Nem vagyok illetékes, nem azért írok róla.
Karácsonykor Len látogatásakor valahogy szóba került, hogy hány gyereke lehet egy kínainak. Régen szigorúan egy lehetett, az is csak úgy, ha a fiatalok összeházasodtak, elmentek a család tervezési hivatalba és beadták a kérvényt, hogy lehessen gyerekük. Aztán a kérvény átfutott a rendszeren és amikor megkapták az engedélyt, akkor állhattak neki dolgozni az ügyön. De ez sem egészen így volt, mert az egyik ősi dinasztiához tartozó családoknak korlátlanul lehetett gyerekük.
A makaói első kirándulásunk végén Tamással beszélgettünk róla, hogy akar-e valamelyikünk is itt élni hosszabb távon. Voltak érvek és ellenérvek is, s akkor mesélte, hogy az egyik kollégájával beszélgettek a családról is. Ő akkor azt mondta, hogy ha házasságon kívül vagy engedély nélkül születik a gyerek, akkor nem kaphat személyit, ezáltal nem járhat iskolába, így nem fog munkát találni és az országot sem hagyhatja el törvényesen. Kerekedett a szemem.
Aztán még karácsony előtt láttam egy statisztikát, hogy mennyi a családban és az egyedül álló szülőknél nevelekedő gyermekek aránya a világban. A szám megdöbbentő: több tíz százalék a világ egyéb részein. Ebből egy részük válás miatt, másik részük azért, mert eleve nem is volt házas a szülője. És akkor tessék megkapaszkodni! Kínában ez a szám bőven kevesebb, mint 1%! Persze, most lehet azt mondani, hogy sokan vannak, elenyésző az arány. De ha Magyarország, Németország vagy az USA is közel hasonló arányokat produkál, akkor miért kéne kivétel legyen Kína? Nos, a megoldás nem az arányokban van.
Ezután jött a karácsony és Len, aki elmondta, hogy változik a személet és bizonyos feltételek esetén már lehet több gyereke a családoknak. Ennek egyik fő oka, hogy a kínaiak is rájöttek az elöregedő korfa veszélyeire. De Len azt is mondta, hogy régebben is lehetett több gyerek egy családban, de akkor a szülők elveszítették a jól fizető állami munkahelyeiket és sokkal nehezebbé vált a megélhetés, és ezt pl. az ő szülei nem akarták kockáztatni. Pláne úgy, hogy nem csak a szülei, de a fél rokonság is ugyan azon a cégen belül dolgozott...
Tisztában voltam vele amikor idejöttem, hogy az angolomon volna mit csiszolni. Szerencsére a cég hajlandóságot mutatott benevezni egy angol tanfolyamra anyanyelvű angol tanárral. Kanadából jött a srác 16 évvel ezelőtt, kínai felesége és gyereke is van. Az utóbbi hetekben az óra elején kérdezősdit játszunk. Vagyis nekem kell kérdeznem valamit, aztán beszélgetünk róla. Jobb ötleten nem volt, feltettem neki a kérdést, hogy akkor hogyan is van ez a gyerekvállalás dolog. Tényleg házasnak kell lenni, tényleg kell engedély, de már több gyereked is lehet - az első ingyenes, a többiért már fizetned kell, hogy megkapd az engedélyt. Minél többet akarsz annál többet kell fizetni. Kérdeztem tőle, hogy volt a múltban, ha többet szeretett volna valaki? Ő azt mondta, hogy lehetett (szintén fizetni kellett az engedélyért) és az állami munkahelyet sem vesztette el az ember, de feljebb már nem léphetett a ranglétrán. Aztán rákérdeztem a házasságon kívüli gyerekre is. És itt jön a csavar, amiért nincs válás, vagy csak nagyon kevés és amiért kevés a házasságon kívüli gyerek: semmi akadálya, de cserébe adót kell fizetni. Északabbra, a fejletlenebb területeken alacsonyabb összeget, itt délen és az iparilag jobban fejlett területeken 7-10.000 RMB közötti összeget (tartománytól függően). Havonta. Ez akár hogy is számoljuk 280-400ezerFt...
Egyelőre Doug szavára adok leginkább, de szerintem van még csavar a történetben, mert képíró nyelvről beszélünk, ahol 1-1 karakter a szokásosnál több jelentéssel bír és nem biztos, hogy mindenki mindent egyformán értelmez, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki minden szabállyal tisztában van. Ami biztos: nem olyan egyszerű a családi élet itt Kínában...
