Rögtön az első munkanapomon nekem szegezték a kérdést a kedves kollégák, hogy van-e kedvem csatlakozni a hétvégi csapatépítő beach partyhoz. Persze, miért is ne, legalább telik az idő és kicsit megismerem őket. Lulu péntek délután küldte is az infót, hogy mikor és hol vesz fel a kocsi.

Nagyon nem volt kedvem hosszú nadrágban lenni a hétvégén, így szombaton reggeli után elindultam a Gongbei Porthoz a piacra venni egy rövid nadrágot. Kb. 3 km a hoteltól, gyalog fél óra, de én többet számoltam, mert tudtam, hogy úgyis megállok fotózni útközben. Be is jött, kb. 1 óra volt az út oda, s 10 óra körül érkeztem. Sokkal előbb úgysem akartam, de így is csak az üzletek ötöde-hatoda volt nyitva. Nem nagyon számítanak ilyenkor még vásárlókra. Ahogy a visszaemlékezésemben is írtam, ez egy hatalmas föld alatti, plázaszerű piac, kiismerhetetlen utca hálózattal. Most a bolyongásom alatt találtam egy térképet, így már legalább az elrendezését tudom. Alig volt ruhaárus nyitva, az is inkább női ruhákat és fehérneműt árult.

Az időm fogytán volt, már kezdtem beletörődni, hogy a hotel melletti H&M-ben kell rövidnadrágot nézni, amikor belebotlottam a nadrágosba. Elkezdtem keresgélni, mire jött a csaj és a túloldalról előkeresett egy nadrágot. Hosszú szárú volt, mutattam, hogy térdig érő kell. Odajött mellém, kutatott picit, ránézett a derekamra és a kezembe nyomott egyet, majd mutatta, hogy ott a sarok. Csak egy tükröt láttam - gondoltam, akkor megnézem hogyan állna. Erre tolt, hogy menjek be! A tükör mögött volt csodaország - csoda, hogy ott valaki ruhát tudott próbálni... Egy olyan picit háromszög alakú lyuk volt, ahol a tengelyem körül megfordulni alig bírtam, de megoldottam a próbát. És a nadrág tényleg jó lett. Kérdezem mennyi? Mire a csaj beütötte a számológépbe, hogy 125. Én meg 100. Erre bólintott. Így lett 100RMB-ért rövid nadrágom. Ha lett volna időm és több nyitott árus, akkor lehet, hogy még olcsóbb is lehetett volna, de a H&M-hez képest még így is bőven megérte... Közben vettem kínai-EU konnektor átalakítót, ott is alkudtam 10-ről 5-re - a srác nem akarta, így elindultam, de utánam szólt, hogy akkor vigyem. Meg egy memória kártyaolvasót is beszereztem, mert azt sikeresen otthon felejtettem...

Gongbei Port

A februári hotelem a Gongbei Port mellett

Bevásárló utcácska a Gongbei Port alatt

Így néz ki a térképen

És ez alatt a placc alatt található

Visszafelé gyorsan haladtam, fél óra alatt vissza is értem a hotelbe. Gondolkodtam mi legyen az ebéd, végül az óra döntött, így megint a Subway lett a nyerő, mert tudtam, hogy itt 20 perc alatt elkészül és meg is eszem a szendvicseket. A kocsi jött, elmentünk Maryam-ért, akire várni kellett, mert a sofőr 5 perc várakozás után kezdett csak telefonálni, hogy hol van. Mint kiderült, ő kommunikációs problémák miatt egészen máshol várt ránk és időbe telt, mire megérkezett. Nagy késésben mondjuk nem voltunk, mert érkezésünkkor a buszba még javában pakolták a cuccokat a srácok: különféle zöldségek, sör, víz, üdítő és a sátrak - tudni illik sátorozós beach partyt szerveztek. Ha ezt tudom, akkor máshogy készülök... De szerencsére nem volt hideg az éjszaka.

A szükséges dolgok felpakolva...

...mindenki megvan. Indulhatunk!

A busz megindult és egy kb. 3/4 órás út után érkeztünk meg a tengerpartra, ahol strandolni és sátorozni lehet. Olyan kempingszerűség, de mégsem az. Felállítottuk a sátrakat, aztán irány a tenger! Végig felhős volt, otthon meg sem indulnál ilyen időben a vízpartra, de itt így is 30 fok volt és a víz is kellemes langyos volt. Ha már tengerpart: amit a görög vagy horvát tengerpartól eszedbe jut, azt itt felejtsd el! Oké, hogy homok mindenhol, de van 2 bódé, ahol árulnak valamit, pancsolásra meg egy 50m széles és kb. 100m-t a tengerbe nyúló sáv van kijelölve. A WC, a tusoló meg egy kevésbé megnyerő balatoni kemping hangulatát idézi. De legalább van egy kiépített, 160 asztalos, sütögetésre alkalmas tűzgyújtó terület.

