Nem sietem el a dolgokat - de Tamás sem. :-D Én szeptember elején, ő október elején érkezett, de még csak most került rá sor. Bár nekem van mentségem... Makaóba már november végén átmentünk, ott írtam is róla, de Hongkong (bár az is itt van a szomszédban) eddig kimaradt, noha folyamatosan tervben volt. Az én mentségem, hogy érkezésemkor kényszerből egy rövid látogatást már tettem a belvárosban, amikor a reptéri komppal már nem tudtam átjönni Zhuhai-ba és be kellett mennem miatta a város szívében lévő kikötőhöz.

1,5 hete találta ki Tamás, hogy akkor most nem várunk tovább, meghívjuk a német kollégákat is és meghódítjuk a város. Az időjárás előrejelzés múlt szombatra heves esőzést jósolt, így inkább eltoltuk a bulit. Ennek köszönhetően tudtam meglátogatni akkor a Putuo templomot, noha folyton a fejem felett lebegett a leszakadó eső kardja. Erre a szombatra viszont napos idő volt a jóslat, szórványos esővel. Stimmelt.

De ha már időjárás, akkor tegyünk egy kis kitérőt a hongkongi élmények beszámolója előtt. Nem a viccet akarom elmondani (na jó, legyen: "Az amerikai időjósok 2 héttel előre, a németek egy héttel előre pontosan megmondják milyen idő lesz. A magyarok megmonjdák milyen idő van most, a románok pedig, hogy milyen volt tegnap." :-D ), hanem a felfedezésemet megosztani. Az időjárás előrejelzés jó ideje létezik, csak épp nem így hívták, hanem népi megfigyelésnek ("vörös az ég alja, holnap eső lesz", "énekelnek a madarak, hamarosan eláll az eső", stb.). Egy ideje gondolkodtam, hogy ki, mikor és hogyan jött rá ezekre - de mint kiderült, nem is olyan nehéz... Az idei 4. tájfun (és a vele egy kalap alá vett trópusi vihar) járja a térséget. Az elsőről lecsúsztunk, igaz, az Japántól messze délre létezett. A második viszont Hongkong túloldalán húzott el, ő volt Merbok, róla írtam is. Hongqi és Zhuhai között van egy hosszú, bő 3 km-es híd, amiről jól látszik egy nagy fehér közúti híd. Egyik alkalommal szokatlanul fehér volt és mögötte a hegyen a fák is szép élénk zöldnek látszottak - mindez valamikor nem sokkal a Merbok érkezése előtt. Aztán valamivel később megismétlődött a jelenség és napokkal később véletlenül megnyitottam a tájfun előrejelző oldalt - és láss csodát, Tajvan közelében vonult egy tájfun. Mivel Merbok kapcsán kicsit utána olvastam a tájfunnak, így összeállt a kép, hogy valószínüleg a kettőnek (a fehér híd és a tájfun) köze van egymáshoz, és a híd "kifehéredése" után kb. 1 héttel tájfun lesz a térségben. Múlt vasárnap Doumenbe menet ismét szokatlanul fehérnek láttam a hidat, így megjegyeztem az időpontot és tudatosan elkezdtem figyelni a tájfun előrejelzést. Péntek délután még semmi, ma reggel viszont már ott volt! Előző nap kora délután született, Hainan sziget alatt vonul, és jelenleg még csak trópusi vihar erősségű. Tőlünk távolodóan halad, de az esőzést még érezni fogjuk... Mr-Attila-menni-China-időjárás-előrejelezni. :-D

A kínai időjárás elég változékony, a leghatékonyabb előrejelzés az "időjárás az lesz!". :-D Szép időt jósoltak, szombat reggel mégis esőre ébredtünk. Szerencsére a kikötőbe érve már sütött a nap, Hongkongban szintén. Megnéztük az emeletes villamosokat, közben bankot kerestünk némi helyi fizetőeszközért, majd délidő lévén tettünk egy kört edébet keresve. Közben néha csepergett az eső, de nem volt vészes.

A szokásos "almaárus" kinézet - szeretettel Brecsinek :-D

Emeletes villamos - a zöld mögött van még egy takarásban, csak az áramszedője látszik

Kezdődik a séta a belváros közelében - ezek a házak a régebbi darabok

Nem csak úgy néz ki, mint a bambusz...

...hanem bambusz is - itt és kínában is pár tíz méter magasságig továbbra is bambuszból készül az állványzat.

Jobb oldalt a házak mellett a fedett cucc mozgólépcső - így könnyű felmenni a hegyre...

Ti is "biztonságosnak" érzitek?

Közel az ebéd...

A Fresco nevű helyre ültünk be, de csalódás volt, mert nem a mennyezetre volt festve az étlap... :-( :-D A többiek a napi menüből kértek, én különcködve az étlapról választottam a tenger gyümölcsei rizst. Volt benne polip, tintahal, garnélarák és kagyló is - de olyan adag volt, hogy nem sikerült megenni az összeset. Ilyen is ritkán fordul elő velem étteremben...

Ez is Hongkong (itt a Fresco)...

