. :-)

Más érdekesség a hétvégén nem történt, a hideg miatt nem is nagyon mentem el semerre, csak szombat este ültem fel találomra a 18-as buszra, ami végül elvitt az egyik sportközponthoz. Onnan egy másikkal Gongbei-be mentem le (ha már egyszer elindultam itthonról), meg különben is: majdnem egy éve ott laktam a hotelben, kellett a nosztalgia. :-D

A sportközpont bejárata

Dézsa és fürdőkád árus Gongbei-ben - igen, ezek a nagyok kádak. 1500 RMB (60eFt)

A vasárnapi időjárás sem sikeredett sokkal jobbra, mint a szombati - csupán az eső nem esett. A teszkós boros kontaktommal csevegtünk egyet délután s kiderült, hogy munkát keres, mert az egyik "jóakarója" miatt kipakolták a munkahelyéről, így ott tuti nem fogunk már találkozni... Szegény kis csaj. Neki nem indult jól ez az év...