"Te jó ég, a múltkori céges reklámfilm után mibe keveredett megint ez a gyerek!?" - ugye? :-D

Pár hete szombat délután Maryam írt egy körüzenetet, hogy akinek van ideje, az menjen el a The Factory-ba, szappanoperát forgatnak, kell 20-25 külföldi statiszta, ingyenes az italfogyasztás és a tervezett 2,5-3 órára fizetnek 500 RMB-t... Bár biztos érdekes lennék nekik, de nem most indult be a kínai filmes karrierem. Egyrészt mert szombat és ha szombat, akkor Xiaomín, másrészt (ahogy Tamás fogalmazott:) "túl magyarok vagyunk ahhoz, hogy elhiggyük: ennyi pénzt fizetnek ezért."

Ülök a nappaliban a kanapén. Kint esik az eső.

Ahogy hallom otthon sem jobb a helyzet. A hét elég unalmasan telt itthon, a cégben viszont hajtással, mert hétfőn lesz egy audit az új gyártás kapcsán, a német kollégák pedig nem nagyon törték magukat, hogy időben ráadásul a helyes dokumentumokat küldjék abból, amire nekünk szükségünk van. A problémát tetézte, hogy az időeltolódás miatt csak egy szűk 2,5 órás időkapu van, amikor érdemben lehet velük levelezni vagy beszélni... De volt jó pillanat is.

Kezdek olyan lenni, mint a nők. :-D Na nem külsőre... Tudjátok, az a vásárlás dolog... Minden héten odaállítok valamivel Lulu-hoz, hogy rendelje meg nekem. Leginkább azért ő a beszerzőm, mert a futár ha telefonál én nem értem meg, abban meg (a munkatapasztalatok alapján) nem bízom, hogy bármelyik kolléga 2 mp alatt levágja a szitut és segít a termék kézhezvételében. A laptop vásárlást mondjuk Chris-re bíztam, de más dolgokkal inkább Lulu-t keresem.

Megérkezett az esős évszak. Éghajlatunk párás szubtrópusi a kelet-ázsiai monszun által befolyásolva és a Dél-kínai tenger által mérsékelve. Ez annyit tesz, hogy napok óta konstans 99% a páratartalom, az eső néha szitál, néha szakad, mindezt pár percig-pár tíz percig. A napot 3 napja nem láttuk, a hőmérséklet ennek ellenére ez idő alatt a napközbeni 18-ról reggeli 21 fokra emelkedett. A hónap végén még van rá esély, hogy fázni fogunk, de most már érezhetően közeledik a füllesztő meleg...

Tegnap délután nem dolgoztam. 2-kor elmentünk Stefanie-val és Maryam-mal átvenni a bankba az egészségbiztosítási kártyát. Igen, ez egy bankkártya, amire havonta érkezik a pénz, ebből vehetek gyógyszert, ezzel fizethetem az orvost. Szerintem ez a megoldás jobb, mint otthon, mert így legalább az egészségügybe kerül a pénz... A kártya névre szóló és fényképes. Január elején kérték az útlevelet, hogy a kártyát meg tudják igényelni. Pár nap múlva visszakaptuk azzal a megjegyzéssel, hogy egy hónap múlva kész a kártya, akkor újra kell az útlevél az átvételhez. Most már március van, szóval az egyből 2 hónap lett... Pénteken szólt Stefanie, hogy akkor a hétfő be van célozva az átvételre, de úgy készüljünk, hogy akár az egész délután is rámehet.

Ebben az írásban Zhuhai két nevezetességéről lesz szó. Az egyik egészen új, a másik pedig tulajdonképpen a város védjegye. A délelőtti olvasgatás közben jött a gondolat, hogy most fogok elmenni megnézni őket.

Az új nevezetesség a Zhuhai Operaház. Szeptemberben láttam az építkezést amikor arra jártunk, de nem kérdeztem a kollégákat, hogy mi lesz belőle, mert korábban előfordult, hogy kitérő választ adtak az ilyen jellegű kérdésemre, ha épp nem egyből azt vágták rá, hogy nem tudják... Szóval 4 tárcsa épült bent a sziget szélén. Szobornak vagy extra hotelnek gondoltam. Aztán néhány hete kezdtek megjelenni a fotók WeChat-en, amiből előbb kiderült, hogy az Operaház, később pedig az is, hogy két kinyíló kagylót formáz az épületegyüttes, utalva arra, hogy a Gyöngy-folyó deltatorkolatába épült a város. Monumentális épület, távolról gyönyörű, de pár tíz méterről a perforált lemez borítás miatt kicsit kopottnak tűnik. Ha pedig szemből érkezel, akkor teljesen egy sci-fi filmben érezheted magad - igaz, erre az érzésre biztos rátettek egy lapáttal a fényviszonyok is, ugyanis eléggé szürke, esőbe hajló idő van az elmúlt napokban.

