Visszatértem Kínába, miután haza mentem Ultrabalatont futni. Csak ezért képes voltam ennyit repülni? Igen... :-) Megérte? Igen. Féltem kicsit, mert jelezték páran a csapatból, hogy nem készlütek annyit, mint kellett volna, ehhez képest elég jól futottunk, jobban, mint tavaly, én pedig az utolsó szakaszon megdöntöttem a saját tavalyi időmet is. :-)

Befutó érem

Öregszem. Felejtek. A guilini beszámolónál elfelejtettem leírni és csak most, a képek böngészése közben jutott újra eszembe...

Első este történt, vacsora után, útban a West Street-re. Árusok mindenhol út közben, így megálltunk nézelődni, mentünk, megint nézelődés, megint menés és így tovább. Egyszer csak Tamás hangos nevetésben tört ki. Hirtelen én sem értettem és a többiek sem, hogy mi olyan vicces egy utcai árusban. Én rövidesen megértettem:

Ők még ekkor sem. A magyarázat után viszont már ők is nevettek. A hely egyébként szépség ápolási cikkeket árul, szóval van köze a nőkhöz... :-)

A cím kissé megtévesztő, mert nem a klasszikus értelemben vett partyról volt szó, csupán beütött két nagy vacsora némi énekléssel. :-)

Mivel végül a 2. helyen végeztünk a szülinapi partyn bemutatott produkciónkkal, így 4000 RMB ütötte a markunkat, amit jó szokás szerint vacsorával ünnepeltünk meg. Szerda délelőtt elkeztük szervezni, a vacsora+KTV kombó ugyanúgy játszott, mint a grillezés a tengerparton. A KTV-s programra még rá kellett volna fizetni, így inkább a sima vacsora, illetve a fent maradó összeg Hong Bao-s elosztása mellett szavaztunk, mivel a hétvégére erőteljes esőt jósoltak. A kiszemelt étteremmel csupán egy probléma volt: még erőteljesen építik. :-D Így a 20 m-rel odébb lévő másik étterem lett a befutó, péntek estére. Valaki a kungfusok közül kitalálta csütörtökön, hogy igazából együtt kellene ünnepelnünk, ha már mi voltunk a legjobbak (szerintem viszont csak a csajokra pályáztak... :-P ), így ők is gyorsan elkezdték szervezni a buli, ugyan arra a napra, ugyan arra a helyre, ugyan arra az időre.

Hát vége... Március végén a Flatey köztünk él posztban írtam, hogy május elején ünnepeljük a kínai cégünk 20. születésnapját, amit egy nagyszabású rendezvénnyel fogunk ünnepelni. Akkor még nagyon az elején voltunk, nem kristályosodott ki igazán, hogy milyen produkciók lesznek, csak a kungfu volt biztos, amibe Tamást szervezték be és a step tánc, amiben én vettem részt.

15 éve még nem gondoltam, hogy valaha fogok kagylót enni. Aztán kb. 10 éve kóstoltam először Bécsben egy puccos étteremben, amikor az egyik beszállítónk üzemcsarnok avatót tartott és a főnökeim úgy gondolták, hogy egy másik kollégával együtt mi képviseljük a céget az eseményen. Nem volt különösebben nagy elmény a kagyló és nem éreztem szükségét, hogy egyek még. Aztán eljöttem Kínába és viszonylag hamar az asztalra került a kagyló és a csiga is... Csiga, mi!? Mi vagyok én, francia? :-D Ha ők túlélték, akkor én is túl fogom alapon megkóstoltam mindkettőt. A kagyló, ahogy korábban már írtam, finom fokhagymás-fűszeres üveg tésztával volt tálalva és a kedvencemmé vált. A csiga sem volt rossz, de arra nem vágytam annyira.

A kirándulásról szóló beszámoló első része itt olvasható: Guilin 1. - a titokzatos 20 yüan

A második nap egy korai 6:30-as ébresztővel, 7:00-ás reggelivel és 7:30-as indulással kezdődött. A reggeli nem svédasztalos Hiltonos... Hogy ne pazaroljuk egymás idejét feleslegesen reggel a személyzet egy tagja bekopog a szobába, hogy ébresztő és vonulj a reggelihez (így volt ez Qingyuan-ban is), ami főtt tésztából, 1 főtt tojásból, 1 zsemleszerű tésztagombócból és porridge-ből állt, ami magyarra zabkásaként fordítandó, de itt rizst főznek erőteljesen túl és a kása állagtól azért messze van...

