Ez alatt párszor eszembe jutott Anglia. Miért? - ugye teszik fel sokan a kérdést. A blog statisztikájából látom, hogy az Olvasóim száma szépen lassan emelkedik (innen is üdv az újaknak! :-) ), de azt biztosra veszem, hogy csak kevesen vannak vele tisztában, hogy pár évvel ezelőtt öcsém egy fél évig Angliában, Bristol-ban élt és ott fejezte be a diploma munkáját. Ez volt az egyik motiváló tényező, amiért elkezdtem angolt tanulni (a másik, hogy a kiegészítő diplomához szükséges német nyelvvizsgán mindig pár százalékon csúsztam el és ettől egyszer csak eldurrant az agyam, mert már nagyon a kezemben akartam tudni ezt a diplomát is).

Na de vissza Angliához. Sokszor vacsora közben illetve a mi kerül az asztalra rovat írásakor eszembe jut az az időszak, az öcsém által küldött fotók, hogy most éppen mit vettek a boltban, vagy mit főztek vacsorára. De van még hasonlóság a helyzetben. Ő Botonddal együtt kezdte meg azt a kinti fél évet és ausztrál valamint kínai lakótársaik voltak. Ide egy hónapja érkezett Tamás, s nem egy lakásban lakik velem, hanem egy emelettel feljebb, és bár ausztrálokról nem tudok, de rengeteg kínai a "lakótárs". :-D Az én lakásom is két szintes, mint öcséméké volt. Aztán amikor a múltkor Szingapúrban kirándultam és meglátogattam a térképhez képest plusz egy dimenzióval rendelkező parkot, akkor a hegyen sétálva a rohangáló mókusok is a bristoli parkot juttatták eszembe. Elkezdtem olvasni A király beszéde c. könyvet. Annak viszonylag az elején említik az oxfordi kirándulást, amiről Cambridge jutott eszembe, az egyetem és környéke, és a sok szép zöld táj ott és útközben.

De nem csak Anglia van a fejemben. Sokkal többször eszembe jut Spanyolország, s sokkal többször is "jön szembe" velem. Már a kiutazásom előtt is bele-bele kéretőzött a fejembe és az életembe, az út közben olvasott könyvben is szerepe volt Barcelonának, Szingapúrban a metrón is ott volt egy hirdetés, aztán még a légitársaság újságjában is visszaköszönt az ország. Nem tudom miért ez a sok spanyol hatás. Még soha nem voltam ott, s bár régebben terveztem már kirándulást, de akkor sem értem miért jött ez mostanában (a nyár közepe óta) ennyire elő...

2 hónap. Hogy hogyan telt, azt olvashatjátok itt a blogon. Hogy miként érzem magam, az néha olvasható, néha utalás van rá - most megint konkrét lesz. A munkáról sokat nem írok, mert nem akarom azt az érzést kelteni, hogy titkokat beszélek ki és az otthon maradottakat sem akarom elkeseríteni. :-D A munka amúgy jó és könnyebb, mint otthon, ami nem csak annak köszönhető, hogy nem beszélek kínaiul és ezért korlátozottabbak a lehetőségeim, hanem annak is, hogy itt eleve nincsenek olyan mértékben terhelve a kollégák, mint otthon. Az üzemben viszont rosszabb a helyzet, mert a dolgozók 11 órát töltenek a cégben, ebből 10 óra a munkaidő, és heti 6 napot kell dolgozniuk. Ergo otthon átlag 40 órás a munkahét, itt 60... Otthon havi 20-23 napot kell dolgozniuk, itt 25-27 napot... Így mondjuk annyira nem csodálom, hogy annyi a  magányos, párt nehezen találó ember, mert nagyon nincs idejük ismerkedni - viszont talán ennek is köszönhető, hogy itt még van értéke a párkapcsolatnak, a családnak.

Van-e honvágy? A válasz bonyolult. Jól érzem magam itt, mert nyugalom van. Nincs az egymásra mutogatás és utálkozás, mert az egyik lila, a másik zöld, a harmadik hupikék, a negyedik csíkos, az ötödik kockás, stb. Itt nem kreál az állam mondva csinált ellenséget, hogy a valós problémákról elterelje az emberek figyelmét... És örülök, hogy nem kell ezt hallanom és látnom, akár akarom akár nem. Ugyanakkor néha vannak olyan pillanatok is az életemben, amikor szívesebben lennék otthon, mert hiányzik egy ölelés (vagy lenne itt az ölelés velem...). De ezek a pillanatok nem korlátoznak, nem ejtenek depresszióba, így szerintem ez nem nevezhető honvágynak - "csupán" egy hiányérzet. Amikor elvonult a Haima tájfun, akkor volt egyszer este egy olyan érzésem, hogy inkább lennék Európában, 3 órányira otthonról, mint jó esetben 18 óra utazás és 9000 km távolságban. De nem az időjárás miatt volt. Ezt lehet olyan honvágy félének nevezni, bár jobban mozgatott, hogy tudjam: minden rendben van otthon...

De: miattam ne aggódjatok, elvagyok. :-) Vigyázzatok magatokra! :-)