Tehát ahogy tegnap megígértem, most következzen a beszámoló az előző hétvégi eseményekről.

Akkor pénteken úgy indultam haza munkából, hogy várjam az üzenetet a részletekkel, mert szombatra lakásavatóra vagyok hivatalos Hongqi-ba. Késő este jött is az infó, hogy másnap 11:30-kor legyek a buszmegállóban, szálljak fel a 202-es buszra és a 23. megállóban szálljak le. Aztán nem számoltam, mert térkép alapján tudtam hol szálljak le. Közben csörgött Len, hogy hol vagyok s majd szóljak, ha leszálltam. Megtettem, erre közölte, hogy várjak 10 percet, jönni fog. Kicsit késve meg is érkezett az elektromos robogóval. Egy pár percet száguldottunk, mire megérkeztünk a város szélére, de közben váltogatták egymást az újabb építésű lakóparkok és a putrik így folyamatosan tippeltem, vajon mi lesz a végső állomás. Végülis Kevin egy nem éppen új építésű, de azért elég fiatal házba költözött.

Figyeled? Pottyantós budi, mellette a zuhanyrózsa. Végülis nem kell külön lefolyó. Engem csak a budi feletti polc és törölköző tartó aggasztott...

A csapat még csak gyülekezett, de Lulu már a konyhában szorgoskodott: már főtt a csirke, készítette elő a fűszereket, mosta a garnélát. Közben Len-nek besegítettem a fűszeres olaj elkészítésébe. Ebbe kerültek bele a garnélák sűlni. Közben Lulu megmosta a termetes tarisznyarákokat és úgy élve felnegyedelte őket: előbb hosszában, majd keresztben. Azt hiszem nem kéne összeveszni vele, elég jól bánik a bárddal... :-D A garnélák elkészülte után a rákok nyerték meg az olajat. Közben asztalra került egy főzőlap, arra egy kb. húsleves alapú csípős-fűszeres lé, valamint köré került a tofu, valami gépsonkaszerű húskészítmény, marhahús- és garnélagolyók, bacon és a majomfej gomba. Ezek mind menet közben az asztalon lettek megfőzve. Etted a garnélát és a rákot, közben kisebb adagokban készült a hajrá!-leves (mindent bele...), s azt szedtél belőle magadnak, amit éppen megkívántál. S közben fogyott a sör.

Majomfej gomba

Garnélák a pokol torkában

Itt már megsűlve

Tálalva

Lulu fürdeti a rákot

Nem volt szerencséjük...

Nem néztem az órát, de vagy egy órát biztos elfalatoztunk így, s valamikor 2/3 táv körül befutott King Kong is. Ne röhögj, tényleg ez a srác neve. Testalkatra talán mint én, vagy még annyi sem s majd' fél fejjel alacsonyabb nálam. Amikor februárban találkoztam vele, akkor egy magas, erős testalkatú idősebb pasit vártam, erre jött ez a nyikhaj gyerek... :-D Most sugárzó arccal érkezett - mint kiderült 3 év után végre befejezte a jogsit. Gratulálunk!

Ebéd után szokás szerint szieszta, majd fél 6 körül Len közölte, hogy akkor el is indulhatunk edzeni. Big Bearrel hármasban el is sétáltunk: kb. vissza a buszmegállóhoz - nem értem a robogóval miért kellett akkorát kerülni... Az utolsó buszom 20:30-kor jött, tanakodtunk mi legyen, s végül kerestünk egy nem rég nyitott kis kiülős vendéglőt. Körbeültük a kő asztalt, aminek a közepén ott volt a wok, s ott előttünk készítette el a srác a kaját. Volt benne minden: hús, gomba, zöldség, az edény oldalán meg kukorica lisztből készült kis lepényke sűlt. Lassan visszabattyogtunk Kevinhez, megnéztük az Amerikai Pite 2-t, s másnap valamikor 10 óra után keltünk (vagyis ők, mert én fél 8-kor már megint kukorékoltam). Ezután lementünk reggelizni. Eddig mindig valami zöldséges rizs vagy valami tészta étel volt velük a reggeli és ez most sem volt másként.

Az edzés utáni kiülős

És a vacsora

Srácok, emlékeztek, amikor ebéd közben a pálcika használaton viccelődtetek s könnyesre röhögtük magunkat azon, hogy milyen jó a levest pálcikával enni? Jelentem, ez véresen komoly! A leveshez is pálcikát adnak... Persze, a leves is sűrűbb, mint otthon, de a pálcikával kieszed a kemény részét, a levet meg kiiszod a tányérkából. (Ennél már csak az tetszik jobban, hogy az instant leveshez összecsukható műanyag villát adnak.)

A reggeli-ebéd után buszra ültem és hazajöttem, a maradék vasárnap délutánomat pedig olvasással töltöttem.