Ha eddig még nem dobtad el az agyad, akkor ettől a poszttól lehet, hogy el fogod. Én legalábbis azt tettem, amikor megláttam a poszt főszereplőjét. Alap tétel, hogy ha meg akarsz gazdagodni és ezt nem szerencsejátékkal akarod elérni, akkor olyat kell kitalálnod, ami érdekli az embereket, amit megvesznek és persze még nem találta ki más. Ehhez az is kell, hogy tudj másként gondolkodni, elvonatkoztatni a már meglévő dolgoktól. A januári robotversennyel nem gazdagodtam meg, de hozott egy első helyet a sörös üveg robotos felbontása és a sör korsókba töltése, mert a feladat komplexitása túlmutatott a többiek 1 funkciót kihasználó megoldásainál. A konzerv kókusz pedig szintén ilyen távolabb mutató elgondolkodás eredménye. :-)

A kókuszt Tamás találta és küldte a fotót. Egyből akartam én is egyet, de mint kiderült, jó pár km-rel odébb vette valamivel korábban egy kis boltban és fogalma sem volt a pontos helyről. 15 RMB (600 Ft). Nem baj, hogy este 8 volt már, én megindultam és "hátha!" alapon elkezdtem végigjárni a zöldség-gyümölcs kereskedőket, miután a teszkóban nem volt a vágyott kókusz (csak hagyományos kivitelben). A második kereskedőnél találtam is egyet. Az utolsót abból a szállítmányból. Hogy mégis kettő van a képeken, az Tamás jófejségének köszönhető, aki oda akarta adni az övét, amíg szerez másikat, de én csak a fotózás idejéig kértem kölcsön. :-)

A szöveg jelentése: Tiszta gyümölcslé, mindenkor ihatod.

"Oké, rá van csavarozva egy konzerv nyitófül. Mi ebben az érdekes?" - jöhet a kérdés. A technika más módon való felhasználása az érdekes benne. De ha már próbáltál kókuszt felnyitni, akkor tutod, hogy nem egyszerű. Vagy veszed a húsklopfolót és addig püfölöd, amíg fel nem reped (esetleg szétfolyatva a kókusztejet), vagy veszel egy fúrót és megfúrod (így a kókusztej megmarad, de nem túl steril megoldás). Itt viszont csak egy szívószál és egy egyszerű kés kell az otthonodban. Magyarázom:

A "gyártáshoz" kell egy minimum 4 tengelyes robot, ami megfogja a kókuszt és a megfelelő módon forgatja. Kell egy lézer, amit lézervágásra vagy épp lézergravírozásra használnak (a kókusz héjának anyagszerkezetétől függ, hogy kis teljesítményű vágó vagy nagy teljesítményű gravírozó kell-e - ezt most így nem tudom megmondani, mert nem ismerem annyira a kókuszt). Ezenkívül kell egy lézeres távolságmérő szenzor, valamint egy kis programozási tudás, hogy a szenzortól érkező távolságadatot vissza lehessen adni a robot vezérlésének: az X-Y koordináta adat jön a gravírozandó grafikából, a Z koordináta adat pedig a távolságmérő szenzortól. Kellő számú mintából meghatározható a kókusz héjának átlagos vastagsága és ehhez lehet igazítani a vágási mélységet. Ha helyenként kevesebb a vágási mélység, akkor legfeljebb picit nehezebb "felbontani", ha kicsit mélyebb, akkor meg még van tartalék a kókusz húsában. :-D Nem kell aggódni, nem esik ki a vágott rész szállítás közben, mert a héj és a hús közötti kapcsolat elég erős ahhoz, hogy egyben tartsa a gyümölcsöt. :-)

A művelet egyszerű: húzod felfelé a fülecskét, s miután kitörted a kis nyílásnál a héjat, már csak egy kés kell és könnyűszerrel meglékeled a gyümölcshúst, s mehet bele a szívószál. :-)

Update 2017.07.27 4:24: az Index2-es ajánló kusza szövege nem tőlem származik, azt az oldal szerkesztői kreálták. :-D