Tegnap volt a névnapom, ez alkalomból sokan felköszöntettek az éteren keresztül - ez úton szeretném megköszönni nekik! :-)

Az időugrás átvészelése dolgot lehet, hogy elkiabáltam. Vagy mégse. Amikor tavaly karácsonykor (na jó, 2,5 hete) elindultam haza, akkor itt 22 fok volt, és valódi hidegsokként ért, amikor a tavaszi kabátomban Bécsben kiléptem a repülőből a -4 fokba. Valószínű összeszedtem egy kis megfázást, amit az ünnepek alatt sem sikerült rendesen kiheverni. Azt hiszem. Zhuhai-ba érkezésem után a 3 munkanapon nem volt gond, bár az utolsónak nem épp a legjobb állapotban indultam neki: kapart a torkom és mintha lázas is lettem volna. Haza érve gyümölcsöztem (igen, a folyékony mézes és az ehető verziókból is). :-) Ezek után nekiálltam olvasni, de fél 9 körül bealudtam a kanapén. 10-kor megébredtem és elvánszorogtam az ágyig, majd egy kellemes kis alvás után nem sokkal 2 után megébredtem. Egy darabig nézegettem, majd olvastam, végül fél 5-kor erkély ajtót nyitottam, nekiálltam edzeni és némi jóga gyakorlatot csinálni. Ennek köszönhetően nem sokkal 5 után el is ért az álmosság. Délben megébredtem, végül 2-kor keltem ki az ágyból. Betoltam a reggeli-ebéd-előuzsonna kombót, majd a korábban betervezett sétát ejtettem meg, új futó útvonalat keresve. Dél felé a folyó parton megy végig egy sétány, szinte teljesen egyenes, jó minőségű térkővel. Sajnos közben egy híd építése miatt meg van szakítva az útvonal, de a fenti híd lábától az épülő hidat körülvevő falig pont 1 km a táv, úgyhogy a futóedzéshez pont jó lesz. A sétányon sétálva rengeteg ember láttam, aki a hirtelen jött enyhe szélben sárkányt eregetett. :-)

Sárkány a szélben

Ezek után elbuszoztam Hongqi-ba edzeni egy picit és részt venni a szokásossá váló jóga órán. Nem ment könnyen, ólom súlyúnak éreztem mindenem - viszont a jóga tanár néni többet matatott rajtam, mint eddig összesen. Úgy látszik tetszik neki a kitartásom és segíteni akar, hogy még jobban csináljam. :-) Aztán együtt buszoztunk hazafelé, de nem moccant, amikor közeledett a megállója. Szóltam is neki, de jelezte, hogy nem fog leszállni - aztán sejtelmesen kiactivityztük, hogy addig a megállóig jön, ahol én is lakom. :-D Hűha, ez lesz a meglepetés névnapomra, amire én is csak akkor jöttem rá, hogy aznap van? Aztán a buszról leszállva kiderült, hogy innen taxival megy tovább a barátnőjéhez. Nem baj, úgyis lefáradtam edzésen. :-D

Egy kis vacsi, fürdés és fekvés este 11-kor. Ki találja ki meddig aludtam? Igen, a helyes válasz a hajnali 1... Gondoltam, hogy nem aludtam sokat, egy kis olvasás segít. Hát nem. Jött az angolozás. Az sem járt sikerrel. Gondoltam, akkor jöjjön a kínai, úgyis neki akartam már állni. Ezzel is elment egy óra... Fél 5, nem lesz ez így jó. Megittam némi vörösbort, majd beállítottam egy 3/4 10-es ébresztőt, mert Tamással megbeszéltük, hogy 1 körül fellépek hozzá és megesszük az egyik kollégája által Sichuan tartományból hozott kolbászokat, ami elvileg nem édes (és tényleg nem is az, ellenben csípős - kaptam kóstolót :-) ). A bor segített és sikerült is majdnem az ébresztőig aludni. S míg azon agyaltam, hogy mi legyen a reggeli, csipogott a telefon. Rose. Menjek át Hongqi-ba és ebédeljünk együtt. Nocsak, bő 1,5 hónap után sikerül újra találkozni? :-) Gondoltam meghívom inkább valami magyaros ebédre, de mondta, hogy nem jó, mert fél 3-tól tollaslabdázni megy. Beszélgettünk még picit és megdumáltuk, hogy átfutok. Gyorsan lemondtam a kolbászpartit, összekészültem és rohantam a buszra. Kb. 30 percem volt odaérni, ami elég esélytelen tömegközlekedve, pláne, hogy a szükséges busz is 6 távoli megállóra járt. Gondoltam, akkor majd a gyorsjárattal kimegyek a buszvégre és hátha eljön odáig értem - mégis csak 5 perc onnan kocsival. Hát nem. A gyorsjárat annyiban volt gyors, hogy nem állt meg minden megállóban, de több azonos irányba tartó busz is leelőzött minket. Ááá, csak picit voltam ideges...

