Tegye fel a kezét, aki hallott már a Guangzhou Tower-ről (avagy Canton Tower-ről)! Szerintem a többiek is, csak nem emlékeznek rá :-) , mert a Burj Khalifa átadásáig pár hónapon át magánál tartotta a világ legmagasabb épülete címet. Ebben a posztban a őt látogatjuk meg. Igen, kis fázis késéssel, mert a próbák és edzések miatt csak több részletből sikerült összerakni a posztot...
Egy pár hónapja már terítéken volt, hogy meg kéne látogatnunk a helyet. Előbb csak én akartam meglátogatni a 1,5 Magyarországnyi várost, aztán amikor a főni a Canton Tower-t emlegette, akkor Tamás is kedvet kapott a látogatáshoz. A legnagyobb problémát a távolság jelentette, mert kb. 130km, repülni nem érdemes, a vonat használat meg hallomás alapján nem olyan egyszerű. Ergo kellett egy kínaiul beszélő emberke mellénk. Próbáltam fűzni Xiaomin-t, a kollégákat, a huizhou-i kiránduláson megismert csajokat, hogy segítsenek már (mert bár megoldanánk a feladatot, de inkább kihagynánk a nyelvi problémák miatti bénázást) - mindig csak ígéret volt, de sosem sikerült időpontot egyeztetni. A történet vasárnap este gyorsult fel, amikor Tamás rám írt, hogy akkor április 4-én megyünk (igen a kínaiak munkaszünettel ünneplik) Guangzhou-ba, a kínai tanár nénije elvisz minket (vicces, hogy tanár nénizem a kiscsajt, mert csak 23 éves, és tényleg kiscsaj, mert az 150-et is csak létrával éri el :-D ). Aztán hétfő reggel Tamás írt, hogy 2 csaj jön... Alakul ez. Aztán a délután létrehozott beszélgető csoportban már 6-an voltunk: 3 csaj, mi és még egy srác. 8-O
Némi szervezkedés után a kedd reggeli 7:45-ös vonatra sikerült csak jegyet venni. Az állomáson a 2 létrás és egy nálunk picit alacsonyabb csaj várt minket. A lányok készültek az utazásra (csini rucit kerestek és kifestőkönyvvel álmodtak). :-D Kb. fél órán belül sikerült leszűrni a szerepeket: a tanárka leányzóka jönni akart, de utazás témában nincs topon, így kellett a másik alacsony csaj, aki jó szervező; kellett a srác, aki idegenvezet minket Guangzhou-ban (mert ő jelenleg ott tanul); és kellett a magas csaj, aki elvezet minket a sráchoz (aki az unokatestvére). :-) Szóval a tanárka leányzóka a probléma megoldás mestere, mivel a probléma megoldás lényege: megtalálni azt az embert, aki megoldja helyettünk a problémát. :-D
A zhuhai-i fejpályaudvar
Kiírva látod, hogy melyik vonatra mennyi szabad hely van még. Guangzhou felé egyébként fél óránként mennek vonatok.
Az állomáson míg vártuk a jegyet (aminek az átvételéhez az útlevél is kellett) nézegettük a kijelzőt. Ami feltűnt, hogy pár napra előre ki van írva, hogy melyik járaton mennyi szabad hely van még... Igen, nincs az, mint tizenX éve (meg szerintem még most is), hogy pénteken és vasárnap végigálltad az utat Szombathely és Győr között. Itt nem 3 kocsis Csörgő közlekedik, hanem 10 kocsis szuperexpressz. Igen, a 130 km-re lévő városig is. Akivel itt vonatos utazásról beszéltünk, az mind high speed rail és light rail megnevezéssel emlegette a vonatokat. De ez nem párhuzam az otthoni gyors és személy vonatok között, mert itt a high speed rail a 300-400 km/h sebességgel közlekedő vonatokat jelenti, a light rail pedig a jellemzően 180-200 km/h utazó sebességű vonatokra vonatkozik... Az őszi, nagy távolságú céges, valamint a Lulu-ékoz való utazások során is csak ilyen nagy sebességű vasúti pályát láttam, volt ahol rendes üzemben, volt ahol még építés közben. Egy helyen láttam hagyományos vonalat (ha jól emlékszem akkor a qingyuan-i utazáskor), de azon is csak tehervagonok álltak.
