Ebben az írásban Zhuhai két nevezetességéről lesz szó. Az egyik egészen új, a másik pedig tulajdonképpen a város védjegye. A délelőtti olvasgatás közben jött a gondolat, hogy most fogok elmenni megnézni őket.

Az új nevezetesség a Zhuhai Operaház. Szeptemberben láttam az építkezést amikor arra jártunk, de nem kérdeztem a kollégákat, hogy mi lesz belőle, mert korábban előfordult, hogy kitérő választ adtak az ilyen jellegű kérdésemre, ha épp nem egyből azt vágták rá, hogy nem tudják... Szóval 4 tárcsa épült bent a sziget szélén. Szobornak vagy extra hotelnek gondoltam. Aztán néhány hete kezdtek megjelenni a fotók WeChat-en, amiből előbb kiderült, hogy az Operaház, később pedig az is, hogy két kinyíló kagylót formáz az épületegyüttes, utalva arra, hogy a Gyöngy-folyó deltatorkolatába épült a város. Monumentális épület, távolról gyönyörű, de pár tíz méterről a perforált lemez borítás miatt kicsit kopottnak tűnik. Ha pedig szemből érkezel, akkor teljesen egy sci-fi filmben érezheted magad - igaz, erre az érzésre biztos rátettek egy lapáttal a fényviszonyok is, ugyanis eléggé szürke, esőbe hajló idő van az elmúlt napokban.

Az Operaház fantomja :-D

Nem kicsit sci-fi, igaz? És még túlhúzva sincs a kép...

Az Operaházhoz vezető híd mellett van egy hajó. Vagyis egy étterem. Anno, amikor mentünk a Qiao szigetre, Maryam mondta, hogy ez egy nagyon drága étterem a hajón, de egyszer elmegy oda enni. Már akkor gyanús volt pár száz méter távolból, hogy az a hajó az életben el nem moccant onnan és soha nem is fog, de nem szóltam. Most meggyőződhettem róla, hogy jól sejtettem: az annyira betonból van, amennyire én ezt a posztot írom. Az egy hajó alakú épület... Az árait nem tudom, de amíg kínai kaját szolgálnak fel, addig nem fogok többet fizetni az ételért, mint bárhol máshol. :-D

Az időbeli hűséget felborítva jöjjön a park. Tulajdonképpen ide érkeztem először, s innen mentem tovább. Ezen a parkon kell keresztülmenni a buszmegállótól a tengerhez. (A buszról leszállva egyébként ibolya illat ütötte meg az orrom - tudom, relatív, mert az illat attól függ, hogy Ibolya milyen parfümöt vett a boltban... :-D ) Kis hegy, amit meg lehet mászni, virágok, egy különleges kialakítású kert, a Tigrisek hegye, nagy zöld terület piknikhez és mini vidámpark.

Gyalogos felüljáró-körforgalom a közelben

Erőteljesen jön a tavasz

És a Zhuhai-i villamos - igen, egy villamosnak öltöztetett busz...

A tengerparton az Operaháztól jó fél órányi séta a Halászlány szobra, aki a tengerből emelkedik ki és egy gyöngyöt tart a kezében. (A Haizhu sörösüveg címkéjéről ismerős lehet a kép. :-D ) A történet szerint egyszer egy angyal szállt a Földre és beleszeretett a környékbe. Halászlány alakjában tért vissza és egy nap egymásba szerettek egy halászfiúval. A fiú rosszindulatú híreket hallott a lányról, ezért megkérte, hogy az egyik karkötőjét adja neki a lány. A lány ekkor elmondta neki, hogy a karkötők biztosítják neki a hallhatatlanságot és meghal, ha akár csak egyet is levesz belőlük. A fiú nem hitt neki és amikor el akart menni, akkor a lány az egyik karkötőt levette és egyből meg is halt. A fiú ezután kereste a módját, hogyan támaszthatná fel a lányt, amire a megoldás a Jiuzhou szigeten növő fű, amit vérrel kell táplálni. A fiú ezt meg is tette saját vérével és egy napon fel is ébredt a lány, de már nem angyalként, hanem hús-vér emberként. Az esküvőjük napján találtak egy hatalmas gyöngyöt a tengerparton, a szobor ennek a bemutatásának állít emléket. :-)

Ott lehet a sörgyár?!? :-D

Zhuhai egyébként egészen az 1970-es évekig halászfaluk sora volt a Gyöngy-folyó torkolatában, összesen max. 100e fő lakossal, ugyanúgy, mint az öböl túlsó felén Shenzhen. Aztán 1980-ban Különleges Gazdasági Övezetnek nyilvánította a kormány a környéket és a városok robbanásszerű fejlődésnek indultak. Shenzhen mára 10 milliós (elővárosokkal kb. 18 millió), Zhuhai 1,5 milliós (elővárosokkal bő 2 millió)...

A szobrot már régebben is meg akartam nézni, aztán mindig volt valami más hétvégente. December végén Xiaomin is beígérte, hogy majd elmegyünk oda sétálni, de ez a mai napig nem jött össze. :-( Most nem akartam tovább várni.

S hogy a költő által megálmodott keretes szerkezet is megvalósuljon és az is kiderüljön mi motivált a kiruccanásra, következzen internetes gyűjtésből egy gyöngyszem:

Benőkének házi feladatra adják, hogy rímeket kell gyűjteni.
Másnap ki is kérdezik tőle.
- A hableány estelen,
Áll a vízben meztelen.
Csendesen mormolja imáját,
Habok mossák térdét.
Erre a tanárnő:
- Benőke ez itt a végén nem rímel!
- Csak nyugi-nyugi semmi aggály, meglesz a rím is, ha megjön a dagály.