Erre mit fog mondani Haizer tezsvírem, ha azt über-isten-királyságnak tartotta, amikor egy hideg, esősnek ígérkező nyári vasárnap reggel kocsiba ültettem a Lányt és elvittem Krk szigetére napfürdőzni és életében először tengerben fürödni?
Október 1. nagy kínai nemzeti ünnep és ahogy ez lenni szokott itt, ez sem egy napos. Így köszöntött ránk október első munkahete egy 3 napos pihenővel. Már egy hete gondolkodtam rajta, hogy utazni kéne, de ez ilyenkor Kínában esélytelen, mert mindenki kirándul. Nézegettem a repjegyeket, a United alig több, mint 50eFt-ért kínálta a szingapúri retúr jegyet, de valahogy mindig hallgattam a vásárlást. Aztán hétfő reggel úgy voltam vele, hogy akkor tényleg gyerünk! Végül egyéb okokból a Singapore Airlines járatát választottam, annak is a premium economy jegyét - alig több, mint 6 órával a gép indulása előtt...
S ha már repülés, akkor ebben is legyen egy kis kavarodás...
A hajó, amivel átmész Zhuhai-ból Hongkongba
És a hajó beltere. Több, mint 200 utas ezen a szinten
A becsekkolásnál a srác mondta, hogy sorry, repülőt kellett cserélni és a választott helyem nem áll rendelkezésre, nem lenne-e probléma, ha az economy első sorában kellene ülnöm? Mondom legyen, ott úgyis valamivel több hely van még. Aztán beszálláskor a kapu nem akart beengedni... Szuper! Mondta a csaj, hogy álljak félre és adjam oda a jegyet, megnézni. Valamit pötyögött, aztán széttépte a jegyem, s a kezembe adott egy másikat: 14K, business class! A legszuperebb! :-D Sok lábtér, bőrfotel, jobb kaja - de mennyivel!
A repjegyek: oda és vissza
Még le sem ültél és jön a sztyuvi, hogy kérsz-e welcome drinket: esetünkben narancs levet, majd megkérdezi, hogy felszállás után pezsgőt, bort, egyebet kérsz? Pezsgő lett. Meg egy kis kesudió-mandula mix. :-) A kiszolgálás után a vacsoráról érdeklődött: a marhát választottam. Szinte el sem ment, már jött az előétel: egy kis hagymaszerű cucc, spárga(?), saláta, garnéla, valamint egy kis vaj egy szelet kenyérrel. Ha, meg a vörösborral. Utána hozták a marha steaket krumplival, sárgarépával, zöldbabbal és gombával. Passzol a vörösbor... :-) Míg ettem gonosz módon eszembe jutott az economy osztály, ahol épp akkor a kis alufóliás, műanyag edénykébe összemixelt kaját érték. Nincs gondom azzal sem, de a tudat. Desszertnek zöldteás jégkrém egy kis almával és sárkánygyümölccsel. S hogy ha ez még nem volt elég, akkor a végén egy kis sajtmix némi szőlővel. Nem éhesen indultam el, de így... :-) Elején a business class vacsorája, a végén a visszaúton premium economy-n a reggelim összehasonlításként, azok kedvéért, akik még nem repültek, vagy csak fapadossal.
A pohár fenekére néztem: üvegpohárban pezsgő, a pohár alján a légitrásaság logója
Előétel
Főétel
Desszert
Desszert desszertje: a sajtok
És az étel a premium economy osztályon - az economy hasonló adag és minőség
Ha már vonatkozó, akkor egy kis tömegközlekedési tapasztalat. A hongkongi reptéren megtapasztalt módon itt is úgy működik a vonat, hogy állsz a peronon, előtted ajtó, majd a szerelvény érkezése és megállása után nyitják. Megértem - amennyi utas tud lenni, simán betolnák a fél peront a vonat alá... A másik tapasztalat: itt nem egység, hanem teljesítés alapján fizetsz. Ez otthon részben, csupán a távolsági tömegközlekedésben működik, mert ott fizetsz km alapon. Otthon helyi járaton ha csak egy megállót mész akkor is annyit fizetsz a jegyért, mintha végig utazod a teljes vonalat. Szingapúrban viszont a helyi járaton is úgy megy, hogy amennyit utaztál annyit fizetsz. Metrónál eleve a jegy leolvasása után mész be egy kapun, és kijönni is csak így tudsz. Ha másik állomáson akarsz kijönni, akkor nem enged. Buszon pedig felszállásnál és leszállásnál csippantasz és a leutazott megálló szám után fizetsz. Bérlet az otthoni formában nincs, egy kártyát tudsz venni, amivel fizetsz. Az erre töltött összegből olcsóbb utazni, mint szakasz jegyet venni.