Reggeli után meglátogattunk egy kisebbséget, amelyik faluban 200 család él és a különlegessége, hogy minden munkát a nők végeznek, a férfiak pedig a gyereket nevelik... Itt az az erény, ha valakinek lánya születik - Kína szerte egyébként a fiúnak örülnek. Sokkal többet nem sikerült megtudni, ezt is csak utólag, mert a kis előadáson a hölgyemény olyan gyorsan és levegővétel nélkül beszélt, hogy szinkrontolmács legyen a talpán, aki ezt követni és fordítani tudja. Amilyen erős testalkata volt el tudom képzelni, hogy egy levegővel nyomta le azt a negyed órát. :-D

A május elseje Kínában is csak május elseje, így nekünk is kijött egy három napos hétvége. Pár héttel ezelőtt az egyik kolléga meghívott, hogy a baráti társaságával töltsem ezt a három napot. Valahogy olyan fura volt ez a meghívás, nem akartam menni, ezért szóltam Tamásnak, hogy adja az alibit egy másik kirándulásról. A kolléga ragaszkodott, így hívta Tamást is, de neki sem volt kedve menni, bár egyéb tervünk még nem volt... Ekkor támadt az ötletem, hogy látogassuk meg Guilint. Az ősszel már tervben volt egy hosszú hétvégére, de végül nem volt vonatjegy és egy tájfun és érkezőben volt, ezért az útitárs inkább lemondta a buszos utat. Persze minket sem érintett a tájfun és Guilint is elkerülte, de az illető megijedt...

Tamásnak megmutattam a helyet, ő meg ráugrasztotta a tanár leánykát a vonatjegy témára. Belátható időn belül csak egy szabad jegy volt, úgyhogy a sztorit buktuk. Viszont másnap szólt Tamás, hogy a leányzó egyeteméről lesz egy 3 napos buszos út. Több se kellett, befizettük a jelentkezési díjat, 658 RMB-t, ami kb. 28e Ft. A vonatjegy és a szálloda sem állt volna meg ennyiből, és az árban a belépők is benne voltak... Jöjjön a beszámoló 2 részletben:

Egy ideje Kína is Halálos iramban 8 lázban ég, mindenki posztolt képet a moziból vagy a mozijeggyel. A guangzhou-i metróban nekem is kellett fotózkodnom a plakát előtt, ha már itt is visszakapom a csajoktól, hogy tisztára Jason Staham vagyok... :-D Szerintem nincs akkora hasonlóság, de ha ők így érzik... :-P

Szerdán meglátogatott egy ismerős, de nem volt otthon semmi, amiből főzhettem volna, így a 2 sarokra lévő kiülős helyre mentünk le enni. Még sosem próbáltam, de mindig szimpatikusnak tűnt mikor arra jártam. Sikerült is bekajálni mindenfélét: tésztát, sűlt dumplingot, csúnya halat, rizst, meg az algalevesnek kinéző valamit. A vacsorát "szokás szerint" telefon hívással zavarták meg az otthoni kollégák - hiába, nem tudnak meglenni nélkülem. :-P

Tegnap gépátvételen voltam Dongguan-ban. Még nincs kész a masina, de főnökeim mondták, hogy egy időközi látogatás nem ártana, hogy a beszállító érezze a "törődést". :-D

Reggel 9-kor indultunk, egy kb. 2,5 órás út várt ránk, aminek 90%-át már ismertem, mert korábban Shenzhen-be is arra mentünk. A maradék 10% volt érdekes, mert egy rakás nemzetközi multit láttam az út mellett. A legdurvább az út végén a Huawei volt, ami egy kb. 1,5x0,5 km-es területen fekszik... Mi is egy hasonló kiterjedésű ipari parkba érkeztünk, ami inkább irodaházak összeségének tűnt, de gyakorlatilag különböző kisebb cégek bérelnek 1-2 szintet a jellemzően 3-4 emeletes épületekben, így a mi gépgyártó cégünk is.

Lakóparknak tűnik - gyakorlatilag ipari park

Tudom, hogy már nem bírjátok elviselni a helyzetet, ezért Húsvétkor úgy berúgott az ország, hogy mire kijózanodtatok újra havazott, a rádiók meg karácsonyi zenéket kezdtek játszani... :-D

Mi itt (ki sem merem mondani) jelenleg 28 fokban csücsülünk. 85%-os páratartalom mellett. A gőzkabin ehhez képest hűtőház... Néha napján jön egy kis eső, akkor érezzük, hogy lehet 24 fok is - utána meg 99% páratartalom. Nem baj. :-)

Új hobbit találtam - Frodót és Samut még keresem, hogy megmondják a nevét. :-D :-D Nem, nem ittam, nem az a fájó poénok okozója. :-) Csak jó kedvem van. Talán az idő teszi. :-P Szóval új hobbi: végig enni a jégkrém készletet! Amikor szeptemberben megérkeztem, akkor az egyik kolleginával fagyiztunk egyet a városban, de egy gombóc valami extra drága volt és nem is volt finom. Nem rég viszont láttam, hogy ebéd után az európai főnökök is elballagnak a kisbolthoz és jégkrémet vesznek. Ezt égi jelnek vettem így a kollégáktól megérdeklődtem az árát. 3 RMB (120 Ft). Nem sok. Gyorsan vettem egy halacska alakú, kb. vanília ízű, csokival bevont darabot. Tamás kérdése az volt, hogy legalább hal ízű-e? Hát nem. Ellenben a csoki elég porcukros érzetet keltett evés közben.

Nem hal ízű a jégkrém!