Visszakaptam az útlevelem. Most már végleges. Ahogy az már pletyka szinten hallható volt egy ideje, az már biztos: további fél évet maradok, így nem február 28-án, hanem augusztus 31-én jár le a szerződésem. Bár ez sem kőbe vésett, mert a munkavállalási engedélyt és a vízumot is 2018. február 28-ig kaptam meg, szóval ha a nyáron a főnökeim úgy gondolják, akkor a sok-sok papírmunka és hivatal helyett csak a cégen belül kell aláírnia a megfelelő embereknek a megfelelő papírokat.

A hosszabbítással kapcsolatosan a folyamat már december elején elindult, de közbejött otthon egy karácsonyi időszak, majd itt egy kínai holdújév, ami összeadva majd' 1 hónapot kitesz... Ezt a posztot amúgy január közepére terveztem megírni, kicsit máshogy kezdve az egészet, de Murphy-ből kiindulva ha az ügyvezetői aláírás után bejelentem, akkor tuti elkaszálnak a kínai hatóságok... Ez lett volna az előre iszom a medve bőrére eset. Mivel az élet más területén fordult már elő ilyen, ezért inkább nem kockáztattam. De ez így olyan rossz:
- ha örülsz, de végül mégsem történik meg, akkor azért vagy szomorú, letört
- ha nem mersz örülni, mert nem hiszed el, hogy "igaz", csak amikor már 100% (vagy épp túl vagy rajta), akkor meg az örömöd nem lesz valódi, mert már hozzászoktál a gondolathoz...

Pár nap és az elmúlt 6 hónapot lehet ünnepelni... Milyen durva, igaz? 2016. augusztus 29-én érkeztem. És szintén pár nap múlva ünnepelendő, hogy először léptem Kína földjére 1 évvel ezelőtt, 2016. február 28-án.

Annyi minden kavarog a fejemben, de nem bírom leírni: össze kéne foglalni mi történt eddig - de minek, hisz itt a blog, több, mint 150 bejegyzéssel. Eltelt fél év - fél év távol otthonról, távol a (mondjuk úgy:) komfort zónától. Megismertem egy másik világot - amit régóta szerettem volna látni. Fura ez a helyzet: nagyon valószerűtlennek tűnik - mégis nagyon valószerű. Fura ez az ország: néha azt érzed, hogy van még hova fejlődniük - aztán ha a dolgok mögé nézek, akkor látom, hogy fényévekkel Magyarország előtt járnak (és mi lenne még, ha a képírásuk nem lenne többféleképpen értelmezhető?!?)... Fura, mert nem tudom meddig maradnék: csak fél évet, vagy akár többet is? Majd az idő megmondja. :-)

Szóval, ami a lényeg: blog lesz, egy fél évig még biztos. :-)