Tengerpart forever, avagy modell: Maryam, fotós: Melinda :-)

A part maga tetszik, és a hullámok is hatalmasak voltak ott létünkkor - legalábbis az én tengerparti hullám élményeihez képest magas volt az 1 méteres hullám... Élveztem is nagyon. :-) Lulu, a 155cm-es, vaságyastól 45kg-s, úszni nem tudó, ezért a tengerbe úszómatraccal merészkedő kiscsaj is elboldogul a kisebb hullámokkal, bár időnként segíteni kellett neki, hogy beljebb jusson picit. Aztán a vége felé jött egy nagyobb hullám, ami kicsit odébb rakta - pont annyival, hogy bent a lába bőven nem ért le, a hullám távozásával meg derékig ért neki a víz. :-) Amikor kifelé mentünk, láttuk 2-3 kolléga négykézláb mászkál a vízben jobbra-balra. Len megkérdezte tőlük mit csinálnak. Történt, hogy Kevin nem gondolkodott előre, így szemüvegestül ment be a vízbe, amit aztán az egyik hullám le is mosott róla. Az övé nem lett meg, de talált helyette 2 másikat... :-D

Hullám medence - ahogy én szeretem :-D

Pancsolás után jöttek a játékok. Az elsőben 4 ember egymás mellé állt, a lábaikat összekötötték, s így lett 4 embernek 5 lába. Így kellett a 4 csapatnak kb. 50m-t versenyeznie. Ez nem sikerült olyan jól.
Aztán volt egy váltó futóverseny 2 csapat között - ezt megnyertük.
A harmadik játék a memória játék volt, ahol 13, a part homokjába rakott kártya sorrendjét kellett megjegyezni, csapatonként 4 emberrel, így 1-1 emberre 3 kártya jutott. A csapat tagoknak volt 10mp-ük megjegyezni a kártyáikat, majd akinek a számát mondták annak ki kellett futnia és a kártyát felfordítani. Gondoltam, ezek hülyék és csak századmásodpercek fognak dönteni, hogy ki fut ki gyorsabban. Az átláthatóság végett a négy csapat egymás után indult és külön mérték az időt. Mi voltunk az elsők. 1 perc 25 mp, amivel toronymagasan vertük a mezőnyt. Hogy miért? Mert mi kifutottunk és megnéztük a kártyáinkat sorban, majd megjegyeztük a kapott számsort (én: 53K). A többiek meg kifutottak, aztán össze-vissza forgatták a lapjaikat. Nem csoda, hogy belebonyolódtak és amikor rossz kártyát fordítottak fel, akkor tanácstalanul álltak...
A negyedik játék a 10 ember fut körben, de csak 9 szőnyeg van, amire lehet állni típusú játék volt, ahol a vesztes kiesik és a következő körre eggyel kevesebb a szőnyeg is. Ebben csak az volt a vicces, hogy gyorsan kell a szőnyegre lépni - a szőnyeg viszont az a hegyesen tüskés, talp masszírozós típus volt.

Lulu szabályokat magyaráz

Melinda megtalálta a keresett kártyát

Kicsit sietősen... :-D

A játékok után jött a sütögetés. A fiúk megcsinálták a tüzet (vagyis az izzó parazsat) 4 tűzgyújtó helyen, közben a lányok nyársra fűzték a bepácolt csirke szárnyakat, valamint kolbászokat és előkészítették a zöldségeket. Először a csirke szárnyak és a padlizsán került a rácsra. A húst elkezdték sütni, majd bevagdosták és közben többször többféle olajjal és szósszal bekenték. A padlizsánt amikor már kezdett puhulni akkor középen felvágták és a szétnyitott zöldség közepét kenték meg az egyik szósszal, illetve fűszerezték és úgy sütötték tovább, míg totál puha nem lett. Az első kör után a kolbász került sorra valamint a disznó hús szeletek. A kolbász szintén bevágásos és kenegetős módszerrel készült, a disznóhús viszont csak kenegetve lett. Majd egy kis gomba és hagymaszár került sütésre alufólián, egyik adag kicsit csípősebben, a másik kicsit natúrabban. De ezek is a különféle szószokban lettek felsütve. A folytatásban nyársra fűzött csirke belsőség (zuza, szív), valamint nyársra fűzött mini polip volt a terítéken, amit nyársra fűzött marha- és rák gombócok követtek. Közben a rácsra került az alufóliába tekert csöves kukorica valamint édes burgonya is. Már 3. órája tartott a sütögetés, amikor azt hittem vége, de erre a maradék gombát és marha-rák gombócokat elkezdték megfőzni. Közben a pálcika használatát is erősen gyakoroltam és a többieket nézve sikerült rájönni a trükkre is. :-) A megfőtt gombát és rák gombócot már magabiztosan ettem a pálcikával.

Ki a zöldséget...

...ki a húst készíti elő.

Chicken Mc'Pálcika :-D

Sül már...

Padlizsán, kolbász, polip és a hagyma az alufólián

23:30-ra végeztünk a sütögetéssel. Lementünk még egyet a tengerhez és a telefon vakujával a parton lakó tarisznyarákokat kerestünk. Találtunk kettőt is, de ezek a kisebb fajtákból valók voltak.
A sátorhoz visszatérve aludtunk volna, de nagyon fülledt meleg volt. Végül csak bealudtam. Reggel 5-kor arra ébredtem, hogy kicsit hűvös van, fel kéne venni a pólót. Meg is tettem, visszafeküdtem és azt vettem észre, hogy valami rám pottyant. Aztán megint. Kinéztem a sátorból és láttam, hogy elkezdett esni az eső, és az emberek elkezdtek szedelőzködni. A vizesblokkot tartalmazó épület közepén volt egy elég nagy placc, ahova a cuccokat és a sátrakat be tudtuk vinni, így az éjszaka maradék részét már ott töltöttük - kemény 2 órát. 7-kor ébredeztünk, reggeli állófogadás módjára, csomagolás, majd a még szemerkélő esőben irány a part!

Ebéd előtt indultunk haza. A hotelbe érve letusoltam, ettem és pihentem picit, majd megcsináltam magamnak a délutáni programot - de erről egy későbbi bejegyzésben mesélek.