...és ez is Hongkong

A hongkongi kirándulás kapcsán 2 fő cél volt: a Victoria Peak mindenkinek és Tamásnak egy hangszerbolt. Hongkong látnivalói kapcsán a Victoria Peak-et az elsők között hozzák a keresők. A csúcs elérésére a fogaskerekű vasutat ajánlják, de fel lehet menni gyalog is és Central-tól a 15-ös busszal is. Mi Tamással a sétát választottuk volna, de egyrészt a leszakadó eső, másrészt a német kollégák miatt a fogaskerekűt céloztuk meg. De látva a várakozó sort, inkább a 15-ös buszra tettük le a voksot. 9,8 HKD egy út, vagyis 350 Ft körüli összeg. A zhuhai-i 2-3 RMB-s (80-120Ft) buszjegy mellett kicsit fájdalmasnak éreztem, de rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon is hasonló árban van egy vonaljegy... Nem próbáltam így nem tudom, de biztos nagy élmény lehet a fogaskerekű is. Én mindenesetre azt javaslom, hogy egyik irányba legalább busszal menjetek és a végállomáson szálljatok fel. Emeletes busz közlekedik és néhol sokkal szebb a látvány a szerpentinről letekintve, mint a Victoria Peak-ről körülnézve. :-)

Tesla szalon - kicsit odébb volt McLaren is 3 kocsival, de azt nem sikerült lefotózni

Buszmegálló - jelölve, hogy melyik járathoz melyik sorba állj, hogy ne tartátok fel egymást és gördülékeny legyen az utasáramlás

A fogaskerekű egyébként 396 m-t szintkülönbséget küzd le, a pálya emelkedése 4 és 27 fog között változik, amit normál vasútüzemmel nem lehetne megvalósítani. 1881-ben álmodták meg, 1888. május 30-án üzembe is helyezték. Az első szerelvény még fa vázas és szén tüzelésű gőzmeghajtású volt, 1926-ig teljesített szolgálatot. Ekkor elektromos meghajtású, 52 utas szállítására alkalmas járművet helyeztek üzembe, amit 1948-ban a teljesen fém kasztnis 62 üléses járművek váltottak le. Az utasokat az időjárástól jobban óvó, aluminium vázas 72 üléses szerelvények 1959-1989 között közlekedtek, ebből egy példány a Victoria Peak-en ki is van állítva, látogatható. 1989 óta 120 utas szállítására alkalmas modern járművek róják a hegyoldalt.

Munkában a fogaskerekű

És kiállítva az előző széria

Victoria Peak. Mire felértünk elállt az eső. Kicsit csalódás volt számomra a hely, mert a legmagasabb hegyre számítottam, tetején hatalmas parkkal, egy pici kilátóval - ezzel szemben egy hatalmas beton monstrum fogadott, amire még azt sem tudom mondani, hogy szép. A Victoria Peak tényleg a legmagasabb hegy a maga 552 méterével, de a kilátó nem a legmagasabb pontra épült, így a város egy része takarásban van... :-( A kilátó nyitvatartása naponta 10-tól 22-ig, 50 HKD a legfelső szintre feljutás díja. Mozgólépcső visz fel (és hoz le), s mindenképpen megéri felmenni, mert a köztes szintekről üvegen keresztül nem olyan szép a látvány. A kilátóból Kowloon-ra, Hongkong központi részére, illetve attól keletre és délre eső területeket látni, a nyugati irány a tényleges Victoria Peaktől nem látható.

A kilátó épülete - kicsit lehangolt, de fentről azért lenyűgöző a látvány

A túlparton Kowloon, lent a központ

Kowloon-tól keletre

A kilátótól délre

Kedves ismerősöm unatkozott... :-D

Bal oldalt az út lépcsőben végződik :-P Nem kéne a "Kuss! Én akkor is bemegyek!"-et játszani... :-D

De azért csak megoldották... :-D

Még egy közeli és irány vissza a városba

Némi nézelődés után a szuvenír shopokat forgattuk fel a -1-es szinten, ahol egyébként a Madam Tussaud kiállítás bejárata is található. A szükséges kacatok megvásárlása után visszatértünk a városba és a hangszerbolt felé vettük az irányt. 2,5 km séta várt ránk a buszról leszállva, de nem volt egyszerű teljesíteni, mert a gyalogos felüljárók néhol elég ügyesen el vannak rejtve és nem pont a legrövidebb útvonalon vezetnek. :-P

Hongkongban (ahogy az egykori anyaországban is) baloldali közlekedés van, nem árt figyelmeztetni a turistákat :-D

Na még egyet nélkülem is :-P

A reggeli hajóra előző nap interneten megvettük a jegyet, de már akkor is csak 14 hely volt a járatra. Visszafelére - bár javasoltam - nem tettük meg mindezt. Emiatt aztán a 19:30-as hajóval nem is tudtunk visszatérni és a pénztáros is csak a 21:30-ast ajánlotta... Gyors matekolás után megérdeklődtük a makaói hajó opcióit - a 20:00-ás jó lett volna, de csak 20:30-kor lett volna hely, amivel viszont nem sokat nyerünk volna, így némi tanakodás után mégis a zhuhai-i hajó mellett döntöttünk - helyesen, mert valamit benézett korábban a pénztáros és a 20:30-asra is volt még hely... :-)

Az esti Hongkong a kikötőből - a mögöttünk lévő rész szebb, de ott üvegfal van és lehetetlen fotózni :-(

Balról még átsuhan egy motorcsónak :-)

Terveim szerint nem ez az utolsó hongkongi posztom. Szeretnék még visszamenni, megnézni a nagy Buddhát, amit egyszer már a repülőről is láttam. Meg különben is... :-)

Zárásnak 9 kép az 1950-es évek Hongkongjából. Az eredeti forrás ismeretlen, egyik ismerősöm osztotta meg őket WeChat-en pár hete.