"Gyorsít, a szélső sávon előretör, ééééés mindenkit megelőzve megnyeri a 'Ki szerepeljen a mai posztban?' versenyt!"

A következő bejegyzést azoknak ajánlom különösen, akik a szingapúri kirándulásról szóló posztban olvasott súlyvesztésem miatt azon kezdtek aggódni, hogy teljesen elfogyok, mire hazamegyek.

Felismeri valaki, mi van a képen?

Igen, tudom, vágódeszka valamivel...

Na, senki? Még egy kis segítség:

Igy azért könnyebb... :-)

Aki csak a második kép alapján jött rá, az se aggódjon. Nyomozó legyen a talpán, aki az elszenesedett maradványokból beazonosja, hogy kihez tartozott... :-)

A történet tegnap reggel 8:07 körül kezdődött, amikor munkába menet Tamás megemlítette, hogy megkóstolta a fekete szalonnát. Régóta szemeztem vele, de egyelőre halogattam a vásárlást, mert túl nagy darabok voltak és túl drága (60RMB/kg, kb. 2500Ft, mint otthon) ahhoz, hogy kidobjam, ha nem jó az íze. Viszont Tamás kellően bátor volt, illetve még nem kóstolt annyi édes húskészítményt, hogy elvegye a kedvét a próbálkozástól. Este hazaérve gondolkodtam mit egyek vacsorára és a vajas kenyér tűnt kellően kívánatosnak. Viszont nem volt otthon kenyér, így el kellett menni a boltba és út közben jutott eszembe, hogy a vajat nem vettem ki a hűtőből, hogy kenhető állapotba kerüljön. Végül jobb is volt így, mert a boltban a fekete szalonna mellett elsétálva hirtelen nagyon megkívántam. Kerestem egy viszonylag kisebb darabot, lemérettem és hazavittem. Nem vicc, tényleg fekete volt a külseje, a fotókon azért világosabb, mert már lemostam. Izre nagyjából az otthoni szalonnára hasonlít, de annál azért némileg füstösebb az íze. És nem édes! A fekete szín szerintem abból jön, hogy itt a magasabb páratartalom miatt nem szárad ki annyira a fa (vagy eleve nem is akarják kiszárítani), és elég kormolva ég (vagyis nem ég, csak füstöl ezerrel), ami aztán a szalonnán le is rakódik... Szerencsére mosás után annyira azért nem érződik.

Kínai kel, lilahagyma, kenyér, szalonna és a képen nem látszik a vörösbor - a parasztgyerek megérkezett Kínába
:-D

Nagy lelkesen pucoltam egy fél lilahagymát, hozzádobtam pár levél kínai kelt, öntöttem egy pohár bort és neki láttam a vacsorámnak. 1/4 kg szalonnát vettem, annak 1/3-át meg is ettem. :-) Tehát egy újabb lépés afelé, hogy ne fogyjak el. Egyébként az elmúlt hetekben egyre inkább megtaláltam a helyemet a kínai élelmiszerek között, és a kantinban is egyre többször a tésztás menüt választom. Bár a mérlegem még nem érkezett meg, de érzem, hogy a nadrág újra úgy áll rajtam, mint 3 hónapja, így mindenki megnyugodhat - hazafelé már nem repülővel megyek, hanem úgy gurítanak... :-D