A cím kissé megtévesztő, mert nem a klasszikus értelemben vett partyról volt szó, csupán beütött két nagy vacsora némi énekléssel. :-)
Mivel végül a 2. helyen végeztünk a szülinapi partyn bemutatott produkciónkkal, így 4000 RMB ütötte a markunkat, amit jó szokás szerint vacsorával ünnepeltünk meg. Szerda délelőtt elkeztük szervezni, a vacsora+KTV kombó ugyanúgy játszott, mint a grillezés a tengerparton. A KTV-s programra még rá kellett volna fizetni, így inkább a sima vacsora, illetve a fent maradó összeg Hong Bao-s elosztása mellett szavaztunk, mivel a hétvégére erőteljes esőt jósoltak. A kiszemelt étteremmel csupán egy probléma volt: még erőteljesen építik. :-D Így a 20 m-rel odébb lévő másik étterem lett a befutó, péntek estére. Valaki a kungfusok közül kitalálta csütörtökön, hogy igazából együtt kellene ünnepelnünk, ha már mi voltunk a legjobbak (szerintem viszont csak a csajokra pályáztak... :-P ), így ők is gyorsan elkezdték szervezni a buli, ugyan arra a napra, ugyan arra a helyre, ugyan arra az időre.
Az étterem nevéhez hűen élő bika a terasz mellett...
...és szoborként az előtérben
A helyszínre érve bevezettek minket az egyik belső terembe. Kicsinek tűnt a hely és villám számolással meg is győződtem róla, hogy ide nem fog mindenki beférni - kivéve, ha a lányokat a fiúk ölébe ültetik... De felvilágosítottak, hogy no para, a kungfu a teraszon fog ülni, mi meg ott bent. :-D Persze némi evészet és pár sör után megindultunk kölcsönösen, hogy a másik csapat teljesítményét az egekbe magasztaljuk és koccintsunk párat. :-D
Bohóckodás az éttrem előtt
És a tánctanárunk kislánya
A vacsora egyébként hot-pot volt, aminek a lényege ugye, hogy nyersen megkapod az előkészített ételt és az asztalon lévő edényben te magad főzöd meg igényeid szerint. Nem kell nagy dologra gondolni: egy két részre osztott réz üst, egyik felében az enyhén ízesített, másikban az erősen fűszeres (csípős) víz forr és abba dobálod bele a húsféléket és a zöldségeket. Valószínűsítem, hogy a két nagy csoportos főzéssel kicsit túlterheltük az elektromos rendszerüket, mert pár a főzőcske kezdete után rövidesen elment az áram és kellett pár perc, mire megtalálták, hogy hova bújt. Aztán rövidesen ismét elment, de ekkor már csak pár tíz másodprcig kellett várni és egy hangos kattanás után újra működött minden - ahogy ez az este folyamán párszor még megtörtént. :-) A pohárköszöntők és a "gyere, velem is igyál egyet!" eredményeként sikerült megint bőségesen fogyasztani a sörből, de a hatását nem éreztem - kivéve, amikor a lakásnál kitett minket a kocsi, mert ott sikerült kilépnem a cipőből és csak nagy röhögés közepette sikerült felvenni. :-D
Szombat délelőtt semmi bajom nem volt azon kívül, hogy nem volt kedvem semmit enni és rendkívül álmos voltam. Délutánra aztán kedzett visszatérni az étvágyam is, bár az estétől kicsit féltem. Az egyik kolléga esküvői vacsorájára voltam hivatalos, de nem akartam sokat inni, mert vasárnapra más terveim voltak, mint megint álmosan pillegni a lakásban...
Kérdeztem a dress-code-ot, de semmi kiöltözős dolog nem volt előírva. Ennek ellenére én azért egy elegánsabb kinézetű ruhát vettem, de volt, aki a kosaras edzőpólójában jelent meg. A helyszín az egyik elegáns étterem volt közel a céghez, ott tartottuk az egyik céges vacsorát is. A vőlegény és a menyasszony (addigra már férj és feleség) az esküvői ruhában várta a vendégeket, a közös fotók után alá kellett írni egy nagy vörös könyvet, majd elfoglalhattuk a helyünket az egyik asztalnál. Legnagyobb meglepetésemre (és az övékére is) Florian, Leon és Maryam is ott volt és egy asztalhoz is ültettek minket. A poén, hogy mindannyian egy irányból jöttünk és össze is szervezhettük volna az utat, ha időben tudjuk a dolgokat... Szerencsére Maryam most nem késett el, de csak annak köszönhetően, hogy a kolléga 18:00-át közölt kezdésnek és már út közben szólt, hogy 18:30-ra csúszik a kezdés - lehet, hogy épp Maryam miatt, aki 16:50-kor kérdezte meg üzenetben, hogy hol tud felszállni a 202-es buszra és mennyi idő az út Hongqi-ig? Sejtettem, hogy ugyan oda tartunk, de semmi kedvem nem volt vele utazni és 3/4 órát sem volt kedvem várni... A busz út 40-60 perc forgalomtól függően és én már bőven túl voltam az út felén, amikor fél 6-kor megkérdezte, hogy még milyen busszal tudna jönni, mert 202 nem igazán akar érkezni. Nem is vártam mást tőle... :-P :-D
Na de vissza az esküvőhöz: az étterem belső sarkában volt egy kisebb színpad amihez vörös szőnyeg vezetett, a színpad hátfalára pedig fotókat vetítettek az ifjú párról. Aztán elérkezett az idő, ők zeneszó és konfetti eső közepette végigvonultak a vörös szőnyegen majd boldogan megálltak a színpadon. Itt előbb ők, majd a főnökeik tartottak egy kisebb beszédet.
