Sejthetitek mi következik... :-D A céges szülinapi posztnál már írtam, hogy egyes helyi kormányzati illetékeseknek megtesztett a produkciónk, így számíthatunk további meghívásokra is. Nos, múlt pénteken az ígéret valósággá vált és a tánc produkciónkkal vendégszerepeltünk Pingsha városában. Amikor az infót megkaptuk, hogy van ez a lehetőség, akkor páran a közelgő kosárlabda házi bajnokságra hivatkozva jelezték, hogy esetleg nem lesz lehetőségünk menni. Sőt, valaki még a cégvezetőket is megemlítették, mint akadályt, mert azért mégis csak kell próbálni és nem biztos, hogy munkaidőn kívül mindenki ráér. Erre jött 5 percen belül a válasz, hogy a cégvezetés maximálisan támogatja annak minden járulékával. Ebben a közlésben azért benne volt, hogy innentől kezdve ez nem lehetőség, hanem parancs. :-D Meg is értem, hisz jó reklám a cégnek és vonzerő a munkásoknak, hogy ilyen dolgokban is részt lehet venni a cég támogatásával.

 A legvidámabb barakk a buszon :-) 

Ezt a posztot már közel 2 hónapja meg akartam írni, de a főszereplő nem akart újra kamera elé kerülni, a rendelkezésre álló kép pedig elég homályosra sikeredett. :-/

Bocs, kicsit homályos, de hát mozgó kocsiból mozgó vadra lőni nem egyszerű :-D

Elment a tájfun, erre inni kell! :-D Erről jut eszembe:

Jó 1,5 hónapja szombat délután elmentünk egy késői ebédre: Leon és Jasper a két hosszabban, valamint Florian a pár hétre Kínába kidobott német srácok. Meg persze Tamás is jött velünk. (Na, ez a kettő mondat elég magyarosra sikeredett. :-P ) Az ebéd nem volt semmi extra, a megszokott ízek, a megszokott elkészítési mód - és Florian megszokott helye, ugyanis nem nagyon mert kockáztatni, miután az első kantinos kajálásával elcsapta a gyomrát. :-D Számomra egyedül a padlizsán volt új, mert most valahogy ehetőnek nézett ki. :-D Igen, ehetőnek, mert nem volt túlsütve, nem volt puha, enyhén még ropogott is, a fűszerezése pedig valami csoda jó volt... :-)

Florian ajánlott egy helyet a közelben, ahol jó söröket lehet inni, úgyhogy ebéd után becéloztuk: kb. 1/4 óra gyaloglással oda is értünk. Csak ott derült ki, hogy 6-kor nyit, ami annyiból volt gáz, hogy akkor kellett volna felülnöm a buszra az esti edzéshez és jógához. És Leonnak is volt még dolga. Kerestünk más helyet, de azok is csak későn nyitottak... Mi van ezekkel?! Legalább 4-kor kinyitnának, ha már hétvége van... Otthon bezzeg már reggel 5-kor látod, ahogy Józsi bácsi a lerakat előtt tolja magába a kevertet... :-/

Ha nyár és ősz valamint Dél-Ázsia, akkor tájfun - és ez nem a thaiföldiek tréfája. :-D Tegnap megérkezett hozzánk a szezon első tájfunja a Merbok.

A Merbok útvonala - a felső kék pont a jelenlegi helyzete

Legalábbis annak harangozta be a kínai média, a Trópusi Ciklon Előrejelző Központ viszont csak trópusi vihar besorolást adott neki. Miért is?

Egy korábbi posztban már említettem a pesti meglepetést. Nos, öcsémmel megbeszéltük, hogy taxival jutok be leggyorsabban és legkönnyebben a Márkhoz, aztán a taxikat nézegetve világosodtam meg, hogy nincs nálam jelentős készpénz, az a pár forint csak a buszra elegendő... Emiatt aztán később kerestem egy automatát, ahol kiderült, hogy (Tamás megfogalmazásában) Kína lázam van: sárgának láttam az ötezrest. :-D Kétségbe esett telefonálás után kiderült, hogy nem az automata vert át, hanem tényleg sárga lett az ötezres, és megváltozott a kettő- és a húszezres is... :-/

Ekkor jött a gondolat, hogy amiként én sem ismerem a megváltozott magyar pénzeket, úgy ti sem ismeritek a kínait, ami nem is változott. :-D Egyébként nem nehéz felismerni, mert mindegyiken Mao bácsit látni. :-D Szóval most a pénzeket mutatom be - ha nem jöttök erre, akkor azért, ha pedig jöttök, akkor azért. Első utamon én sem tudtam, hogy mi a yuan váltópénze, hogy néz ki (van-e egyáltalán?!) és örültem, hogy kapok valamit vissza a boltban, nem hogy még azt találgassam mi micsoda...

Az egyik kolleginától kaptam egy képet pár hete... Mindenképpen posztot akartam belőle. Jól kezdődik, igaz?

Nos, most sikerült megcsinálni a kép párját, így egymás mellé rakom őket. Vagyis alá.

