Pénteken Tamás bedobta, hogy van-e kedvünk este inni valamit? Jaspernek volt programja, de Leon és én is ráértünk, így munka után elmentünk a London Lounge bárba. Korábban valahol a tengerpart közelében volt egy sokkal kisebb helyen, ide nem olyan régen költöztek át. Pár hete már jártam ezen a helyen.

A pohár/korsó/üveg sör ára az egekben, tekintve, hogy import sörökről van szó. Jobban megéri toronyban (3 liter) venni a sört, akkor 25-35%-ot tudsz spórolni. A torony ára 178-278 RMB között mozog, s mi a 2. legolcsóbbnak számító Hónap Sörére szavaztunk, ami most a Halott Póni nevű nedű. Hamar meg is hozták a tornyot, de: a csap felőli oldalon 3 literig volt skálzva, a torony hátoldalán 2,5 literig (persze ez utóbbi a belehelyezett jégtartós állapotot mutatja...).

Nem radler, de ízesített sör. Nekem egyből beugrott, de Leon sokat gondolkodott és csak némi segítséggel jött rá, hogy bodza ízű. A sör mellé enni valót is rendeltünk: Tamás hasábburgonyát, mi Leonnal hamburgert hasábburgonyával. Tamás "hamar" meg is kapta, majd némi késedelem után megjelent a pincér az első hamburgerrel és közölte, hogy a hasábra kicsit várni kell, mert elfogyott és elmentek venni... 8-O A második hamburgert ezután hamar kihozták, majd némi várakozás után a 2 adag hasáb is megérkezett. De milyen már, hogy késő délután elfogyott az az étel, amit az étlap első oldalán kínálnak? :-D

Este 10-től élő zenével próbálták csalogatni a vendégeket, gondoltuk megvárjuk, így egy második tornyot is rendeltünk, igaz, most a legolcsóbb (és emiatt ízesítetlen) sört választottuk. Kicsit édeskés és fura ízű volt, mint a fehér búzasör, amit egyszer Mannheimben ittam. Az élőzenével csak egy gond volt: a hangosítás nem volt tökéletes, így nagyjából semmit nem lehetett érteni abból, amit a csaj angolul énekelt... Kb. fél órát bírtuk, aztán megindultunk haza.

Szombatra Lisha-val beszéltünk meg egy ebédet, tekintve, hogy hamarosan lelépek, s majdnem "padtársam" a cégben. Az ebédre véletlenül pont azt a halas éttermet szemelte ki, amiről előző este a srácokkal beszélgettünk, ami mellettünk van a plázában és általában hosszú sor áll előtte szabad asztalra várva. A korai időpont (kb. 11:45) miatt szerencsénk volt, nem kellett várnunk. A rendelést amúgy már a várakozóknál felveszik, amikor sorszámot kapnak, így ha ürül egy asztal, akkor egyből sűl/fő az étel, s a vendégnek alig kell várnia - persze ez a cég saját érdeke is, mert így sokkal több vendég meg tud fordulni náluk. A mi rendelésünket viszont az asztalnál vették fel, s miután rögzítették, jött vissza a pincér leányzó, és hozott egy 18 perces homokórát, hogy lássuk, mennyi időn belül fogjuk megkapni az ételt. Kb. 10 perc elég volt nekik...

Retró feeling az ingyen teának - a pincérek öltözéke pedig az '50-es évek munkás hangulatát idézi

Lássuk mennyit kell várni

Lisha és az ebéd

...és az ebéd

Közben Lisha elmesélte, hogy az a piros gömb nem ám paradicsom, hanem cseresznye paprika, és első alkalommal szegény nagymamája hogyan megjárta. :-D

Mivel odakint nagyon meleg volt, ezért Lisha közölte, hogy ő inkább valami benti programot szeretne csinálni - így vettük célba a könyvesboltot. :-D Mondta, hogy ne aggódjak, van angol nyelvű könyv is... Ezt akkor még nem értettem, de hamar fény derült a titokra: a könyvesbolt egyben olvasószoba is. Majdnem minden könyvet fóliázott állapotban tudsz megvenni, de van belőlük 1-1 kibontott példány is, le tudsz ülni és olvasni. Értem mögötte az üzletpolitikát, és meglepő, hogy nem csak a kihelyezett padokon és székeken ülnek, hanem a polcok aljánál is és mindenki olvasott. Némi nézelődés után Lisha is kiválasztott egyet, leült olvasni, majd néhány oldal után elment és kicserélte egy másikra. Én egy angol nyelvű, a jövő építészetéről 100 építményben beszámoló könyvet válaszottam olvasásra. A könyv negyedénél a budapesti 4-es mertó egyik állomásáról is találtam egy képes beszámolót... :-)

A nagyobb meglepetés akkor ért, amikor az egyik polcon a Lánchíd, mögötte pedig a Parlament vigyorgott rám az egyik könyv borítójáról. Mutattam is Lisha-nak. Sajnos kibontott példány nem volt belőle (vagy volt, csak valaki épp olvasta...), így a tartalmát nem vizsgálhattam meg. :-D

Bő 2 órát sikerült eltölteni a könyvesboltban, Lisha a könyvének negyedéig el is jutott. :-D De megéhezett, így harapni való után néztünk... A pizzát emlegette, de az első bódénál elakadtunk: ő mandulás-lótusz magos szirupos valamit rendelt, én egy mangó shake-et. Mindkettő frissen, helyben készül. Itt még elbeszélgettünk tanulásról (nemrég végzett az egyetemen), kirándulásról, az elmúlt egy évemről, stb. Teljesen elégedetten indult haza, boldoggá tette, hogy nem igazolódott be a félelme, miszerint akadozva fogunk beszélgetni a nyelvi hiányosságai miatt. :-D

"Gyere kislányom, csak ezt a hátizsákot vedd fel!" :-D :-D