Hol is hagytam abba? Ja igen, hogy 23-án Len-nel forralt borozni voltunk Győrben, ahol jól át is fagyott. A következő programként 25-ére meghívtam hozzánk ebédre. Itt nem ünneplik a karácsonyt, bár a fiatalabb generációnál nyomokban már megjelent az ajándékozás, mint tevékenység. Éppen ezért is volt neki újdonság a karácsonyi hangulat, a karácsonyfa, a becsomagolt ajándékok, amivel készültünk. Meg is jegyezte, s olyan lelkesedéssel bontotta az ajándékokat, mint egy kis gyerek. Na meg a folyamatos fényképezés közben... :-) Sikerült is az egész délutánt nálunk tölteni. :-)
Bár tuti feltalálta volna magát a hosszú hétvégén, de az unatkozás elkerülése végett biztos ami biztos alapon 26-ára is szerveztem egy pici kirándulást: elvittem Velembe, felsétáltunk a Szent Vidhez, majd a hegyi úton átkocsikáztunk Kőszegre a sípályához, s le a városba. Örült a természetnek, a friss levegőnek, a fenyő illatnak, a Szent Vidnél található nagy fáknak. Karácsony idején gyönyörű fehérek voltak a fák a rájuk fagyott dértől, de mire mi odaértünk ennek már nyoma sem volt, helyette egy kellemes, napsütéses 6 fokban tudtunk sétálni. Lenyűgözte Kőszeg bevárosa, a vár, a házak hangulata is. A lemenő nap szépen festette a környéket és a kék óra is a városban ért minket, további gyönyörű képek készítésére adva lehetőséget.
27-én délben elloptam a cégből ezt a jó embert és levittem Tapolcára, megmutattam neki a tavasbarlangot és a Malom-tavat. Mesélt hasonló kínai helyekről, de totál le volt nyűgözve, mert azért ez mégis más. Persze, neki Európa, nekünk Ázsia a különleges... Tapolca után a Balaton felé vettük az irányt, de csak az ábrahámhegyi kilátóba mentünk fel, mert onnan is gyönyörű kilátás nyílik a tóra, más érdekesség pedig ilyenkor nincs a vízparton. Tapolcáról sem sikerült a tervezett időben elindulni, de pont időben voltunk ahhoz, hogy Gyulakeszi után a nap aranyba borítsa a Badacsonyt, a Gulácsot, a Tóti-hegyet és az előttük lévő tájat. Ábrahámba pedig úgy érkeztünk, hogy a táj gyönyörű vörösarany, a víz pedig lehetlenül kék színben pompázzon. Jártam már párszor erre, hasonló időben is, de ilyen szépnek még egyszer sem láttam. Nem csoda, hogy Len és a haza küldött képek alapján az itteni barátaink is totál el voltak ájulva a látványtól. S ha már a közelben voltunk, akkor Ajkának vettük az irányt. Na, nem az alumínium gyárat akartam megmutatni, csak egy kedves ismerősömet vettük fel, hogy egy noszlopi vacsora után haza vigyük Pápára, ahol Len-nek lehetősége nyílt még egy magyar pálinka megkóstolására valamint egy újabb családdal való haverkodásra. :-)
Ezek után hagytam egy kis pihenőt a srácnak és csak 29-én nyaggattam újra. Ekkor az esti salsa buliba vittem el, hogy művelődjön egy kicsit. :-D Ez is tetszett neki, főleg, hogy az alap lépést gyakorló közös táncolásra is belökködtem. :-D Aztán később bemutatta, hogy higany mozgása van - mint kiderült, az egyetemen robot mozgásos táncot nyomattak agyba-főbe... 8-O
30-án este az ausztriai wellness fürdők és szaunák világával ismerkedhetett. A kezdeti bátortalanságát szépen levetette és büszke volt magára, mert sikerült a keleti és a nyugati kultúra közötti különbséget lekűzdenie, amire szerinte néhány (meg is nevezett) kínai kollégája nem lenne képes.
Visszaindulásom előtt utoljára szilveszterkor találkoztunk, ahol előbb a Fő téren a koncertet néztük meg, majd egyik kolléga meghívására egy zártkörű bulihoz csatlakoztunk. Jól sikerült buli volt, amit az is bizopnyít, hogy szinte az egész elsejét átaludtam. :-D
A gépem másodikán este indult Bécsből. Nem voltam túl boldog tőle, mert a Türkish Airlines-szal kellett jönnöm, isztanbuli átszállással. A nevezett légitársaságról hallottam jót is, rosszat is, szóval kíváncsian vártam az utat és sűrűn imádkoztam, hogy épségben kiérjek. Nos, tény, hogy a legtöbb útvonalat repülik a világban, légiflottájuk hatalmas: 322 utasszállító és 13 teherszállító gép. Viszont az isztanbuli reptér nem túl nagy, így még az interkontinetális járatok jó részét sem beszálló folyosóval, hanem busszal lehet csak megközelíteni - nem túl kényelmes megoldás. A gépek viszont rendben vannak, Európán belüli járaton is találkozni az ülésbe épített kijelzővel, az Isztanbul-Hongkong járaton pedig a már megszokott 3-4-3 üléskiosztás helyett 3-3-3 kiosztásban voltak az ülések, ami szintén a komfort érzetet fokozza. A két járaton összesen 3x kaptunk normális adag ételt, aminek a minősége azért elmaradt a többi légitársaságnál megszokottól. A hongkongi járaton kapunk papucsot, zoknit, szemtakarót, füldugót és fogkefe-fogkrém párost, amivel viszont eddig a többi légitársaságnál nem találkoztam. Szóval, az összkép vegyes, de ha nem a forrongó közel-kelethez tartozó országban lenne, akkor bártan utaznék máskor is vele. Amúgy ez volt a 16. és 17. repülésem és eddig sikerült úgy teljesíteni őket, hogy 2x ugyan azon az útvonalon nem repültem (max. ellenkező irányban) az 57907 km és 75 óra 51 perc alatt. Már a hét minden napjára jut repülés, de 4 hónap még hiányzik a listából...