A kapuk a vonathoz jutáshoz
Itt nem löknek a vonat elé, az biztos
Az óriáskerék közelében le volt zárva a parti sétány egy része. Nem értettem mit építenek, hisz ránézésre minden rendben. Aztán amikor a kerülő úton egy piros-fehér csíkos 'domborművön' léptem át, akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen a Forma-1-es pályán gyalogolok... Pár fotó és irány az óriáskerék! 28db 28 személyes légkondicionált kabin, némelyik étteremnek berendezve, némelyik üveg padlóval (persze drágábban...). A látvány lenyűgöző! Az alap belépő 33 S$, ami 6600 Ft-nak felel meg, s a látványért egyszer bőven megéri.
Üvegházak, super trees, Marina Sand Bay
Tériszonyosok ne nézzenek ide - ja már késő...
Üvegkapszula - egy a 28-ból
Haladás stadion: minek nevezzelek?
A szuperfák - a híd, amin én is sétáltam; a legmagasabb fában étterem üzemel
Lejöttem! :-D
És akkor folytassuk az utunk!
Ezek után a Gardens by the Bay felé vettem az irányt: a nappal energiát termelő, éjszaka azzal világító fák vannak itt egy gyönyörűen megalkotott parkban. Több ország több növénye tekinthető meg tematikus elrendezésben. Ezen kívül van még 2 építmény: az egyik a mérsékeltebb éghajlat, a másik az esőerdők világát hivatott bemutatni a megfelelő éghajlati körülmények biztosításával.
Megkoronáztak
Pálmák alatt ilyenkor? - ó te szegény! :-D
Hiába, az em,beri szem dinamika tartománya jobb, mint a fényképezőé, igy sajnos az ég kékje kiég... :-(
Kicsit átértelemezett klasszikus :-D
Előbb a szuperfákat és a parkot néztem meg, majd ebédet kerestem, de kimondottan helyi specialitást nem találtam. Amire meg azt mondták, azt itt Kínában is tudok enni. Végül egy tenger gyümölcsei rizsre esett a választás garnélával, polip karokkal meg valami 1,5 centis jól megsütött kis halakkal. Szerencsére nem csak a rizsből mértek sokat, hanem a húsfélékből is adagoltak bőven 11 S$-ért (2200 Ft). Ebéd után leültem a fák alá az árnyékba, majd felfedeztem a mérsékelt övi növények házát és az esőerdők világát. A park látogatása ingyenes, de ebbe a két építménybe kell jegyet venni, ami 28 S$ (5600 Ft) s szerintem megéri a pénzt. A szuperfák közül 2-ben fel lehet menni a fák koronája közé függesztett hídra, ennek költsége 8 S$ (1600 Ft), valamint egy harmadikban étterem üzemel - ez utóbbi árait nem tudom, nem próbáltam.
Ennek a sárgának virága akkora, mint a tenyerem...
