Többször szerepeltek a blogon fotó formájában szárított halak és egyéb vízi jószágok. A teszkóban is van belőlük rengeteg fajta, különböző méretekben. Kérdeztem a kollégákat, hogy miként is kell ezeket enni, s mondták, hogy csak így simán is lehet, nem kell vele csinálni semmit. Gondoltam, akkor legalább le van sózva, vagy valami. Így, jó 3 hónap után a hétvégén rávettem magamat, hogy vegyek és megkóstoljam. A lehető legkisebbet vettem: egy halacska és egy tintahal.

Talán nem kell mondani, de: balra a hal, jobbra a tintahal

Megkóstolva semmi sós íze nem volt, hal íze annál inkább. Viszont rágós volt, de kegyetlenül. Nem tudom miért, de arra számítottam, hogy ropogós és sós lesz, mint egy chips. Csalódnom kellett. Az első falat után gyorsan olajat melegítettem aztán beledobtam sűlni. Így már jobb lett. Közben egy sört letoltam, de ezek a jószágok gyorsan alkalmazkodnak és egy kis sörben vidáman tovább lubickolnak, mert az éjszaka közepén hascsikarásra ébredtem. Elvégeztem a szükséget, majd a gyógypálinkából utánuk küldtem egy felest. Látszik, hogy a magyar pálinkához nincsenek hozzászokva, mert ebbe már belefulladtak, nem is volt több gondom, se éjszaka, se másnap. Az elmúlt bő három hónapban egyébként ez volt az első ilyen eset, így feltételezem, hogy a higénia azért rendben van azokon a helyeken, ahol jártam és ettem. A kordékból továbbra sem merek kaját vásárolni, s szerintem ez így is marad, bármennyire is vonzó némelyik étel.

Közben Lulut is megkérdeztem, hogy miként is kéne enni. Azt mondta, ha van hozzá gyomrom, akkor ehetem nyersen is, de élvezeti értéke nem sok van, ezért célszerűbb előbb megfőzni, majd utána kisütni. Legközelebb így lesz. :-)