2 hete Kevin lakás avató ebédje után szombat este elmentünk Hongqi-ban edzeni - erről írtam is. Este 7-kor kezdődött egy jóga óra, amit Len nagyon ajánlgatott, folyton be akart küldeni. Mondta, hogy itt nem nagyon mennek be a srácok, de Zhuhai-ban sokan járnak jógázni. Az óra felénél már nem akartam csatlakozni, de kedvem mondjuk lett volna menni. Jógázni még sosem voltam, de bodyart órán már megfordultam párszor otthon, és az mindig nagyon jól esett. Nem egyértelmű, hogy a bodyart külön művészet-e, sokan a jóga egyik vállfajának mondják, ami nem is csoda, hiszen elég sok hasonló vagy közös elem van, de a bodyart sokkal dinamikusabb, több mozgás van benne a statikus elemek összekötésére.
Szombat délután aztán gondoltam egyet, buszra ültem, elmentem edzeni, hogy utána jógázhassak egyet.
Kíváncsian vártam, egyrészt mert bodyartra sem jutottam el vagy egy éve, másrészt nyújtani sem mostanában nyújtottam, harmadrészt nem beszélek kínaiul, így nem értem mit kell csinálni. Odaérve mondtam a pultos csajnak, hogy majd mutassa meg a jóga tanárnőt, hogy megkérdezhessem bemehetek-e órára. Mondta oké. Közeledett a 7 óra, odaültem, hogy ne kelljen keresnie. Egyszer csak szólt, hogy jöjjek, kezdődik az óra. Mi? És a kérdés? De a terem ajtóban már integetett a hölgyemény, hogy menjek csak... Vagy lebeszélték WeChat-en, vagy helyből ennyire nyitottak... A bodyart miatt néhány gyakorlat már ismerős volt, s úgy tűnt, hogy sokuknál jobban is csinálom - nem nézelődni mentem, de a nyelvi hiányosságok miatt muszáj volt időnként perifériából lesni, hogy mit kéne csinálni. A helyzetre rásegített, hogy közben a tanár "néni" is odajött és olyan aranyosan mondta kínaiul, hogy mit kéne csinálni :-D aztán rájött, hogy egyszerűbb lesz, ha közben mutatja is, vagy alakít a test tartásomon. Néha úgy átrendezett... Nem is tudtam, hogy ennyit képesek nyúlni az izmaim. :-D Közben a pultos csaj is csak-csak beleesett az ajtón, hogy vajon nem dőltem-e ki, mégis csak az első jóga órám, de megállapíthatta, hogy bírom a gyűrődést. A végén a jóga tanár "néni" is megdícsért, hogy ügyes voltam, meg a közben csatlakozott srác is elismerését fejezte ki.
Óra után gyorsan átöltöztem és siettem a buszra, mert 20:30-kor indul vissza az utolsó (bár nem az első megálló az edzőteremnél lévő), az óra meg 20:12-kor ért véget. Jó pár percet várnom kellett a buszra, de volt hely bőven és leültem a középső ajtóval szembe. A következő megállóban felszállt egy fehérruhás, száj maszkos, párnát cipelő csaj és leült a busz elejében. Én meg elővettem a fülhallgatót és nekiálltam zenét hallgatni, ha már bő 30 percet a buszon fogok ülni. Kb. fél úton azt vettem észre, hogy a fehér ruhás csaj ott áll velem szemben és veszettül integet. Rámosolyogtam és ha már ott volt Hófehérke, akkor eszembe jutott a 7 törpe: "Ki ivott a pohárkámból?" "Ki evett a tányérkámból?" "Ki a f....m ez?" :-D De az agy nem pihen: "Vajon mással is úgy ismerkedik, hogy a párnáját mutogatja neki, vagy csak az enyém a megtiszteltetés?" Aztán végre összeállt a kép: a jógára várás közben is jött egy fehérruhás csaj - tehát ő a jóga tanár "néni"! :-) A megállóban leszállt, de előtte még majdnem rám esett, akkorát fékezett a sofőr...