Fraktál a természetben
Eredetileg azt hittem több időt el lehet itt tölteni, így maradt egy csomó időm, ezért valami látnivalót kerestem a térképen. Jó 2 km távolságban mutatott egy nagy parkot a térkép, közepén tóval. Lássuk! Csak egy dolgot nem tudtam: a térkép 2D-s, a park pedig 3D-s - vagyis egy mértetes dombot kellett megmásznom, hogy eljussak a tóhoz. A tóhoz, ami nem is tó, hanem egy szigorúan őrzött víztározó... De nem baj, a domb szép parkos volt és mókusok futkoztak, így olyan érzésem lett, mintha Bristolban sétálnék a dombon a Cliffton Suspension Bridge felé. Hiába na, angol gyarmat volt. :-D
A 3D-s park megnézése után már csak egy tervem volt: a kék órában fényképezni a Marina Sand Bay-t és a Supertree-ket, így visszasétáltam a partra és leültem egy fél órára pihenni és nézni a város életét. A kék óra el is jött, de a pára miatt inkább volt szürkés-kék, mint kék (a csatolt fotó is egy kis utólagos Photoshop szintbeállítás eredménye, bár az eredeti sem rossz), és annyira volt óra, hogy amíg a partról 10 perc alatt átfutottam a szuperfákhoz, a még majdnem világoskék ég már majdnem feketévé lett (otthon ez 20-30 perc)... Néhány fotót lőttem még, de közben a fényképező akksija úgy gondolta, hogy neki elég volt az egész napos munkából, így már csak a nézelődés maradt. A szuperfáknál minden este 1 órás műsor van fényjátékkal és főként musical-ekből való zenés kísérettel. Nagyon hangulatos és lenyűgöző!
A kék órára várakozás közben annyi futó embert láttam, hogy végül én is kedvet kaptam a futáshoz - elvégre nem minden nap futhat az ember fia Szingapúrban. Szerencsére futócipőben mentem, mert ennyi sétához kényelmesebb, mint egy átlag utcai cipő, így csak a hátizsákot kellett szorosabbra húzni. A fényjáték után a szuperfák alatt a körülöttük elterülő parkban cirkáltam, helyenként utat keresve a sötétben. Mindezt min. 10 km-nyi egész napos séta után, 2 kilós hátizsákkal és 32 fokban... Szét izzadtam magam. De meleg volt, így én is és a póló is gyorsan száradt. Ezek után már csak a metró (ami helyenként magasvasút) megállót kellett megkeresnem, s így sikerült megnéznem a Raffles City Center-t is. 11 után, az utolsó járatok egyikével mentem ki a reptérre. Itt felvettem a tiszta váltópólót, majd becsekkoltam és egy fotelben bóbiskolva vártam a reggelt és a gépem indulását.
Visszafelé a Singapore Airlines Airbus A380-asával jöttem. Lajstromszám alapján megkerestem, ez a gép volt a világon a 6. A380-as amit üzembe állítottak, 2008-ban. Itt már maradt a Premium Economy osztály és a fentebb már mutatott étel... De a nagyobb lábtér és szélesebb ülés megvolt. Meg a 8"-os helyett 13'-os kijelző az ülésbe építve. Egy órával a landolás előtt vettem észre, hogy a légitársaság kínálatában a filmek között szerepel 2 magyar alkotás, a Saul fia és a Liza, a rókatündér is - magyarul, angol felirattal. Legközelebb megnézem őket!
Airbus A380-841 - 6.-ként az utasok szolgálatában
Szingapúr igazi multikulti város. Rengeteg volt a turista is, biztos vagyok benne, de a folyóparton futók tuti helyi lakosok, európai kinézetük ellenére is. 200 éve Szingapúr még egy álmos kis halászfalu volt a maláj-félsziget déli csücskén, majd az angol gyarmatosítók elhozták a fejlődést, ami a Malajziától való függetlenedés után az elmúlt pár évtizedben gyorsult fel. Az őslakos malájok mellett sok az európai leszármazott (főként angolok), van bőven indiai és kínai lakója is. A törvények szigorúak, éppen ezért a közbiztonság is itt a legjobb a világon. A levegő tiszta volt, de hogy az elmúlt napok esőzései miatt vagy alapból, azt nem tudom. Amennyit én láttam belőle, az alapján egy élhető és szerethető város. Aki egy hosszabb utazás közbeni megállót keres 1 esetleg 2 napra, az is láthat eleget a város nevezetességeiből, de a repjegy árak miatt Európából több napra érdemes eljönni és alaposabban körülnézni a városban, ellátogatni Sentosa szigetére és kicsit jobban körülnézni a sziget belsejében.
Aki engem kérdez: ajánlott kategória.
