1. nap
Kedden (15-én) reggel fél 6-kor keltem, hogy elérjem a buszt és időben a reptéren legyek. Várt egy kirándulás és egy hatalmas élmény. Még kiutazásom előtt volt egy csomó tervem, hogy mit akarok megnézni - ezek jó része későbbre marad. Ez a hely viszont már itt Kínában talált meg. Előbb Chris ajánlotta még márciusban, majd pár nappal később Leon mesélt egy helyről a kocsiban - mint kiderült, a kettő egy és ugyan az. :-) Terveztük is, hogy Tamással, Jasperrel és Leonnal elmegyünk, de eddig nem sikerült összeegyeztetni. Aztán Leonával is terveztünk egy Zhuhai-Peking-Xian-Zhuhai körutat, de nem kapott szabit augusztusra, viszont nekem ki kell vennem a maradék pár nap szabimat még hazautazás előtt... Ekkor jött képbe Rose. Ő a leányzó, akit még Qingyuan-ban ismertem meg és egy utazási irodában dolgozik. Ő osztotta meg WeChat-en ezt az kirándulást. Némi gondolkodás és sakkozás után a 15-ei turnusra esett a választásom és az egészet le is rendeztük úgy, hogy közben nem is találkoztunk. Sőt, még azon is gondolkodott, hogy eljön velem, csak még nem látta előre, hogy belefér-e az idejébe. Közben Anqi-nak is mondtam, hogy mit találtam, mert korábban egy beszélgetés alkalmával említettem neki, hogy szeretnék oda elmenni. Jó egy héttel később mondta, hogy gondolkodott a dolgon és jobb lenne, ha nem egyedül mennék, mert nem biztos, hogy az idegenvezető beszél angolul. Jogos a két pont, de van WeChat és a legfontosabb infókat ott is át tudná küldeni az illtő és a csoportban is biztos lenne valaki, aki legalább alap szinten elgagyog angolul... Szóval további két nap gondolkodás után Anqi az utazás mellett döntött, így nem volt többé kétség, hogy Rose fog-e tudni jönni és nem fogok-e elveszni. :-) Én tudtam, hogy semmi esetre sem, de ők féltek. :-D

A reptérre időben érkeztünk, de egy idő után kezdtem aggódni, hogy nem történik semmi. Ez persze nem igaz, hogy nem történik semmi, csak épp esetleg te nem tudsz róla... Amíg mi várakoztunk, addig az idegenvezető becsekkolt helyettünk, nekünk már csak a poggyász feladás és a biztonsági ellenőrzés maradt. Ez utóbbinál elég hosszú sor volt, de szerencsére gyorsabban haladt, mint a shanghai-i utazásomkor. Míg sétáltunk a kapuhoz a kijelzőn megjelent a bűvös felirat: Delayed. Szóval megint késés lesz belőle... A shanghai-i útnál csak a késés tényét közölték, most viszont volt egy új tervezett indulási idő is, ami csak 20 perc késést jósolt. Bíztató. Megkerestük a kiírt 8-as kaput, de odaérve tudtam, hogy résen kell lenni, mert ott a Xiamen Airlines gépe állt, a mi jegyünk viszont a Donghai Airlines gépére szólt. És igen, ahogy megérkezett a gép a kapu is változott 8-ról 88-ra... Az idegenvezető nem utazott velünk, Changsha-ban csatlakozott hozzánk egy kollégája, így én szóltam a többieknek a változásról - szerintem ők észre sem vették volna, olyan nyugodtan üldögéltek...