Haza érve gyorsan bedobtam az edző cuccot mosni és főztem egy instant levest. Aki itt most arra számít, hogy "És ekkor kopogott...", az téved. Csupán annyi történt, hogy 22:17-kor még ránéztem az órára, gondolkodtam egy picit és bealudtam. Amikor felébredtem még sötét volt. "De jót aludtam, lássuk mennyi az idő! 23:34. Heh?!?" A másik telefonon is annyi volt, így jobb ötlet híján folytattam a gondolkodást. Hogy mikor aludtam el újra nem tudom, de most már 7 után ébredtem. Először. Aztán valamivel 10 után ismét. Nem mostanában aludtam ennyit egyszerre...
Végig gondoltam mit kéne csinálni, hogy dumplingot fogok ebédelni, stb. Aztán a fürdőbe érve nem működött a villany. Se az elszívó. De a konyhában sem. Gondoltam nagyon jó, ezt most hogy intézem el? Aztán végül a kivárásra játszottam, mert kintről valami mesteremberek zajongása hallatszott. Közben csipogott a telefon - Len kérdezte mi a tervem ebédre, majd közölte, hogy ők Zhuhai központjába indulnak hot pot-ot enni, csatlakozhatok. Ám legyen! Megbeszéltük, hogy itt a közelben találkozunk, majd szól, hogy mikor induljak. Gondoltam addig eszek pár falatot és gyorsan letusolok. Aham - a melegvíz gáz melegítős, de az meg csak akkor működik, ha van áram. Erre viszont már csak a zuhanyzóban jöttem rá, amikor nem akart jönni a melegvíz, így egész gyorsan bevégeztem a zuhanyzást. Csak a zuhany alatt volt kellemetlen, kint egyből felmelegített a 27 fok...
A találka helyen nem csak Len és Lulu, de Big Bear is várt. Hát jó, végülis teljesen mindegy hányan eszünk. Az Uber helyi megfelelőjével rendeltünk egy kocsit (érdekes, itt senki nem tiltakozik miatta, a kormány meg nem lehetítleníti el...), majd Gongbei közelében meg is találtuk a keresett éttermet. Bent újabb meglepetés: újabb 4 kolléga. Az egyikük Kevin. (Nem, ebben a posztban nem alszunk nála.)
Korábban is hallottam már a hot pot kifejezést, de sosem érdekelt igazán, így nem is néztem utána a jelentésének, de az étteremben rájöttem, hogy tulajdonképpen Kevinnél is hot pot-ot csináltunk, mert azt jelenti, hogy az asztal közepén lévő forrásban levő ízesített lében magadnak főzöd meg a kívánt ételt. Itt most dupla falú edény volt, a közepén a nem csípős, a külső részén a nagyon csípős lé rotyogott. A kaja nem olcsó, cserében a kiszolgálás sem a legjobb, de legalább a gyümölcs és a jégkrém fogyasztás ingyenes és korlátlan. Fagyit érkezésem után egyszer ettem, de drága volt és nem volt nagy élmény, Qi ao szigetén meg Maryam nem ajánlotta, mondván, hogy nem olyan jó az íze. Ez viszont bejött, bár szerintem csak egyszerű édesített tej volt jégkrém formában tálalva.
Bő 2 órát eltöltöttünk itt, majd (mivel Len némi téli ruhát akart venni a magyar hónapokra) elindultunk Gongbei felé, de az egyik kereszteződésben átmentünk az út túloldalára és egy párhuzamos utcán haladtunk tovább. A srácok elmondták, hogy ez a helyi Váci utca, de pár éve még a Rákóczi tér volt. Hát, ez több infó volt, mint amennyit tudni akartam. :-D Végül üres kézzel tért haza mindenki, Len sem talált ruhát, de az árakat elnézve ennyiért Szombathelyen is tud vásárolni.
Bő 2 órát eltöltöttünk itt, majd (mivel Len némi téli ruhát akart venni a magyar hónapokra) elindultunk Gongbei felé, de az egyik kereszteződésben átmentünk az út túloldalára és egy párhuzamos utcán haladtunk tovább. A srácok elmondták, hogy ez a helyi Váci utca, de pár éve még a Rákóczi tér volt. Hát, ez több infó volt, mint amennyit tudni akartam. :-D Végül üres kézzel tért haza mindenki, Len sem talált ruhát, de az árakat elnézve ennyiért Szombathelyen is tud vásárolni.