Amin a jegy kézhezvételekor meglepődtem, hogy csak Zhongshan-ig szólt, nem Guangzhou-ig. Meglepődtem, de a lányok mondták, hogy nem gond, csak odáig volt hely, de onnan már könnyen eljutunk a célunkhoz. Zhongshan amúgy kb. az út 1/3-nál fekszik... A váróban aztán hosszú sor állt az egyik lépcsőnél. Abba álltunk be mi is. Aztán bemondták a vonatot és a sor megindult keresztül a beléptető kapun, hasonlóan a reptereken alkalmazott beléptetéshez. Azt ugye mondani sem kell, hogy táska átvilágítás és csipogós kapu is volt. Itt volt egy magasságjel is, jelölve a 120 és 150 cm magasságot is. :-) Naná, hogy ellenőriztük a két törpét - éppen csak nem érték el az 150-et a vastag talpú cipőben... Simán vehettünk volna nekik gyerekjegyet. :-D
Normál széles kocsitest, teljes kényelem - lehet ilyet is? 8-O
Nem Photoshop, létezik! Vonat tud 191 km/h sebességgel menni! :-D
Szerintem ezen a guangzhou-i vonaton többen utaztak, mint a felcsútin 2016-ban összesen... :-D
A vonat aztán a gyorsvasúti kinézettel várt minket (amin nem lepődtünk meg, mert láttuk párszor a közelben lévő sínen közlekedni őket). A kocsiban aztán 2+3-as szék kiosztás és pár perc várakozás után meg is indult a vonat. Ami furcsa volt, hogy se zörgés, se csörgés, se csattogás, nincs tütütt-tütütt...tütütt-tütütt... Olyan simán és zötyögés mentesen ment, hogy a csurig töltött pohárból egy csepp nem került volna az asztalra. Szinte fel sem tűnt, hogy 70-nel megyünk a városból kivezető szakaszon. Aztán a magas házakat elhagyva Magyarországon nevelkedett énünk megtapasztalhatta, hogy vonat igenis tud menni 190-nel is. Közben a jó szervező kiscsaj eltűnt, hogy intézze a jegyünket, majd Zhongshan előtt jött, hogy menjünk át az 5-ös kocsiba, ott lesz helyünk. Mint kiderült trükköztek a csajok, mert Zhongshan-Guangzhou között nem volt ülőhely és állójegyet vettek a vonaton. Igen, ha már a vonaton vagy, akkor tudsz állójegyet venni. De ahhoz fel kell jutni a vonatra, amihez viszont előbb kell egy érvényes ülőjegy... Így álltuk végig a két város közötti távot - ami amúgy kb. egy Győr-Celldömölk távolság, csak itt alig 30 percet kellett talpalni a büfékocsiban, míg otthon tizenX éve a kocsi folyosón a tömeg tartott meg 1,5 órán keresztül... Guangzhou-ban aztán metróra ültünk és 2 átszállással eljutottunk a városnak a számunkra szükséges részéig. A belépéshez itt is forgóvillán kell átjutni, a síneknél meg üvegfal véd, nehogy a szerelvény elé lökjenek.
A lányok elsőként egy régi iskolához vittek el minket, ami mostanra múzeumnak van berendezve. Lenyűgöző volt a sok színes tetődísz, a cserépedények, a porcelánok és a különböző faragott dolgok. Többet nem is mondok, inkább beszéljenek a képek. :-)
Kijárat az iskola hátsó udvarára - ajtóban a "gyerekeink" :-D
A régi iskola után bicajra ültünk és árkon-bokron keresztülvágva a Bejing Road volt a cél. Bevásárló utca jelleg sok emberrel, helyenként piac, helyenként pláza beütéssel. Itt ettünk először. A lányok egy kis utcába vittek minket ahol egy helyi specialitást kóstolhattunk: pácolt, ecetes jellegű halbőr hagymával és mogyoróval. Állagra kicsit a főtt sonka bőrére emlékeztetett, de nem tudom, valamiért nagyon nehezen akart lemenni a torkomon. :-/ Aztán hoztak rizslisztből készült tészta tekercset, ami egész finom volt. Végül egy jó adag gyümölcsmix került az asztalra. A tanárka leányzóka a végén már arra panaszkodott, hogy mennyire jól lakott, de 20 perccel később már azt mondogatta, hogy melyik helyre kellene még beülni enni valamit. És ezt még eljátszotta párszor a nap folyamán...
Lyukas gumi és láncvédő a bérbicajon...
MoBike betárazva, kezdődik a terítés
A következő bicajozással a régi kereskedelmi központba jutottunk el, ahol egykor több, mint 10 ország nagykövetsége és azok 40 cégének volt a helyi központja. Meg is látszott, egész európai beütése volt a helynek. :-) Itt pihentünk picit, aztán míg a lányok bementek az egyik bankhoz pénzt felvenni Tamás felfedezett egy boltot, ahol volt hűtött sör... A metróállomásig gyorsan el is fogyott. Ott beültünk egy helyre enni, mert a kis leányzó megint éhes lett :-D , majd a Canton Tower felé vettük az irányt.
Rendőr bicaj megkülönböztető fény és hangjelzéssel :-D
Ez aztán a zebra!
Mit érdemes tudni róla? Nos, jelenleg a 7. legmagasabb építmény a Földön, a Burj Khalifa megnyitásáig vezette is a listát egy rövid ideig. Legmagasabb pontja 595,7 m, a legmagasabb látogatható pont 488 m-en van, 2005. novemberében rakták le az alapkövet, 2009. augusztusára készült el a teljes szerkezet és 2010 szeptember vége óta látogatható. Építési költsége 450 millió dollár, átszámolva kb. 130 milliárd Ft, amiből egy világ látványosságot készítettek, amit naponként pár ezer ember meglátogat. Mi 190 milliárd Ft-ból csak egy Puskás Stadiont építünk, amit jó esetben havonta fog látogatni pár ezer ember... A múltkor írtam a bérbicajokról, ebben a posztban volt szó a vonatokról. Nem lehet, hogy az a kínai gazdaság sikerének a titka, hogy ők értelmesen használják fel a rendelkezésre álló pénzt, és olyan dolgot építenek, ami hozza a pénzt, nem csak viszi?
