Kicsit fura, hogy Kína látja el a világ felét minden félével, de van amit ők maguk nem használnak vagy alig ismernek. Most nem a dezodorra gondolok (bár gondolhatnék). A sebtapasz a legújabb meglepetés. És a szótár...

Hétfőn délután küldte a vasárnapi majdnem kirándulós leányzó a képet, hogy tiszta seb mindkét térde. Néztem nagy szemekkel. 8-O Megkérdeztem mi az oka, amire rövid választ küldött kínaiul: birkózás. Még jobban kezdett érdekelni a sztori, mire kiderült, hogy nem bírkózás az, hanem esés. Elesett a bicajjal és mindkét térdén lesérült elég nagy felületen. Szóval az eddigi leghatékonyabb kínai-angol szótár sem tökéletes... Aztán eszembe jutott, hogy ezt pár hónapja Xiaomín-nal is eljátszottuk: küldte a képet, hogy tiszta seb a térde. Persze akkor sem értettem. :-P Ő is bírkózást írt, de elég homályos volt a sztori, mert azt írta, hogy az utcán bírkózott valakivel. Összerakva a képet: szegényemet valaki fellökte.

Kedden volt táncpróba, ami után a vasárnapi majdnem kirándulós leányzó panaszkodott, hogy a nadrág feldörzsölte a sebet és most nagyon fáj neki. Mivel leírva nem akarta érteni mi az a sebtapasz, így lefotóztam neki. Érdeklődött, hogy mi ez, hogyan és miként? Másnap vittem neki és látszott, hogy most lát ilyet életében először... Én otthonról hoztam magammal egy dobozzal, így nem tudom lehet-e venni, de ha jól sejtem, akkor igen, csak vagy nem tudta, hogy létezik ilyen is, vagy ő sem jár olyan helyeken, ahol ilyet venni lehetne. :-) A fertőtlenítő jód készítményeket viszont ismerik, mert este a sárgára mázolt térdeiről is kaptam fotót... :-)

Így kell sárgára mázolni egy sárgát :-P :-D

Valamiért nem nagyon akart működni a blog az elmúlt napokban, de most újra itt vagyok! :-)

Emlékezzünk meg picit a húsvétról, mert jócskán más volt, mint az eddigiek...

Egyik oka, hogy egészen kis gyerek korom óta ez az első év, hogy kihagytam nagynéném isteni házi sonkáját és házi kolbászát. Igazán bőghetnékem támadt, amikor öcsém átküldte a terített asztal fotóját. :-) Torma sem került az asztalra most. Elvileg ismerik a kínaiak, de nem sikerült találni... A sonka problémát a fekete szalonna kifőzésével terveztem megoldani, de Tamás talált egy sonka alakú csomagba csomagolt szalonnát ami csak sózott, úgyhogy feleztük és a kettőt együtt főztem meg.

Tegye fel a kezét, aki hallott már a Guangzhou Tower-ről (avagy Canton Tower-ről)! Szerintem a többiek is, csak nem emlékeznek rá :-) , mert a Burj Khalifa átadásáig pár hónapon át magánál tartotta a világ legmagasabb épülete címet. Ebben a posztban a őt látogatjuk meg. Igen, kis fázis késéssel, mert a próbák és edzések miatt csak több részletből sikerült összerakni a posztot...

Nem foci meccs. Nem is sport esemény.

Ma csak 2 zenét szeretnék megosztani. Csak úgy. Mert jók. Mert passzolnak a hétvégéhez. "...az élet jÓóÓ..." Igen, a latté-hoz is köze van. :-D

"Nem baj ha csábítanak az álmok,
előbb vagy utóbb ugyis megtalálod,
hogy mi az ami jó és mi az ami kell,
a földre taszít vagy az égbe emel.
Kevés az idő amit itt tölthetünk
de legalább addig örülhetünk..."

Hetek óta álmodok hülyeségeket (talán említettem is), de eddig a témakör nagyjából hasonló volt az álmokban. Most kicsit változott. A bloggal álmodtam. Egy nagyon hosszú bejegyzést akartam írni, de végül csak 3 sor lett belőle és sehogysem értettem, hogy ez miként történhetett. Sajnos arra nem emlékszem, hogy mit akartam írni, így kipróbálni sem tudom, hogy a való életben milyen hosszú poszt lenne. :-)

Ebből mi sül ki?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óprenciás tengeren és az üveghegyen is túl volt egy cégvezetés, aki 20 évvel ezelőtt azt gondolta, hogy kellene alapítani Kínában egy leányvállalatot. A gondolatot tett követte és májusban lesz 20 éve, hogy az üzemet átadták a termelésnek. :-)

Bár itt van a pláza pár percre mégsem látogatom túlzottan. Nyáron jó, mert hűvösebb keresztül menni rajta, de leszoktam róla amikor ősszel kezdett hűlni a levegő és ők még mindig ezerrel járatták a klímát... Most viszont mindenképpen be akartam menni, mert kedvem támadt cserimoját enni, de a teszkóban egy ideje nincs, a plázában a Taste-ben meg szinte mindig láttam. Ehhez jött Tamás reggeli felfedezése, amit a figyelmembe is ajánlott...

Azért megnyugtató, hogy a kínaiakat sem kell a szomszédba küldeni egy kis hülyeségért. :-D Az egyik kolléga osztotta meg WeChat-en a következő 3 képet a legújabb vezeték nélküli töltő megoldásról. :-D

Igen, igen, a bérbicajról lesz szó. Az már szeptemberben feltűnt, hogy a legtöbb buszmegálló közelében van egy bérbicaj állomás, de nem érdekelt különösebben, mert az rögtön az elején feltűnt, hogy valamilyen kártya (feltételezem egyszerűen csak bankkártya) kell a használatához, ami nekem nem volt, ráadásul amit akartam, azt gyalog vagy busszal is elértem.

Valamikor 2 hónapja viszont feltűnt a placcon egy szürke színű, narancssárga kerekű dizájnos bicaj, a város legkülönfélébb pontjain leállítva. Csak úgy, semmihez sem hozzálakatolva. Mire gondol ilyenkor az átlag magyar? "Valaki nagyon felelőtlen volt, mindjárt jön Gázsíí és a bicajnak nyoma sincs!" :-D

Előre is elnézést az illetőtől, hogy ezt megörökítettem, de nem lehetett kihagyni...

Szóval azt még értem, hogy valaki miért hord pufidzsekit: mert fázik. Védi a hátát, a mellkasát, a derekát, a karját a hidegtől. De könyörgöm, valaki magyarázza el, hogy mi értelme van a pufi rövidnacinak?!