Egyik nap az egyik srác ideállított egy bordó színű kerek valamivel. Arra rájöttem, hogy nem mangosztán, mert nem voltak kis levélkéi. Kérdeztem a srácot, hogy mi ez, de csak bámult majd elfordult és elment. "Na jó, velem te nem fogsz szórakozni... LULUUUU!!!" Jött is, ránézett: 百香果. Köszi, ezzel még nem vagyok előbbre... Telefon elő, gépelt, majd közölte: passion fruit. Avagy ahogy mi ismerjük a golgotavirág termését: maracuja. Használati útmutatót is kaptam: félbe vágom és kikanalazom a belét. Két nap múlva ő is hozott nekem egyet, és mivel a másikat sem ettem még meg, így két fotó alanyom lett.

Az internet szerint 8-10 centire is megnő ez a Braziliából származó, de mára a trópusokon mindenfelé elterjedt bordó külsejű gyümölcs. A héja kemény, de éles késsel könnyen átvágható. Ezen belül található egy vattás-szivacsos állagú fehér rész, amin hármas csoportban helyezkedik el a gyümölcshús, közepükön a maggal, ami ehető. A gyümölcshús lédús, savanykás és elég intenzív ízű. A gyümölcs szoba hőmérsékleten jól tárolható, de hamar elkezd ráncosodni, amitől baja nem lesz, de a lédússága és a savanykás íz csökken, az édes nő.

Bordó-rózsaszínes héj és vattaszerű fehéres - ezen helyezkedik el hármas csoportban a gyümölcshús

Az internetes források szerint A-, B-, C- vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, hatásos nátha, influenza idején, jó görcsoldó, hatóanyagai jelentősen csökkentik a rák terjedését és alvási zavarok esetén is jól használható. Egyes források szerint otthon is egyre több helyen kapható, bár nekem nem rémlik, hogy találkoztam volna vele - igaz, nem is nagyon szoktam keresni a különleges gyümölcsöket és ritkán tévedek be a megszokott kettőn kívül más üzletbe...