Teafőző kancsó. A felső része egy kivehető edényke, alján egy szűrő, alatta az elzáró mechanizmus. Megtöltöd vízzel a felső részt, aztán ha kiázott a teafű, akkor a fedőben lévő gombot megnyomva leereszted az alsó részbe.

Az edény fél literes, de effektiven ennek felét tudod használni. S hogy mire gondolt a költő?

A kínaiak neve egyet jelent a teázással - reggel, délben, este. Ha bemész egy étterembe asztalon a forró tea. Persze ennek más célja is van. Első lépés a cleaning process: a forró teát beleöntöd a kis pohárkába fertőtlenítés céljából, aztán bele a kis kanál, majd a kis tálka felett az evőpálcikát mosod el a teával. Végül a kis tálkád körbelötykölése után az egész lötyit beleöntöd az asztal közepén lévő nagy tálba. Ha mindenki végzett, akkor a nagy tálat elviszik, az ételt elkezdik felszolgálni, a teás kancsót pedig utántöltik forró vízzel, hogy tovább ázhasson a teafű - majd ebből töltögetik után a kiürült poharakat.

Feltételezem a költőt ez az eljárás ihlette, a lehetőség, hogy lefőzd az első bögre teád, majd szépen utána töltögesd a forró vizet, s ne pazarold el az értékes teafüvet, hiszen az első 3-5 perc ázás során nem oldódik ki minden hatóanyag. Ennél nagyobb adagot lefőzni meg amúgy is felesleges, mert csak kihűl.

S ha már teázás. A cégben van egy vízadagoló automata, hideg és meleg víz vételezési lehetőséggel. A hűtési funkció persze nem működik, még nyáron sem, de a meleg víz az igazán forró, lehet vele teát főzni. Az automata előtt vödörke, benne víz. Egy jó darabig nem értettem, hogy milyen algát (és minek?!) nevelnek ott a kollégák. Majd egyik reggel üres volt az edény. Szegény algák! - gondoltam én. Aztán délutánra megint ott voltak. Valahogy visszakúsztak. :-D Akkor világosodtam meg, hogy az nem alga, hanem teafű - vagyis tea levél, mert itt a tea sem az otthon megszokott ledarált, vagy vékonyra szeletelt levél (szálas tea). Persze, kapható olyan is, de itt az irodában jellemzően nem azt isszák a kollégák.