Tehát az ember fia megindul vásárolni, s mivel a helyi tesco van a legközelebb és a környéken a legolcsóbb is (nyugi, a többi van túlárazva...), így annak az árukészlete kerül szemrevételezésre. Nemzetközi áruházláncról lévén szó sok Európában ismert márka is megtalálható a polcokon, persze az otthon megszokottnál drágábban. Egyik nap pl. a BelVita reggeli kekszeket promóciózták. Na de jöjjön a helyi specialitás.
A polcról hosszas keresgélés után végül 5 kis doboz került le: A képek alapján 4 esetben valami ropiszerű cucc a főszereplő. Elsőként a porondon, akarom mondani a terítéken: a banános-tejes ropi. Mert nagyon úgy néz ki, mintha a ropit mártották volna bele a masszába. A tésztája is hasonló, csak nem sós. Ízre egyébként nem jön be, mert kicsit távol áll a banántól, és az is fura, hogy szobahőmérsékleten tárolható... 220Ft kicsit sok érte, amúgy is, így meg pláne. Második versenyző a zöld teás ropi. Ez nem bemártva, hanem megtöltve van, de méretben ez is ropi. A zöld tea nem nagyon érződik ki belőle. Egyrészt örömteli, mert nincs benne ízfokozó, másrészt mi értelme van töltött ropit venni, ha nincs íze? 220Ft-ot ez sem ér meg gyakori nassolásra. Harmadikként a tiramisus töltött párnácskák következtek. Csak a doboz kibontása után jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen Oreo. A tészta úgy tűnt, mintha túl sült volna, s ízre sem alkotott maradandót ez a fél maréknyi cucc. 250Ft, ez sem nyerte el a tetszésemet.

Következőként az áfonyás mártott ropit kóstoltam. Meg kell mondjam, ez nagyságrendekkel jobb, mint a banános-tejes verzió. Jobban érezni az áfonyát és jobban is eteti magát. A 220 Ft sok, de néha napján fogok venni.

A sort a töltött csokis ropi zárta. Szerencsére sok köze nincs a ropihoz, ízre, állagra inkább egy csokis győri édesre emlékeztet. Ahogy nézem, gyártás közben a tésztát 3 mm vastagra elnyújtják, majd 3 mm széles csíkokra vágják, s közben csokiöntetet csorgatnak rá és így megy a sütőbe.

Ízre ez is bejön, s bár ezért a mennyiségért a 220 Ft szintén sok, de néha ebből is fogok venni.