A régi posztokat nem olvasom vissza, de úgy rémlik a Visszatekintés c. bejegyzésben már volt róla szó, hogy a cégben a kantin előtti placcon 2 kosárlabda pálya található, ami egyben közösségi térként is szolgál. Egy hónapja már a munkaidő utolsó órája a pályáról felszűrődő szurkolástól volt hangos. Akkor vette ugyanis kezdetét a céges kosárlabda bajnokság. Egyik pályán a női, másikon a férfi csapatok csaptak össze. Most pénteken a szokottnál nagyobb zajra és szinte üres irodára figyeltem fel. Gondoltam, hogy a pályánál vannak az emberek, így amikor végeztem a feladatommal én is lementem. Ha már a rendszer engedi... Az utolsó 2 negyedet kísérhettem figyelemmel. Az eredményjelzőnek háttal voltam, és bár a pontszerzéskori eredmény változásból következtethettem volna, nem akartam tudni az állást.

Végülis győztünk. Visszamentem az irodába az utolsó pár percre. Reggel úgy indultam el, hogy munka után nem jövök haza, hanem maradok Hongqi-ban, elmegyek edzeni majd kipróbálom a jógát. Erre jött Len, hogy nem tudja mi a programom, de megyünk enni. Mondom: jó-jó, de hova és miért? Mint kiderült nem csak a meccset, hanem a bajnokságot is megnyerte a csapat, így IHB buli lesz! Az üzemvezető (a vezérkar utáni következő vezető, alá tartozunk mi is) meghívta a csapatot meg néhány további embert vacsorára. A szokásos 8-10 fogás, a zöldségektől kezdve a marhán át a halig, minden. Meg a literes sörök - viszont a pohár pici. Tippem szerint 1,5 deci - de abból meg úgy isznak, mintha feles lenne...

Ittunk a csapatra, aztán a legjobb játékosra, aztán a másodikra, aztán... nem emlékszem. :-D Na jó, ez a poén része: a többit elfelejtették fordítani... Ittam az üzemvezetővel is, aztán a csapat legjobb játékosa hívott ki egy 3 poharas körre - s közben fogyott a kaja is. Azt tudom, hogy közben megettem egy fél halat (minek tették elém!) és vagy nem ittam eleget vagy nagyon belém égett már a pálcika használat, de simán működött a dolog. :-D

Miután minden kaja elfogyott és a sör is meglátszott az embereken, célba vettük a KTV-t. TV, de nem úgy - bár szerep jut neki. Lépten-nyomon belebotlasz a KTV-kbe, ami itt a karaoke klub rövidítése. A kínai emberek nagyon szeretnek karaokezni, de az első és második zene után rájöttem, hogy rengeteg a magányos ember! Csupa érzelmes dalok voltak. Csoda, hogy tovább akartam inni? :-D Közben egyszer felhangzott a We are the champions is, de az irányvonal nem változott - a különbség csak annyi volt, hogy a további sörök miatt már nem érdekelt. :-D Aztán a csapat legjobbja úgy gondolta, hogy ha már az étteremben bírtam, akkor megint eljátszunk egy 3 poharas kört. Az első simán csúszott. A második nagyjából. A harmadiknál félúton megállt, aztán amikor látta, hogy én már kivégeztem ő is leerőltette a maradékot. Ez már olyan hajnali egy körül lehetett. Addigra Kevin is elfogyasztott néhány doboz árpalevet és bealudt a sarokban... Lassan az utolsó pacsirta is úgy érezte, hogy eleget dalolt, így haza indultunk - vagyis valahova aludni, mert jó páran azért elég távolról érkeztünk (kb. mintha Sárvárról kéne hazajutni Szhelyre buli után). Szerencsére Kevin nem ellenkezett, bár másnap nézett nagy szemekkel ránk. :-D 

Mivel a reggeli időt átaludtuk (igaz én most is fent voltam 8-kor...), így egyből ebéddel kezdtünk. Len választása egy 20 éve üzemelő, híres tengerparti étteremre esett - annyi szépséghibája van a dolognak, hogy a tengertől távol, de azért egy folyóparton található. Viszont csak tenger gyümölcsei vannak, és tuti, hogy friss ételt eszel, ugyanis az étteremből át kell sétálni a szomszéd épületrészbe, ahol te magad választod ki, hogy melyik halat, rákot, csigát, kagylót, ráját, polipot, tintahalat, stb. kéred. Mindegyikből a legkülönfélébb méret és fajta megtalálható. Az állatkert vízi részlegében, de még a Tropicariumban sem láttam ennyi variációt...

Végül a srácok némi zöldséget, valami tojásos habot, csigát, kagylót, tengerisünt, hal májat és egy 15cm átmérőjű (plusz a lábak) 7 kilós királyrákot választottak. A tojásos hab a rizzsel keverve még okés volt, de magában nem csúszott. A tengeri sün is meg volt töltve valami habos cuccal (inkább nem kérdeztem...), nagyon az sem tetszett. A csiga kicsit rágós volt, de ehető volt. Házastól volt megfőzve és hegyes pálcikát adtak hozzá, hogy a házából ki lehessen húzni. Bár először ódzkodtam tőle azért többször is ettem belőle. A kagylót szétnyitva hozták, üvegtészta és fokhagymás krém volt rátéve. Ebből mindenkinek egy jutott, és állagra a rántott csirkemellre emlékeztetett. Jó pár éve az első kagylós élmény alkalmával nem így volt elkészítve és az annyira nem is jött be. A lakoma fénypontja a királyrák volt. A páncéljának a felső része viszonylag könnyen lefordítható, de kevés ehető részt tartalmaz. A lábait letörték majd ollóval felvágták, hogy a benne lévő húshoz hozzáférjünk. Ezután a testének az alsó részét elvitték, feldarabolták, tovább sütötték s végül tálalták. A húsa nagyon fehér, a páncéllal érintkező rész rózsaszín, állagra sokkal puhább, lazább, mint a csirke és mint a garnéla. Mondanám, hogy mint a hal, de annál meg rostosabb.

A számla 1000 RMB felett volt (a királyrák 118 RMB/kg ára nyomta meg...), de 9 emberre oszlott, és azért egyszer az életben ezt is ki kell próbálni. :-) 

Késő délután értem haza, így máshova nem mentem. Egy kis olvasás, nyelvtanulás, este futás ami a hétvégi programot kitette.