Lulu nagyon jól főz.

A hétvégére vendégségbe hívott Len. Pénteken a munkavállalási procedúrával úgy végeztünk, hogy már nem kellett volna visszamenni a cégbe, viszont a vendégség miatt végül mégis ott kötöttem ki. Egy sürgős vevői minta miatt egy fél órát Len is ráhúzott, így éppen időre vitt vissza a kocsi. Az egyik kolléga vitt minket el Hao Jing Xin Cun-ba, Len lakhelyére. A város kb. 15km-re délre van Hongqi-tól. Út közben mondta Len, hogy Lulu már főzi a vacsorát. 6 féle fogás került az asztalra. A rizs alap, aztán leves, csirke, hal, zöldség mixek. Volt kissé édesebb, de kissé és nagyon csípős is.

A vacsora két tartomány ételeiből állt össze, ugyanis Lulu és Len is különböző helyről költözött ide, előbb tanulni, később dolgozni. Lulu kb. 300 km-ről jött, az ő szülei egy tűzijátékot gyártó cégnél dolgoznak, Len északabbról, kb. 2500 km-ről származik, ott egy repülőgép gyártó cégnél dolgoznak a szülei, jövőre lesznek nyugdíjasok és akkor ők is ide költöznek. Len mesélt a nyelvjárásbeli különbségekről is: ha Lulu szülei meglátogatják őket, akkor nem tudnak egymással beszélgetni, Lulu kell tolmácsoljon.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy északabbra magasabbak a kínai emberek is, mint délen, hogy jobban elviseljék az időjárás viszontagságait. A déli részeken kevésbé főznek csípősen, mint északon, mert délen amúgy is meleg van, északon viszont a borzasztóan csípős ételekkel emelik a testük hőmérsékletét az emberek.

Egy kínai ételekről szóló ismeretterjesztő film megnézése után aludni tértünk.

Kilátás az erkélyről

Jobbra a hegy lábánál van egy vastag szürke csík - az Makaó

A nappali - van még 3 háló összesen 2 fürdővel és egy nagyobb főzőfülke

Az egyik vendégszoba - most speciel az enyém

Reggelire rizst főzött Len, benne egy kis rántotta, egy kis lila hagyma, egy kis snidling, meg némi fűszer. Mivel szakadt az eső így a délelőttöt film nézéssel ütöttük el, majd ebédelni a szomszéd tömb aljában lévő étterembe mentünk át. Itt is jutott 6 fogás 4 embernek (csatlakozott Len barátja is). Rendelt marhát (naná, hogy borda lett belőle), dumplingot, sertést, zöldséget. Persze ez utóbbi kettő is többféleképpen készült. Kísérőnek Bai-t kellett inni, mindenkinek jutott egy üveg (125 ml és 52%) - az enyém kiürült, az övékben gyanús, hogy maradt... Kínában az a szokás, hogy koccintáskor ha magasabb rangú emberrel koccintáskor, akkor a poharat szájának alacsonyabban kell lennie, mint az ő poharának a szája. Hiába próbáltam az asztalhoz lehető legközelebb tartani a poharat csak megoldották, hogy a poharam alsó részéhez koccanjon az övék... Nem értettem. Aztán Len elmesélte, hogy szerinte túl gentleman vagyok. Meg a kollégák szerint is. Amikor megkérdeztem, hogy mitől vagyok gentleman mondta, hogy nem tudja, csak egy érzés, és ez nem baj, de azért vegyem lazábban a dolgokat. 

Ebéd után irány a lakás a szokásos déli pihenőre - de még előtte befutott az asztalos brigád. A TV alatti szekrény Fogok felső lapja valami sérülést szenvedett el valamikor korábban, Len ezt jelezte a gyártó cégnek, akik garanciában legyártották a fedlapot, majd elküldték a két srácot a cserére. Ők nem gondolkodtak fél órát, hogy hogyan álljanak neki: bejöttek, elektromos csavarhúzóval 8 csavar kilazít, fedlap levesz, csavarok másikba betesz, új fedlap feltesz, csavar meghúz és viszlát. Ha 5 percet voltak a lakásban, akkor sokat mondtam...