Zhuhai Airport

Ő lesz az, a kék-feér járgány a háttérben

Mi jöttünk, ők mennek :-)

A repülőút nyugodt volt, kb. Bécs-Frankfurt távolság - viszont mi csak a szomszéd "megyébe" mentünk. :-D Changsha-ban aztán várt minket az idegenvezető és felszálltunk a buszra. Örültem, hogy jó helyünk van, nincs oszlop a képben, nem utolsó sor így nem fogunk megfagyni a légkondi miatt stb. Csak az volt furcsa, hogy dél felé vettük az irány Zhangjiajie viszont észak-nyugat irányban van. Aztán megérkeztünk a vasútállomásra... Nekem is fura volt, Anqi-nak is, mert az idegenvezető nem részletezte a dolgokat, a program pedig buszos utat írt Changsha-tól. Lassan kiderült, hogy ott van a helyi turizmus központ, ott van egy étterem is és ott kapunk ebédet. Nem volt túl nagy adag, de még tartott a reggeli. Ebéd után buszra szálltunk. Ismét jó helyünk volt, örültem - majd közölte az idegenvezető, hogy a várost elhagyva megállunk egy pihenőhelyen és ott buszt váltunk. Hogy is mondjam... Kezdtem picit pipa lenni... Később kiderült, hogy 3 kirándulás van és a 3 különböző irányból érkező embereket ott pakolják fel a megfelelő buszra. A Zhuhai-ból érkezők közül szinte mindenki erre az útra nevezett be, de a végső buszunkon voltak páran, akik máshonnan jöttek. Szerencsére sikerült jó helyet találni köszönhetően annak, hogy Anqi-t felküldtem helyet foglalni én meg rendeztem a bőröndöket. :-)

Kb. 5 óra út várt ránk, így az esti érkezés garantált volt. Úticélunk (az aznapi szállás) előtt nem sokkal megálltunk vacsorázni, ami szintén nem volt bőséges és a legjobb fogás a hal volt, ami viszont tele volt szálkával, így azt sem lehetett gyorsan enni, az idő ellenben kevés volt... A hotelben gyorsan lepakoltunk és elmentünk keresni valami harapni valót, ami jelen esetben kimerült néhány almában. 11 múlt, mire ágyba kerültünk.

2. nap
Az ébresztő reggel fél 6-kor volt, reggeli a buszon, hogy minél előbb letudjuk a hátralévő 1 órás utat és időben érkezzünk első célunkhoz, ahol egy kis hajókázásra voltunk benevezve Wu Ling Zuan Qu-ban a Baofenghu tavon. Leírni nagyon nem lehet, álljon itt pár kép helyette.

A hajókázás után a kínai kirándulásoknál megszokott módon termékbemutatóra mentünk. Ez abban az esetben érdekes, ha nem minden áron akarják rád sózni a termékeket és a helyi ételek, specialitások kerülnek előtérbe. Az első ilyen termékbemutató meg is felelt ennek a követelménynek. Utána ebéd következett, ami nagyjából megfelelt az előző étkezések illetve a következő napok fogásainak - csak 1-1 fogásban volt eltérés.

Konzerv alsónadrág :-D Tényleg az van benne. Ők így csomagolták. :-D

Tegye fel a kezét az, aki emlékszik az egy évvel ezelőtti hírekre! Abból is arra, ami egy Kínában megnyitott üveghídról szólt, és a híradókban sikongató, remegő lábbal a hídra lépő emberekről szólt? A hídat 2016. augusztus 20-án adták át és 13 nappal később be is zárták majd' 1 hónapra, mert akkora volt az érdeklődés iránta, hogy a biztonsági rendszert jelentősen fejleszteni kellett. Nos, a délutáni program ennek a hídnak a meglátogatása volt. :-D Ez volt az egyik fő oka, hogy ide el akartam jönni. :-) A délelőtti programunktól kb. 1 óra busz útra található a híd. Odaérve derült ki, hogy a kedves kínai útitársak 16:30 előtt be kell menjenek, az én bejutásom ideje viszont kérdéses, mert nekem nem lehetett jegyet venni on-line, az útlevelet nem fogadja el az on-line rendszer, csak a kínaiak személyigazolványát... Megkötés, hogy fényképezőgépet, üveges vizet, power bankot, s hasonló nehéz tárgyakat nem vihetsz be - a telefon és a szelfibot szerencsére megengedett.