Az utóbbi időben kicsit hanyagolva volt a blog. A két fő ok: kevés az új impulzus, amit érdemes lenne megosztani, illetve kissé lebetegedtem. Múlt pénteken reggel kezdett fájni a jobb fülem, estére be is gyulladt annyira, hogy csak 2 fájdalomcsillapítóval sikerült elaludni. Szombaton is szükség volt 1-1 gyógyszerre, de akkor már az elalváshoz 1 is elegendő volt. A vasárnapot kihúztam nélküle, viszont estére egy kis megfázás is utolért... Kezdődött a kétfrontos háború az egészségemért... Ezt az éjszakát már úgy töltöttem, mint a következő kettőt: óránként vagy sűrűbben felébredve.

Avagy chilisbab, ahogy én csinálom Kínában.

A múltkori szalonnafőzést megemlítettem Tamásnak, amire az ő rakciója az volt, hogy persze, ő is fog csinálni, a léből meg utána jó bablevest lehet csinálni. És tényleg, milyen igaza volt - csak azon gondolkodtam, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? A hétvégén újra főztem szalonnát és eszembe jutott a bableves is, de azt valahogy nem kívántam. Végül eszembe jutott a chilisbab. Szeretem, régen is ettem, gondoltam megpróbálom. 2 gondom volt: a receptek mind konzerv babot és kukoricát irtak, illetve kilóméternyi hozzávalót soroltak fel, aminek egy jó részével itt eddig nem találkoztam... Mondjuk az ilyen engem nem szokott akadályozni, így elindultam beszerezni a hozzávalókat.

Úgy indultam neki a tegnapi napnak, hogy ebből sem lesz poszt... Kevés új impulzus ér mostnában, így nehéz írni, heti több beszámolót alkotni.

Van egy kínai kollégánk a Marc, róla már régebben esett szó a blogon, mert neki köszönhetem az albérletem, számos problémát is segített megoldani, a masszázs szalont is ő mutatta meg, stb. A húsvéti sonka kapcsán eszembe jutott a Torkos Csütörtök, s mivel Marc-nak már régebben megígértem, hogy a sok segítségért vendégem egy vacsorára, így szóltam Tamásnak is és hármasban elballagtunk a The Factory nevű vendéglátó egységbe. Egy belga srác vezeti, arany áron, de európai (vagy legalábbis közel európai) ízű ételeket lehet enni. Tőlünk kb. fél óra gyalog (de ha közben elsétálunk Pekingbe is, akkor kicsit több :-D ). Út közben Tamás felfigyelt 1-2 érdekes fára, majd az egyiknél meg is állt - na nem megjelölni, hanem megnézni mi van rajta, mert ő sem hitte el: infúzió van bekötve a fának. Marc megnézte a szöveget és egyszerűen élet adó folyadéknak nevezte, szóval nem betegség elleni szert juttatnak a fába - persze ki tudja mi van összemixelve. :-)

Tudom, tudom, minek beszélek a húsvéti sonkáról, amikor még a Torkos Csütörtököt sem hagytuk magunk mögött... A történetnek egy szépséghibája van: se nem húsvéti, se nem sonka. :-D Viszont történt, hogy a hűtőben elraktározott szalonna készletem elfogyott, a teszkóban meg bő 1 hónapja, a kínai újév előtt kaptak új szállítmányt, de nem fogyott el, ezért még nem rendeltek újat - a régi készlet meg ott szárad a pultban.

Ekkor támadt hazafelé menet az a bűvös gondolatom, hogy a húsvéti sonka mintájára sós vízben kifőzők egy agyon száradt példányt, így újra ehető lesz. Gyorsan írtam anyunak, hogy hogyan is kéne csinálni?, mert magam még sosem készítettem, csupán a korábbi évek hallomásaira támaszkodhattam. Ezután elmentem a boltba, megvettem a szalonnát, de a válasz nem érkezett meg a boltból haza érkezésemig. Így belőttem magamnak az egy órás főzési időt, a 45 deka szalonnához az evőkanálnyi sót, a fizet felforraltam, majd takarék lángon főztem tovább. Egy óra elteltével bár már márványosodott, de még nem igazán hasonlított az állaga az otthoni húsvéti házi sonkánkra, így pótoltam az elfőtt vizet és további egy órát főztem. Közben anyu üzenete is megérkezett, az általam becélzott iránytól annyiban tért el, hogy kevesebb sót javasolt - csak arra nem gondolt, hogy Kínában a szalonna nem sós, hanem legfeljebb nem édes. :-D

Két szóval: Chris megnősült. :-D De már egy hónapja, 4 nappal a kínai holdújév előtt.

Chris és a felesége

Visszakaptam az útlevelem. Most már végleges. Ahogy az már pletyka szinten hallható volt egy ideje, az már biztos: további fél évet maradok, így nem február 28-án, hanem augusztus 31-én jár le a szerződésem. Bár ez sem kőbe vésett, mert a munkavállalási engedélyt és a vízumot is 2018. február 28-ig kaptam meg, szóval ha a nyáron a főnökeim úgy gondolják, akkor a sok-sok papírmunka és hivatal helyett csak a cégen belül kell aláírnia a megfelelő embereknek a megfelelő papírokat.