Néhány héttel ezelőtt a gyümölcsös és a pékáru pult között új asztalka jelent meg, rajta minden féle földi jó. Kandírozott gyümölcsök és zöldségek (az egyik egyértelmű volt, a másik meglepett). Egy ideig szemezgettem velük, de csak most szántam rá magam a vásárlásra. Kandírozott, de nem töményen cukros. Néhányatoknak a karácsonyi szünetben lehetősége is volt megkósolni. :-)

Középen fent a kókusz található. A boltban találgattam mi lehet, aztán a fordító progi megoldotta a problémát. Ízre simán kiérződik miből van, olyan, mintha megtörted volna a kókuszt és porcukorral meghintetted volna.

A jobb oldalon lótusz mag. Ránézésre és szín alapján valami egres félére gondoltam, esetleg szőlő, vagy valami hasonló jöhetett szóba - még jó, hogy van a fordító progi. Fogalmam sem volt milyen lehet, ebből is csak keveset vettem megkóstolni. Kissé lisztes állagú és az íz is ismerős volt. Csak az utolsóknál jöttem rá, hogy a Mooncake-ből ismerős, hiszen a klasszikus Mooncake is lótuszmag masszából áll (közepén a kacsa tojás sárgájával).

Alul az a fehéres-zöldes rudacska okozta a legnagyobb meglepetést. Ki mire tippel? Én almának saccoltam. Aztán kiderült, hogy valamilyen tökből van. Nem érezhető tök íze, sőt, elég semleges, csak a cukor üt vissza. Állagra elég lágy, ránézésre sokkal keményebbnek tűnik.

A bal oldali sárga színű amorf valami pedig gyömbér. Eszembe nem jutott volna ilyet csinálni belőle, mert a gyömbér egy elég markáns és csípős ízű növény - s mindez ebben a cukrozott harapni valóban is visszaüt. Éppen ezért egyszerre sokat nem is tudsz enni belőle. Lehet, hogy pont ez a cél: ha belelendültél a többi finomságba, akkor most torpanj meg egy kicsit és ne fald fel az egész készletet - jó módszer a nassolási mánia megfékezésére. :-D

Második körben a kumkvattal és a lótuszgyökérrel próbálkoztam:

A lótuszgyökér a lyukacsos valami. Korábban már volt róla szó, nyersen, főzve vagy sütve valahol a karalábé és a krumpli között helyezkedik el. Kíváncsi voltam, ebben az állapotban mit sikerül kihozni belőle. Egy picit csalódás volt: elvesztette az eredeti jellegét, így inkább már csak egy cukros valami.

A kumkvat a narancssárga gömböcske, igen, rokonságban van a naranccsal, pár poszttal korábban már ő is említésre került. Erre is kíváncsi voltam, és ennek is csalódás lett a vége: belül ki volt száradva, a közel sem olyan üdítő érzés enni, mint egy friss gyümölcsöt. Pedig a kókusz és a tök nagy reményeket ébresztett bennem ezzel a harapni valóval kapcsolatban...