Egy kirándulós-város nézős posztot akarok hozni nektek, de ma sem sikerült elég időben hazaérni, hogy befejezzem a szöveget és a képeket összeválogassam, így az megint csúszik. Pár hete megkezdődött a céges kosárbajnokság, így hétfőn a lányok meccsét néztem meg, majd Anqi-val beültünk vacsorázni. Kedden Leonának volt szabadnapja és este megnéztünk egy filmet. Az afrikai polgárháborúról szólt, ahol (mily meglepő) Kína menti meg a népet és a világot. Elég vicces jelenet, amikor a kínaiak hadihajói elindulnak segíteni és a többi nemzet hajói jönnek szembe, majd később meg is jegyzik, hogy "a többiek már menekültek". :-D Meg amikor az összes afrikai vigyázzba áll a kínai zászló láttán... :-D És azt is megtudtuk, hogy az összes afrikai boltban kapható Maotai, a kínaiak egyik nemzeti itala (baijiu kategória...). Propaganda film, nem kétség. És ahol nem angolul beszélnek, ott van angol felirat is, hogy a külföldi is megértse... :-P
S ha már film, akkor el is érkeztünk a poszt apropójához. Hetek óta tervezem megírni, de amikor gép elé kerülök, akkor soha nem jut eszembe - csak fürdés közben. Bár a Star Wars-ról hallottam, sőt, részleteket és egy részt is láttam belőle, de a teljes sztori hiányzott. Régóta meg akartam nézni, s pár hete végre nekiálltam. Azóta fürdés közben mindig és néha főzés után is eszembe jut a film. Van ami eszembe juttassa. :-D
Kezdjük a főzéssel. Pontosabban utána a mosogatással. A wokot általában a vissza szoktam tenni a gázra száradni, mivel máshol nem nagyon van hely a műveletre. Aztán egyik nap be akartam tenni a szekrénybe, így elgyújtottam a gázt és felfordítva fölé tartottam a wokot. Itt ugrott be először a Star Wars és Darth Vader, majd az Űrgolyhók:
Ugye mekkora a hasonlóság? :-D
A másik a tusfürdős flakon, amiről a rohamdroid jutott eszembe:
Star Wars rajongó tervezte... :-D
Tudom, tudom: áruljam el, hogy milyen anyagot használok... :-D Aki erre vágyik, annak rossz hírem van: csak a képzelőerőm dolgozik. :-D (Bár egy időben volt olyan elméletünk Tamással, hogy a kantinban biztos fűvel főznek, mert a délutáni hazautat végig szoktuk röhögni. :-D )