A toronyba többféle belépővel is be lehet menni, amihez különféle szolgáltatások járnak. A legolcsóbb jegy a 150 RMB-s, amivel 433 m magasban az épület belsejéből üvegfalon keresztül nézhetsz ki. 228 RMB-ért kimehetsz a 450 m magasan lévő tetőre illetve kipróbálhatod a szabadesést is. A 298 RMB-s csomagban nincs szabadesés, viszont egy gömb alakú, félig üveg buborékban a körbemehetsz a torony tetejének a szélén 450-460 m magasságban. Kétségtelen, hogy onnan a legjobb a kilátás a torony közvetlen aljához. Még egy csomag van, a 398 RMB-s, ami az előzőeket mind tartalmazza, plusz a 488 m magas teraszra is fel lehet vele menni. Mi a 228 RMB-s verziót választottuk, mert szerintünk ár-érték arányban az a legjobb választás. A csajok lent maradtak, de most a poszt írásakor nézem, hogy gyerekjeggyel féláron fel tudtuk volna vinni őket, mert nem életkor, hanem magasság volt megadva (1,2-1,5 m), amit a két kicsi teljesített is volna. :-P :-D
Egy modern zongora a hallban
A toronyba biztonsági ellenőrzés után lehet feljutni, ugyanúgy táska átvilágítás és sípolós kapu van, mint a reptéren (vagy az állomáson) és folyadékot sem vihetsz fel. Nem mértem az időt, de a városra néző üvegajtós lift elég gyorsan visz fel a 433 m-es magasságba, majd egy további lift 450 m-re.
433m - a szabadból jobb lett volna fotózni, de a buborék takarta a kilátást
Az üvegezett kilátás szép-szép, de akkor is a szabad levegőről érdemes körülnézni... Mentünk egy kört, fotóztunk egy sort, majd megkerestük a szabadeséshez a bejáratot. Ez nem más, mint egy falra erősített ejtőmasina, ami előbb 450 m-ről felvisz 480-ra, s közben zavartalanul gyönyörködhetsz a kilátásban, majd hirtelen megindul lefelé, te pedig előbb pánikba esel, hogy mi a f@ß van, majd elkezded élvezni a súlytalanságot, s mire megszoknád, addigra jó 20 méterrel lejjebb vagy és beindul a fékezés... Extra jó! A mellettem ülő csaj annyira élvezte az elsőt, hogy a cseppet sem bevállalós pasijának is elkunyerálta a jegyét és jött még egyet...
Innen még egy fél emeletnyi lépcsőzés várt minket
Szép-szép, csak a nap besütötte szemből a párát :-(
Kik laknak ilyen magasan? A Buborék... :-D
Ha meguntad a nézelődést, akkor a lift visszavisz 433m-re. Innen 2 lehetőséged van: vagy lemész a lifttel, vagy a torony külsején végigfutó lépcsőn lesétálsz. Mi az utóbbit választottuk volna, ha éppen nem lett volna lezárva a lépcső. Nagy kár, mert tuti jó buli lett volna.
Szépen látszik középen a beton és körülötte a csavart acélcső váz. A közbenső szinteken étterem és hasonló jóságok várnak.
Leérve a lányokat sehol sem találtuk - mint kiderült, elmentek piacolni. Szerintem meg csak megéhezett a pici, mert mindegyiknek valami csokidarabos tejféle volt a kezében amikor visszaértek. :-P Innen már csak egy rövid metrózás következett, de nem a vonathoz (ugyanis vonatjegy már nem volt), hanem az iskolabuszukhoz... Kicsit aggódtunk Tamással, hogy esetleg nem engednek fel minket a határozottan autentikus kinézetünk miatt, de elpoénkodtunk rajta, hogy ha kérik a diákot, akkor odaadjuk a csajokat.. :-D De nem kérték a diákot, és valószínűsítjük, hogy csak nyelvi problémák miatt lett iskolabusz, mert nálunk idősebbek is utaztak, akik nem tanárok voltak. Úgy sejtem azért nevezték iskolabusznak, mert csak a hét első tanítási napja előtt közlekedik. Azt meg ugye ne is mondjam, hogy a busz indulási helyéhez érve a lányok megcélozták a mekit... :-D Már a felüljáróról lefelé jövet mondtam Tamásnak, hogy oda még bemegyünk, ami feltűnt a csajoknak is, mert előbb 3 m-rel tovább mentek, majd jött az ötletük, hogy be kéne ülni egyet, de nem enni, csak ülni... Ja persze. :-D Végül csak Tamás zselés Pilótáját ették, erősen kéretve magukat, de a szemükön látszott, hogy szívük szerint nem fognák vissza magukat. :-)
Az egész nap jól telt, új helyeket megismerve, új élményekkel gazdagodva, rengeteget nevetve. Egész jól kikapcsolt minket. :-)