Legelső pillantás a hídra

A többiek már rég bementek, de mi még állunk Anqival a beléptető kapu előtti sorban 3 másik útitárssal. Anqi-t még értettem, hogy nem akar magamra hagyni, de a másik 3 emberkét nem - csak lassan derült ki, hogy ők Makaóból jöttek és az ő személyijüket sem fogadta el a rendszer, így kicsit megnyugodtam. Végül egy 20 perc várakozás után meg is jött az idegenvezető, kirángatott minket a sorból és elcipelt legelőre, majd vitatkozott egy sort a biztonsági emberrel, hogy engedjen be minket, mert a jegyünk erre az időpontra szól, stb. Be is jutottunk... :-D Szerencsénk volt, több szempontból is: mivel nem az óra első hullámában mentünk be, így az első beléptető kapu után már nem kellett sorban állni, másrészt ebben az órában viszonylag kevés ember akarta látni a hidat, így viszonylag jól tudtunk fotózkodni, nézelődni. A hídon két lehetőséged van: vagy visszamész oda, ahonnan bejöttél, vagy a túlsó oldalon mész ki - ez utóbbi a kanyonon kersztül vezető gyalogút, kb. 3 órás túrával, plusz pénzért... Az idegenvezetőnk időhiányra hivatkozva ezt nem ajánlotta. :-P

Trust me, I'm an engineer

Aztán 16:50-kor elindultat a biztonságiak egy kötéllel a híd túloldala felé, majd ott kifeszítették és kvázi kordonként használva "tolták le" a nézelődőket a hídról - a következő csoport pedig már ott állt a lépcső tetjén és várta a belépést. Ennek a megoldásnak köszönhetően az üres hidat is le tudod fotózni, ha hajlandó vagy megvárni az óra végét - én javaslom. Benyomást keltő egy építmény, annak ellenére, hogy kevésbé üvegezett az alja, mint vártam. De így is megdöbbentő, hogy ott sétálsz és a talpad alatt látod az egyes források szerint 260, mások szerint 300 m-es mélységet... Az agyad akkor veszíti el a kontrollt, amikor a híd közepének közelében 4, az építkezésből megmaradt lépcsőfok vezet lefelé - az üveg alatt. :-P :-D

Az ott a lépcső - itt kezd el homokórázni az agyad, hogy akkor kell-e lefelé lépni, ha nem, akkor miért, ha iigen, akkor miért, és hova tűnt a lefelé mozgásból adódó érzés?

Ez nem Photoshop. És nem is tisztelgés, csak veszettül sütött a nap a szemembe. :-P

Trust me, I'm an engineer (2. felvonás) :-)

A majdnem üres híd - benyomást keltő, igaz?

 És újra tele emberekkel

Egy fél órát még nézelődhettünk a híd végében ülve a lelátón a következő csoport érkezését követően is. Elképesztő, hogy abban a turnusban mennyi ember volt - szerintem egy tűt nem lehetett volna leejteni... Volt ott vagy 2000 ember a 6 méter széles hídon...

A híd megtekintése után visszamentünk a városba, megnéztünk egy pánákról és matracokról szóló rendkívül "érdekes" előadást, majd kipakoltunk a hotelben, vacsoráztunk és elmentünk a kultúrális eseményre: színházi produkció sok zenével, tánccal és némi artista bemutatóval. A történet pedig egy lányról és egy testvérpárról szólt, akik közül az egyik meghal a háborúban, a másik pedig nem mer visszamenni a lányhoz elmondani a rossz hírt. Végül csak visszamegy és lassan kiderült, hogy a lány őt szerette igazán. Ezen az előadáson gyors saccolással volt kb. 4000 ember. A két órával korábbin szintén... Ez együtt 8000. És ismétlik naponta... A tél errefelé már hideg és a hegyekben havas, szóval nem megy egész évben a műsor, de így is évi 1 millió ember láthatja a produkciót. Nem kevés, ugye?

Itt még csak egymás vállán...

...itt már egy sima egyes létrán és egymás vállán...

És a végén a színház előtti placcon erős ember bemutató: 12 betonoszlop, 7 férfi és egy csaj a földön fekvő pasi mellkasán

És a hotel melletti utca előtt: egy sor szék és egy halom asszony, akik arra várnak, hogy a lábad, vállad, fejed megmasszírozzák :-D

Ebben a posztban ennyi, a folytatásban következik a Tianmen-hegy és az ősi Phoenix városa.