Akkor kanyarodjunk vissza kicsit a cég születésnapjához és a fellépéshez. ("Na ne! Már megint kezdi!" :-D)

A közönség szavazás alapján sikerült 4000 RMB tiszteletdíjat kapnunk amit egy vacsorával ünnepeltünk meg. Erről anno be is számoltam. A számla végül 3037,8 RMB-re jött ki, így borravalóval együtt fizettünk 3000 RMB-t, és maradt 1000 RMB-nk. (Akinek feltűnt a 37,8 RMB minusz, annak gyors elmesélem az okát, ami 2 részből tevődik össze. Egyrészt Kínában nem szokás borra valót adni - ha mégis adsz, akkor azt jelenti: "Rosszul végzed a munkád, nesze egy kicsit több és menj innen, többet ne lássalak." Másrészt az alkudás benne van a kínai emberekben - ahogy korábban már párszor írtam - és a kedves kollegina is lealkudta ezt a kis többletet. :-) )

A blokk és a fizetési bizonylat 

Tegnap hazafelé menet Tamás elmesélte, hogy új projektbe kezdett: 40 napon keresztül napi 5 km-t futni, tempótól függetlenül. Már most 30+ fok van napközben és csak napnyugta után kezd javulni a helyzet, amikor már nem tűz a nap - de nem kell félni, a 15 napos előrejelzésben éjjelre sem jósolnak 27 foknál hűvösebbet... :-P Szóval ez a 40 napig napi 5 km elég erős küzdelem lesz neki... Viszont fellelkesített és én is megpróbálkozom ezzel a 40 napos sztorival, bár nálam a lényeg csak a futás lesz, mert tudom, hogy ennyi ideig ilyen távot minden nap a szervezet nem tolerál és legkésőbb 1 hét után pihenőért sír.

Mivel a projektet tegnap kezdte, így a csatlakozással sem késtem el, viszont éhes voltam, úgyhogy előbb a boltot vettem célba némi szénhidrát forrásért - na meg a futás utáni tonhalért. :-D Végre volt tonhal, de az előző két bolt árához viszonyítva középárfolyamon. Vettem is egy dobozzal kóstolónak - tonhalnak tonhal, de valahogy sem az árérzékeny, sem a minőségérzékeny célcsoportot nem sikerült megtalálni vele. Így aztán jelenleg az általános gyakorlattól eltérően a legolcsóbb vezeti az ár/érték arány versenyt a szememben a kínai tonhalkonzerv piacon. :-P Igen, bármit veszel ez a legfontosabb: az ár/érték arány (a filozófiájába nem megyek bele most, de akit érdekel, annak kifejtem privátban).

Péntek délután Anqi szólt, hogy régen láttuk egymást és szombat délután nem fog dolgozni, így ha van kedvem, akkor elmehetünk egyet valamerre. Mivel épp ráértem igent mondtam. Sanzao-ban néztem ki egy helyet úticélnak, amit még a hétfői kiruccanás alkalmával fedeztem fel a térképszoftverben.

Pénteken este időben lefeküdtem, mert egy hónapos fáradtásgot cipeltem magammal és jó lett volna kipihenni - egy 12 órás alvás össze is jött... Ezzel csak annyi gond volt, hogy délelőtt még takarítani akartam, de így csak egy szűk óra jutott rá, mielőtt indultam Hongqi-ba. És a reggeli is kimaradt - bár ebben a melegben nagyon enni sem volt kedvem... Már bőven úton voltam, amikor Anqi feltette a nagy kérdést, hogy ebben a melegben biztos el akarok-e menni Sanzao-ba? A nyár közepén még nagyobb meleg lesz, de mondtam neki, hogy nem fontos, majd megnézem a helyet egyedül. A reakció nem volt egyértelmű az elmenetellel kapcsolatban és már majdnem Hongqi-ban voltam, így a döntés későbbre maradt. Ott aztán megtárgyaltuk, hogy mindketen ennénk, de ő inkább a magyar konyhát kósttolná meg... Végül az utazás és egy mekis BigMac és Chicken McNugets kombó mellett tettük le a voksot, mivel az étterem lassabb lett volna és a magyar konyha is tervben volt. Ahogy a múltkor a KFC-ben, így itt is jól lakott az 5 csibe falatkával... :-)

Amikor haza mentem, akkor mindenki azt kérdezte, hogy mikor indulok és mikor érkezem vissza, majd mindenki nyugtázta, hogy akkor a sárkányhajó fesztiválon már megint itt leszek. Ennek napja idén május 30 (5. holdhónap 5. napja). Otthon találkoztam Len-nel is, aki szintén feltette a kérdést és neki is a szokásos reakciója volt. Erre gyorsan megkérdeztem, hogy tudja-e, lesz-e sárkányhajó verseny valahol a közelben. Ritmusból jött a válasz, hogy persze, menjek csak a tengerhez, tavaly is volt, idén is lesz... Mivel túl gyorsan érkezett a válasz, ezért tudtam, hogy csak a megfelelési kényszere miatti Andersen szólt belőle, jobb lesz ennek az infónak utána kérdezni... Aztán Lulu is csak nézett nagy szemekkel, hogy "milyen sárkányhajó és hol?", ahogy a többi megkérdezett ember is... Némi utána járás eredményeként annyit megtudam, hogy Hongkongban tényleg volt egy nagy verseny, de oda meg csak ezért nem akartam volna átmenni...

Még indulásom előtt ajándékként Zhongzi-t osztottak a cégben, fejenként egyet. Lulu valahonnan szerzett még és megdobott további kettővel, hogy vigyem haza a családnak kóstolónak. :-) A zhongzi egyébként már szóba került a blogon a kínai újévi beszámolónál, de akkor Len csak annyit tudott róla mondani, hogy zöldséggel vagy hússal kevert rizs van nád levélbe csomagolva és úgy megfőzve. Most kicsit több is kiderült.

Zhongzi - kicsomagolva. 15-20 percet még főzni kell