Az újdonsült férj főnökasszonyának köszöntője
Ezután nagy ujjongás közepette felvágták a tortát, majd a srác kezébe nyomtak egy hatalmas üveg pezsgőt, hogy akkor rázza fel, lőjje el a dugót messzire és töltsön pezsgőt. A torta vágással nem volt probléma, a pezsgőt viszont kb. 5 percig rázta, mire a dugó kirepült... :-D A pezsgő a pohárba került és következett a közös ivás átfont karral - ami nem egyszerű, ha nem vagy magas és nem hosszú a karod. :-D De megoldották és a leányzó is letolta azt a kis pezsgőt, aminek következtében a megszeppent mosolygást hamarosan felváltotta a felszabadult vigyorgás. :-D Közben jöttek a kollégák, hogy akkor álljunk fel mi srácok, de senki nem akarta elmagyarázni mi lesz a feladat... Még az is megfordult a fejemben, hogy valami menyasszony rablás féle történet lesz, vagy a fejünk felett kell végig adni a leányzót - aztán megindult a csokor... A röppálya szépen alakult, el is ért volna hozzánk az utolsó sorba - ha nem kap gellert az egyik hirtelenjében ott termett keresztgerendán és nem landol egy középiskolás fiú kezében. :-D Szegény srác - de hát csokrot újradobni nem lehet... :-P Az asztalhoz leülve Leonnal kicsit bizonytalanul néztünk egymásra, de gyorsan megbeszéltük, hogy náluk Németországban is a lányok kapják el a csokrot, szóval a hiba a kínaiak készülékében van. :-)
Torta vágás
Vacsora - 3. kör
A vacsora maga a korábban már megszokott megszámlálhatatlan mennyiségű ételből állt rengeteg fogással, finom ízekkel és asztalra került a kedvenc fokhagymás-üvegtésztás kagylóm is, ami mint kiderült Leon kedvence is. :-) Meglepő módon alig fogyott sör. Na jó, mi hárman (mármint a 3 európai srác) azért iszogatta a sört, de az a tömeges igyunk mindenkivel dolog elmaradt, amit vártam. Talán azért, mert sokan voltunk és kevésbé szúrtak ki minket a tömegben (bár az asztalnál ülve is magasabbak voltunk, mint a nagy átlag). :-P Természetesen az ifjú pár tett 2 kört: az elsőben az asztal összes tagjával egyszerre, a másodikban külön-külön is koccintott. Hadd ne mondjam, hogy a feleség vízzel a férj evőkanálnyi borral - különben nagyon jó kedvük lett volna a 200. ember után. :-P Fél 9 körül aztán megindultak az emberek. De nem táncolni... Volt aki búcsúzott és hazament, volt aki a KTV-be jött velünk énekelni...
Akiket nem láttam, vagy legalább is nem tűnt fel, hogy ők lennének azok: az ifjú pár rokonait. Megmondom őszintén, hogy nem kérdeztem, hogy ők hol vannak és azt sem, hogy akkor velük is lesz-e külön vacsora, stb. Egyszer majd megkérdezem, hogy miként is zajlik ez, de sokszor van olyan érzésem, hogy hiába a kérdés, mert mondanak valamit, amit az angol tudásukkal el tudnak magyarázni, de közel sem biztos, hogy az a valóságnak megfelel...
Az esküvői kevés alkoholnak köszönhetően a vasárnap a várakozásaimnak megfelelően telhetett, sőt, hajnalok hajnalán felébredtem, így a délután második felében még a tengerpartra is elbuszozhattam. :-) Jól esett és kikapcsolt a hullámzás hangjának hallgatása.
Új kiadású U-Bike és MoBike
