A hétvégén egy kis európai utazáson vehettem részt: Velence, Párizs, Hallstatt... :-D

"Az öreg székely nézi a zsiráfot az állatkertben, s egyszer csak megszólal: Már pedig ilyen állat nincs!"

Pénteken rövid napot tartottunk Tamással, mert a főni meghívott minket egy makaói idegenvezetésre. Október elején már tervben volt, de Tamás papírjaira várni kellett, aztán nekem, majd a főninek nem volt jó az időpont, de most végre sikerült mind hármunk számára megfelelő időpontot találni.

Makaó Zhuhai-tól délre, de annak épp a határán fekszik. Portugál gyarmat volt, a Pearl River (Gyöngy folyó) torkolatában fontos kereskedelmi központ, de az 1800-as években a mai Hong Kong britt gyarmat lett és szépen átvette ezt a szerepet Makaótól, így a város szépen lassan a szerencsejáték fellegvára lett. Makaó 3 részből állt: Makaó-félsziget, Taipa sziget és Coloane sziget, de az utóbbi kettő közötti részt térnyerés céljából feltöltötték, ez lett Cotai. Mellesleg a makaói egyetem Zhuhai-ban található, onnan bérli a területet Makaó... A legforgalmasabb kínai-makaói határátkelési pont a Gongbei Port, ahol napi szinten átlag 200e ember megy át Makaóba és jön vissza. Közel egy Vas megyényi ember. 2 hónap alatt egy egész Magyarország... A fenti szám 3/4-t az ingázók teszik ki, akik Zhuhai-ban laknak, de Makaóban dolgoznak, a többi a turista. Bár Hong Kong és Makaó is Kína része, kínaiként oda átmenni nem olyan egyszerű. A délebbi régiók szülöttei 1/4 évente 3x, más régiókból érkezők 1x mehetnek át. Nekem külföldiként ilyen gondom nincs, de a sort nekem ki kell várnom. Az országba belépni kocsival sem egyszerű: kell egy helyi és egy kínai rendszám is, Makaóba a fekete-fekete, Hong Kongba a sárga-fekete. Ennek a dupla rendszámnak a kiváltása kb. 15m Ft... Nem is látni túl sok dupla rendszámos kocsit.

A határt viszonylag gyorsan, egy jó 20 perc alatt oda és vissza is át tudtuk lépni. Kiérve buszpályaudvar, mögötte lepukkant házak. Ez Makaó? Amúgy látszik, hogy nem öreg házak, csak a párás levegő megteszi a hatását... A városban láttam, de itt nem figyeltem, hogy van-e helyijáratos busz, mert felpattantuk az első kaszinó buszra, ami ingyen elvitt minket. :-)

A városban 41 kaszinó működik, további 4-re van nyitási engedély. A 41 kaszinó 7x akkora forgalmat csinál, mint Las Vegas, ebből kettőnek egymagában nagyobb a forgalma, mint az amerikai városnak. A világ kaszinóiban 70-90%-ot kapnak vissza a játékosok, itt 98%-ot és mégis megélnek és fejlődnek. Durva, nem? A kaszinókban valami szórakoztató elem mindenhol megtalálható, ugyanis ez a feltétele a működési engedélynek. Van, ahol táncos produkció szórakoztatja a nagyérdeműt fél óránként, van ahol a hallban van valami látványosság, máshol a kaszinó előtt van szökőkutas showműsor. Néhány kaszinóba mi is benéztünk a műsor és a feeling átérzése érdekében, de játszani nem játszottunk.

Az MGM-ben van egy kis tér, benne európai stílusú házak homlokzatai valamint egy hatalmas akvárium halakkal és rájákkal. A cápákat már ki kellett telepíteni. Vajon miért? :-D

Egy másik kaszinó előterében egy zenés fényjáték kíséretében megnyílik a plafon, majd leereszkedik egy hatalmas csillár, majd megnyílik a föld, és felemelkedik egy arany színű fa, ami forog, majd a megvilágítás színének változtatásával sorban megjelenik a 4 évszak. Végül minden vissza áll az eredeti rendbe. Aztán fél óra múlva újra produkció, de akkor egy sárkány jön elő a fa helyett. Ezt nem vártuk meg, mentünk tovább.

A Grand Lisboa kaszinó előterében a tulaj bronz szobra, egy híres lófej szobor és két nagyon drága gyémánt is ki van állítva néhány elefántcsontból faragott szoborral egyetemben. Ide is benéztünk. A színpadon 3, bikininél alig jobban felöltözött csaj táncolt, de ha 10 ember nézte a műsort, akkor már sokat mondok... A játék asztalok viszont tele voltak... Itt legalább 3 szint áll a játékosok rendelkezésre, szintenként kb. teszkó méretű alapterülettel.

Egy kis nézelődés után tovább mentünk és az egyik kaszinó előtt a szökőkutas showműsort néztük meg. Sötétben ki is van világítva, biztos sokkal szebb lehet. A szökőkút mögött az épületben étterem működik, az ablak melletti asztalokat hetekkel korábban le kell foglalni, és mondanom sem kell, hogy arany árban van.

