Néhány hónapja már, hogy Tamás megemlítette az egyik kollegiális vacsorát, ahol angolna is került az asztalra. A boltban láttam angolna konzervet is, de korábban valahogy nem vitt rá a lélek, hogy megpróbálkozzak vele. Inkább étteremben kóstoltam volna meg, ahol ha nem ízlik, akkor is megeszik a többiek a maradékot. Ez majdnem össze is jött, amikor a robot verseny díjából elmentünk vacsorázni - én kiválasztottam az étlapról, de valamivel később közölték, hogy most épp nincs angolnájuk, így más halat kellett választani. :-(

Végül úgy voltam vele, hogy nem várok tovább, megkóstolom a konzervet. Meg is vettem, aztán haza felé menet elkezdtem gondolkodni, hogy vajon fel tudom-e tölteni vele a telefon akkumulátorát, vagy már megtették a dolgozók a halfeldolgozó üzemben? :-D Kicsit utána olvastam a témának, és kiderült, hogy az angolnával nem tudom feltölteni a telefonom akkumulátorát - erre a legnagyobb esélyem az elektromos angolnával lenne, ami viszont a magyar nevével ellentétben rendszertanilag egyáltalán nem tartozik az angolnafélék közé. Viszont nem érdemes próbálkozni, mert akár 500V előállítására is képes, ami 100x nagyobb, mint a legtöbb telefon töltőfeszültsége - ergo a telefonod egyből megsüti.  Az is kiderült azámomra, hogy az angolna nem is számít különleges ételnek. Európában, de még Magyarországon is előszeretettel eszik, mert a test méretéhez viszonyítva a legtöbb ehető résszel rendelkezik - ezek szerint eddig csak nekem nem volt szerencsém hozzá. :-P

A konzerv angolna amúgy totál száraz volt - mármint volt benne némi olaj, de érzetre akkor is száraz volt. Ízre semmi különös, bármilyen halnak elment volna.

A konzerv mégis csak konzerv, frissen készítve biztos jobb, biztos más, így vártam a következő lehetőséget, de pénteken a pinghsa-i fellépésért kapott extra pénzből tartott vacsorán sem került angolna az asztalra. Szombaton viszont nem volt kedvem főzni és a szokásos egyéb kajákra sem fájt a fogam, így elmentem Gongbei-be a hónapokkal ezelőtt talált kis étterembe, ahol az étlapot böngészve angolnás rizst is találtam! Gyorsan be is neveztem egyre. Egyértelmű volt, hogy nem kell nagy angolna mennyiségre számítani, de ahhoz elég volt, hogy megkóstoljam. Az eredmény? Hát, semmi különös, normális fehér hal, szálka alig (kivéve a gerinc-uszony összeköttetést) - ergo nem kell félni, ha angolnával kínálnak, de különösebben nem érdemes sokat költeni rá.

 Főleg a tányér jobb alsó sarkánál láthatóak az angolna darabok, de a többi részen is felfedezhető - nem egy maradandó élmény

A végére a kakukktojás: egy makréla konzerv. Annyiban különös, hogy egész zöld bors volt még bele téve a konzervbe, ez adott egy kis extra ízt neki.

A zöld bogyó nem borsó, hanem zöld bors - bár majdnem egy méretűek...