Délután ülök az irodában, egyszer csak megszólal egy sziréna. De nem az a fülsiketítő mint otthon, ami biztos ami biztos alapon még a halottakat is felébreszti. (Volt olyan a nyáron otthon, hogy reggel a kocsiból kiszállva nem siettem befelé a cégbe, mert meghallottam a tűzjelző szirénát - ami légvonalban 200m-re, az épületen belül szólt... Akkor egy nagyobb összeget tudtam volna rátenni, hogy vagy az alsó szinten a targoncás tolatta le a tűzjelzőt, vagy a szintünkön hozzám tartozó gyártásban ón csere volt az egyik mérőgépen. Végül a targoncás nyert...)

Tehát sziréna és tűzriadó. Követlek titeket barátaim, csak mondjátok hova kell menni! Szépen, nyugodtan, sorban le a kosárpályára - a mi épületünknek legalábbis. Alakultak a sorok, emeletenként külön-külön gyülekezve. Hamarosan újabb sziréna szó, de ez már az utcáról: berobogott a tűzoltó autó, el mögöttünk, majd megállt a két épület között. Ekkor láttuk meg a füstöt.

Tömlő elő, rohanás, majd 2 fecskendővel az oltás megkezdése... Már kezdtem azt hinni, hogy komoly a baj, amikor a hátunk mögött elkezdett beszélni a hangosbemondó. Megfordulva lángokat láttunk, majd felszállt a fehér füst - nem, nem pápát választottak, csak oltottak.

Ezek szerint a tűzriadó gyakorlása sem úgy zajlik mint otthon, hogy "tegyük fel, hogy tűz van", és sétáljon ki mindenki az épületből, hanem adnak az érzésnek is: füst, tűzoltóautó, oltás. Valamint bemutató, hogy a lokális tüzeket hogyan álljanak neki oltani a dolgozók. Ilyen szintű gyakorlatot otthon egyedül kb. 7-8 éve éltem át az akkori munkahelyemen, amikor a nem sokkal korábban átadott új csarnokhoz vonultak a tűzoltók gyakorlatozni, és álltak neki szivattyúzni az új tűzivíz tározóból. Pedig szerintem nem lenne hülyeség az éves gyakorlatokon 1-1 poroltót "elpazarolni" bemutató célból.