A délutáni pihit követően Len elvitt az edzőterembe. Gondoltam itt van a közelben, pár perc sétára. Aztán amikor megálltunk az elektromos robogó előtt, akkor kezdett gyanús lenni a dolog. Kb. 10 percet utaztunk a szomszéd településig, bár annyira össze vannak nőve, hogy szinte azt sem tudod, hol a határ... Utoljára gyerekként utaztam utasként a Simson Star-on, azóta csak vezettem a motort. "Hasítottunk" az úton, pólóban, rövid nadrágban, sisak nélkül. Furcsa volt megélni, hogy a legkevésbé védett módon közlekedek és nem tudnám befolyásolni az eseményeket...
Motorozhatnékom van...

Az edzőteremmel kapcsolatban nem számítottam semmi csilli-villi helyre, s az épületet elnézve Galaxy-s állapotokra számítottam. Ahhoz képest tiszta, rendezett, a terem első részében láthatóan pár hónapos eszközökkel, gépekkel, a hátsó részben régebbi felszereléssel. Alig kezdtünk neki, Len találkozott két ismerős csajjal. Egyből rám is sózta őket, hogy tartsak nekik lábedzést. Hát köszi: edzeni jöttünk, nem edzősdit játszani... Hamarosan kezdődött a lányok tánc órája, így elmentek, de óra után visszajöttek. Egon! Innen is köszi mindent, amit a témában tanulhattam! :-)

Edzés után Lulu várt minket a vacsorával. Már "csak" 4 fogás készült, igaz, most csak hárman voltunk rá. A menü: párolt zöldbab kissé fűszeresen, mézben pácolt majd fűszeres olajban megsütött sertés, előbb sütött majd fűszeres-chillis szósz felett párolt tengeri hal, s omlett némi paradicsommal összesütve. A többi is jó volt, de a hal ízlett a legjobban. Talán azért, mert már csütörtök este éreztem, hogy valami normális mennyiségű fehérjét tartalmazó ételre is szükségem lenne...

A kínai étkezési szokásokról annyit megemlítenék, hogy minden fogás egyszerre kerül az asztalra és mindenki minden egyes falatnál abból és annyit vesz, amit éppen megkíván. Otthon épp úgy, mint az étteremben.
Vacsora után említettem Lennek, hogy Lulu milyen finoman főz. Mondta, hogy ezen nincs mit csodálkozni, a lányokat elég hamar odaállítják a konyhába és 8 éves korukra egy 10 fogásból álló ebédet el kell tudniuk készíteni. Ezt a gyakorlatot otthon is át lehetne venni - tisztelet a kivételnek!

Vendéglátóim vasárnap majdnem délig aludtak, így én délelőtt írtam a memoárt, hogy ne unatkozzak. :-) Az ebéd viszonylag hamar elkészült, mert a korábbi étkezések maradéka lett felmelegítve, így a választék is bőséges volt. Némi pihenés után meglátogattuk a medencét, úsztunk és beszélgettünk. A vacsora egy közeli kis vendéglőben volt, szintén 4 fogással. Az evőpálcikát már elég jól használom... :-)

Vacsora után hazautazás: kipróbálhattam a kínai tömegközlekedést. A buszjegy a 30km-re 4RMB, azaz 180Ft. Bérlet nincs. Vagy jegyed van, vagy kártyád. A jegyet a buszon a kalauztól tudod megvenni, aki minden megálló után keresztül verekedi magát a tömegen. Ha van kártyád, akkor egy kézi szkennerrel beolvassa a chip kártyát és máris levonja az utazás összegét. A kártyára különböző feltöltő pontokon tudsz pénzt elhelyezni. A buszon egyébként nem voltak sokan, köszönhetően az esti időpontnak és a 10 percenként járó busznak.