Tudom, tudom, minek beszélek a húsvéti sonkáról, amikor még a Torkos Csütörtököt sem hagytuk magunk mögött... A történetnek egy szépséghibája van: se nem húsvéti, se nem sonka. :-D Viszont történt, hogy a hűtőben elraktározott szalonna készletem elfogyott, a teszkóban meg bő 1 hónapja, a kínai újév előtt kaptak új szállítmányt, de nem fogyott el, ezért még nem rendeltek újat - a régi készlet meg ott szárad a pultban.
Ekkor támadt hazafelé menet az a bűvös gondolatom, hogy a húsvéti sonka mintájára sós vízben kifőzők egy agyon száradt példányt, így újra ehető lesz. Gyorsan írtam anyunak, hogy hogyan is kéne csinálni?, mert magam még sosem készítettem, csupán a korábbi évek hallomásaira támaszkodhattam. Ezután elmentem a boltba, megvettem a szalonnát, de a válasz nem érkezett meg a boltból haza érkezésemig. Így belőttem magamnak az egy órás főzési időt, a 45 deka szalonnához az evőkanálnyi sót, a fizet felforraltam, majd takarék lángon főztem tovább. Egy óra elteltével bár már márványosodott, de még nem igazán hasonlított az állaga az otthoni húsvéti házi sonkánkra, így pótoltam az elfőtt vizet és további egy órát főztem. Közben anyu üzenete is megérkezett, az általam becélzott iránytól annyiban tért el, hogy kevesebb sót javasolt - csak arra nem gondolt, hogy Kínában a szalonna nem sós, hanem legfeljebb nem édes. :-D
Letelt a két óra - a gőzzel együtt távozó illatanyagok miatt nekem meg közben elfolyt az összes nyálam... :-D Anyu javasolta, hogy a vízzel együtt hagyjam kihűlni, mert akkor nem szárad ki olyan gyorsan a hús - persze viccesen hozzátette, hogy arra valószínűleg úgy sem lenne ideje. :-) Mivel a főzésre használt edényke kicsinek bizonyult az egész darab szalonnához, így két darabra vágva tettem a vízbe. A főzés végén az egyiket bent hagytam a vízben anyu tanácsa szerint, a másikat kivettem és azonnal neki is estem. Erőlködnöm kellett, hogy ma reggelire is maradjon belőle :-D A sóval nekem lett igazam, bár ha túlsóztam volna akkor sem történik tragédia, mert amennyi sóval itt találkozok az ételben (szinte nulla) valószínűleg a hiánybetegség közelébe kerültem mostanra... Annyira örültem a sonkának (szalonnának), hogy fotózni is elfelejtettem... :-/ :-D
Az eltérő feldolgozási és füstölési módszerek miatt persze ez a sonka (szalonna) sosem lesz olyan, mint az otthoni, de legalább egy kicsit közelebb hozza azt az ízvilágot. Egy dolgot azért a következő alkalommal máshogy csinálok: 1/4 óra után az első főzővizet leöntöm, hogy a leázott füst ne főljön bele a húsba.
És ha úgy vesszük (a jelenlegi ismereteket figyelembe véve), akkor ünnepi vacsora és reggeli volt ez a sonka (bár erre csak a cégben jöttem rá). 184 nap van mögöttem, ez a 185., és még 184 nap van előttem Kínában (ha csak nem hosszabbítunk újra).