Ezután elmentünk egy fő térszerű placcra, itt az egyik boltban sikerült a zhuhai-i árnál némileg olcsóbban dezodorhoz jutni. Juhhé! Öröm és boldogság! :-D Ezután elmentünk megnézni egy templom romjait, amiből tulajdonképpen csak az alap és a homlokzat maradt meg a hajdani rombolás eredményeként. Észre vettünk egy lépcsőt, ami végülis az erődbe vezetett fel. Innen körbe lehetett fotózni a várost: egyik oldalt a lepukkantnak kinéző néhány-emeletes épületek, másik oldalt kaszinók. Itt volt egy vicces helyzet: a lépcsőn felérve gondoltam fotózok. Lőttem is egy képet, majd körülnéztem, hogy Tamás merre ment tovább. Folytatni akartam a fotózást, néztem is a telefon kijelzőjén képet, és meglepődtem: "Jé, ott fotózok!" Pár pillanatra logikai buborékba kerültem, mire végre leesett, hogy az nem én vagyok, hanem egy rám hasonlító fehér ember, hasonlóan rövid hajjal és hasonló módon borotválkozva...

Ott fotózok! Vagy mégse?

Az erőd után némi gyaloglás és a sikátorokban kószálás következet. Nem tévedtünk el, csak új utat fedeztünk fel a buszállomásig! :-D Úticélunk Taipa, a város középső része volt, hatalmas kaszinó-szállodákkal és a velencei Szent Márk térrel, valamint az Eiffel-toronnyal. Néhány kaszinó-szálloda akkora, hogy fél óra, amire körbe sétálod... Taipa-ra érkezésünk után először a Wynn Palace szállodához mentünk. Van előtte egy hatalmas szökőkút, szintén showműsorral. A hotel érdekessége még, hogy érkezési oldalról vagy megkerülöd 10 perc sétával a szökőkutat, vagy beülsz egy, a sípályákról ismert kabinos felvonóba, ami a szökőkút széle felett egy íves pályán felvisz a hotelbe... Hotel lakójaként ingyenes, de körbe is utazhatsz, ez 100 MOP, ami kb. 115 RMB (5000 Ft).

A műsor után a Venetian Hotelhez mentünk. A hotel előtt a Szent Márk tér egy részének másolatával találkozhatsz, kicsit odébb két épületet a Sóhajok hídja köti össze, a tér másik felén pedig a Rialto hídon kelhetsz át. Az hotel érkezési oldala fedett, de ugyan olyan díszes és freskókkal díszített, mint az épület belseje. Erre mondta Tamás a székely viccet: "Már pedig ilyen állat nincs!" Az alsó szint a kaszinó, felette egy shopping center, utána a szálloda. A shopping center falainak velencei hangulatot keltő ház homlokzat formája vaj, élethűre festett mennyezettel, ami ugyanúgy sötétedik el este, mintha az utcán lennél kint. A sétálóutcák közepén csatornák, rajtuk velencei hangulatú hidak ívelnek át. A csatornákon élénk a gondolás forgalom, ének szóval - úgy, ahogy azt kell. Ők hivatásos énekesek, akik megtanultak gondolázni - persze csak érzetre, mert valójában a gondola aljára erősített kis villanymotor mozgatja a szerkezetet a vizen. A csak kaszinót érintettük, mert fotózni nem lehet egyikben sem, de itt van egy pont, ahol kevésbé figyelnek rá, így egy halvány érzetet vissza tudok adni a feelingből.

Szent Márk tér másolata, háttérben a Venetian hotel

"Márpedig ilyen állat nincs!"

Kaszinóban nem fotózhatsz - ez az egyetlen olyan hely, ahonnan sunyiban lehet lőni egy képet

Innen elmentünk megnézni a Parisian előtt az Eiffel torony M1:2-es méretarányú másolatát, az azon futtatott fényjátékot. Ez a produkció kicsit csalódás volt nekünk, viszont ha már ott voltunk, akkor a szintén csalódott kínaiak kihasználták az alkalmat és nekiálltak velünk fotózkodni. Lassan kezdjük megszokni. :-D

Az estét a Galaxy-ban zártuk, ahol megnéztük a szökőkútból előbukkanó hatalmas (ránézésre vagy 5m átmérőjű) gyémántot, ami természetesen nem gyémánt, de shownak nagyszerű.

Innen már csak a visszabuszozás volt. Útközben azon gondolkodtam, hogy egyszerre vonzó és visszataszító a helyzet. Szingapúrban is volt párszor ilyen érzésem, de itt még inkább. Belegondolni, hogy itt mennyi pénz megfordul. Az épületekben nem arany, ezüst, bronz van, hanem sárga arany, fehér arany és vörös arany, csak nehogy valaki vendéget veszítsen... Valaki úszik a gazdagságban, azt sem tudja, mennyi pénze van és mire költse, miközben a világ egyes részein egy pohár tiszta vizet nem tudnak meginni az emberek, megint mások meg keményen, napi tizenX órákat robotolnak, csak hogy legyen mit enni a családnak...

Aki még nem unja, annak még pár kép a végére:

Nem, nem a Haladást reklámozzák... :-D

Majdnem 3 hónap után: kés és villa...