Reggel korán keltem, mert be kellett mennem a cégbe elintézni a papírokat.
Reggeli a hotelben: csirke sonka, szalámi (ez most nem a legjobb), füstölt hal, kétféle kenyér, paradicsom, uborka lett a választásom. Utána sima és mandulás fánk, meg valami banános-almás ízű tekercs. Mindezt ananászlével leöblítve. Ami feltűnt: a narancs, grapefruit és ananászlé is sokkal gyümölcsösebb ízű, édesebb, de nem olyan savas, mint otthon.
Fél 9-kor indult a kocsi a cégbe, egyik német kollégával együtt utaztam. A cégbe érve a recepción várni kellett míg leért Lulu Li, aki felkísért az irodába. Itt megkaptam a munkás ingemet, az iroda szereimet, a hozták a számítógépet is. Mivel világ méretű cégről van szó, így itt is az otthoni felhasználói fiókomat használhatom. Gyors átnéztem az e-mail-eket és mehettem is a HR-re intézni a papírokat. Átvettem a munkaruhát, amit kellett, ujjlenyomatot vettek, majd szépen kitöltögettem a papírokat, amit ki kellett, aztán meglepődtem, amikor hozták a piros tintapárnát: nem elég az aláírás, ujjlenyomattal is hitelesítsem a szerződést... Ebéd időre végeztem a mutatvánnyal (na nem az ujjlenyomatos hitelesítéssel :-P ), így a kantin szolgáltatásait is újra kipróbálhattam. Nem kp, nem szép kártya, nem belépőkártya: ujjlenyomattal fizetsz a kajáért. Ezután a néni fogja a fém, alakos tálcát és az egyik mélyedésbe tesz párolt zöldséget és odaadja a tálcát. Továbblépsz a következő kondérhoz/tepsihez és rámutatsz, hogy miből kérsz, majd teszik a következő mélyedésbe. Itt és a következő állomáson is van 2-3 féle választási lehetőség: hal, hús, különféle zöldségekkel összesütött húsfélék, majd az utolsó állomáson a maradék helyre egy jó merítőkanál rizst öntenek - és tessék, vedd a kanalat s menj enni! A párolt kínai kel nem volt rossz, a hal csupa csont volt, a gombás csirkéből is csak a gomba és két falat hús volt ehető, mert ebből is a csontosa jutott... A rizs meg a szokásos. Minden finom ízletes, fűszeres volt és a sok csont ellenére is jól laktam.
Ebéd után elmentünk lakást nézni. 3 szóba jöhető volt. Egyik "jobb", mint a másik... Ami kényelmesen nagy és a hegyekre néz, az zajos és a költségkereten kívül van, a másik kettő meg emeletes házakra néz, csendes, de pici - állítólag 41 m2, de szerintem abba beleszámolták a külső-belső falakat és a beépített szekrényt is... 1-2 dolgot még tisztázni kell, aztán meglátjuk.
A lakás nézés után volt még idő, míg a kocsi jött értünk, így a kolléganő javaslatára kipróbáltuk a helyi fagyit. Nem olcsó, 1 gombóc 12RMB, ami kb. 500Ft-nak felel meg. Finom volt, de azt hiszem csak az élvezet kedvéért nem fogok venni.
Mivel a cégben nem volt már aznap dolgom, így a hotelbe vittek vissza. Időm volt bőven, ezért elindultam a kicsit távolabb lévő boltba, ami tulajdonképpen a Tesco helyi ruhába öntve. Útközben megeredt az eső, esett kb. 5 percig, aztán nyugi 15 percig, majd újra rákezdett 5 percre. Egy sarokra voltam a bolttól, amikor újra leszakadt az ég, de most már nem akart megállni. Vártam vagy 20 percet, s mikor egy picit csendesedett akkor elfutottam a boltig. Az első, amit megkerestem, az az esernyő volt, mert tudom, hogy ősszel ez így fog menni. Vettem még egy kalácsot meg vizet és megindultam vissza. Naná, hogy elállt az eső! De legalább van ernyőm...