Balra 2 kék a full elektromos, jobbra kettő kék a hidrid, amivel kimentem Hongqi-ba

A buszom egyébként az új beszerzésű hibrid buszok egyike volt, kívül hagyományos kinézetű, belül extra dizájnos kialakítással. Eredetileg az ufószerű full elektromos buszra fájt a fogam, mert az is ezen az útvonalon jár, de az most épp nem a gyorsjárattal jött utánunk - pedig arra kellett volna felszállni, mert közben az is leelőzött minket. Félútnál Rose már érdeklődött, hogy merre vagyok, mert ő közben odaért és nagyon unatkozik... Ha lett volna nálam ostor, akkor megcsapkodtam volna vele a buszvezetőt, mert nem hogy 70-nel, de még 50-nel sem ment. Közben Rose azt is elküldte, hova kéne mennem. A buszvégen senki nem tudta, hol van a hely, úgyhogy megindultam gyalog. Közben az egyik motoros taxit elkaptam, remélve, hogy a fiatal srác tudja hova kell menni. És tudta, és tudta, és tudta! :-) A városközpontba... 5 RMB-ért el is fuvarozott, kellemes 40-es tempóval, a 80-as éveket idéző lecsupaszított 250-ös kis Yamahával. A Rose által javasolt időponthoz képest 20 perc késéssel sikerült is megérkezni, de nem volt gond, mert még induláskor szóltam neki, hogy az eredeti időpontra nem fogok odaérni.

Végignéztem az étlapot és steaket rendeltem. Megint elfelejtettem, hogy a kínai steak nem európai steak... Ennek ellenére ehető volt, csak hát megint keveredett bele egy kis mócsing. Közben kibontottuk az olasz vörösbort (tudom Rose-nak rozé kellett volna :-P ), amit magammal vittem, mert anno megígértem Rosenak, hogy megisszuk - ő pedig szavamon fogott. :-) Amíg az ételt kihozták, addig csiszoltuk a nyelvtudását, ha már az első találkozás után kinevezett az angol tanárának... :-D Evés közben arról panaszkodott, hogy nem ehet sokat és mennie kell sportolni, mert nagyon zsíros, pláne az arca. Tipikus nő... Finoman mondtam neki, hogy egyáltalán nem zsíros, az alakja és az arca is rendben van. De ha elengedhettem volna magam és mindkettőnk angol tudása engedi, akkor ez valahogy így szólt volna: „Bakker cica, te nem zsíros vagy, hanem szimplán hülye. Az alakod nagyon is rendben van, a pofid meg azért ekkora, mert az arccsontod széles...” :-D De tényleg így van.

Rose és az ebédje

Steak - alatta astal virágos terítővel :-D :-D :-D

Az ünneplés tárgya egyébként a zhuhai-i visszatérésem volt, de ha már ott voltunk, akkor megjegyeztem, hogy a névnapom is most van, így a kettőt együtt ünnepeltük. :-) A bor végül kb. 2/3-1/3 arányban nekem jutott, de látszott, hogy Rose is érzi a hatását - kíváncsi vagyok hogy ment neki a tollas, amire kb. fél óra késéssel sikerült is odaérnie. :-P :-D Én pedig a bort égetendő elindultam gyalog a buszvégre, az a 2,5 km nem sok, ráadásul tutira fel tudok majd ülni a hiper-szuper ufóbuszra. Útközben a parkos-fittneszes részen rengeteg ember sportolt, dolgozta le az ebédet. :-)

Sportol a nép - igen kérem, itt elől a szürke öltönyös pingpongozó bácsika lehetett vagy 70 éves...

Azok a piros jószágok a motoros taxik - éppen pihenőn

2 hónapja a repülőnapkor még csak 3-at számoltam ebből a full elektromos buszból, 2 héttel később a buszos app már 10-et mutatott az utakon (az eltérő rendszám miatt könnyű volt azonosítani őket). Most a buszvégen 12-t számoltam, plusz 9-et útközben, valamint ki tudja mennyi állt a vonal másik végén. Otthon meg még a 30-35 éves 260-as, 280-as Ikaruszok adják a volán flotta gerincét, amire egy kis nyugdíjasnak felmászni Mount Everst-i magasságokkal ér fel...

Néha ő is megéhezik

 Variációk egy témára

És belülről...