Múlt hétfőn jött a levél Derrick-től (nem, nincs szolgálati 3-as BMW-je és nem is annyira jó nyomozó, mint a névrokona...), hogy pénteken az iroda elmegy megünnepelni a sikeres elmúlt évet. Ehhez fizessek be 100 RMB-t. A főnökök 500-at, a mérnökségi csoportvezetők 200-t, a mérnökök és én 100-t, a technikusok 50-t. Ebből tombola tárgyakat, rizs pálinkát és gyümölcsöt vettünk. Na meg KTV belépőt. :-)

Pénteken munka után aztán elmentünk a Red Sichuan étterembe, ahol ismét a legkülönfélébb ételek kerültek az asztalra. Hozták a levest, benne egy furcsán álló fekete valamivel. Egy darab kigyó? Egy hatalmas béka? Nem. Amikor fordították a körasztalt, akkor jöttem rá, hogy ez a szokásos fekete csirke (amit eddig csak a boltban láttam)...

Aztán a garnéla, a sűlt csirke, pacal. Aztán egy darab csülök és némi oldalas következett. Persze mindegyik szecsuáni csípős módon elkészítve. Ekkor valami zöldség került az asztalra, benne gépsonkaszerű hús illetve gomba. Majd hozták, amiből én nem ettem: a teknőst.

Ezek tényleg mindent esznek, ami mozog (a maradékkal meg fűszerezik...). Utána még tofu, csirkeujj és marha "pörkölt" került az asztalra. Zárásként még felszolgálták a zöldséges rizst is. Mindezt 11 fő részére. Asztalonként. Közben fogyott a rizs pálinka is, de ezt csak óvatosan, 2 centenként... A főnökasszonnyal fél decit kellett innom - ő maradt a 2 centnél. :-D

A vacsora vége felé elkezdődött a tombola sorsolás. Elsőként a pénz nyereményeket sorsolták: 100 és 50 RMB-ket.

A WeChat kommunikáció és a busz menetrend megnézése mellett pénz utalásra és fizetésre (na meg csomó másra) is használható. Kínában ha valami picike ajándékot, jókívánságot, pénzt akarsz adni, akkor azt piros borítékba (Red Packet) teszik. Ez a WeChat-be is be van építve. Egyéniben egyértlemű, csoportos beszélgetésben pedig megadhatod a "nyertesek számát" illetve a szétosztható pénz keretet, amit aztán a rendszer véletlenszerűen oszt szét a Red Packet felbontói között. Ilyenkor megy a versenyfutás, mert senki nem tudja mennyit osztanak szét és hány embernek.

Mivel a főnökök között is volt szerencsés, így ők ilyen módon bedobták a közösbe a megnyert pénzt. Aztán később jó kívánságként mások is dobtak be így a közösbe. Én is beszálltam, hasonló egy főre jutó osszeggel, mint a többiek, s mivel 57-en vagyunk a részleg beszélgető csoportjában, így én 57 ember részére 57 RMB-t dobtam be. Mindenki leste a telefont, hogy mikor is megy a Red Packet-m, és mint egy versenyen, úgy csaptak le rá. Persze senki nem gondolta, hogy mindenki nyerni fog. :-D

A pénzek elfogyása után Fiona (a főnökasszony) felajánlása következett. Az első szerencsés én lettem. :-D Persze volt egy feltétele az ajándék kézhez vételének: rizs pálinkát kell inni. :-D Kezembe is adták a decis poharat és elkezdték tölteni. Ahogy nőtt a folyadékszint úgy lehetett hallani egyre több "uuuúúúÚÚÚ!"-t. :-D Aztán a pohár felénél Fiona leintette a bulit... A pohár kiürült én pedig megkaptam az ajándékom a kis vörös borítékban:

Aranyos lettem... :-D

Egy kicsike, szerencsét kívánó aranytallér. Az este többi része annyira már nem is érdekelt, úgy meghatott. :-) Fiona 3 ilyen kis vörös borítékot ajánlott fel, amikor elfogytak, akkor következett az olajok, rizsek és mosószerek sorsolása. Nagyon leleményes, ugye? :-D De mindenki örült ezeknek is. :-) Sorsolás után a hátra lévő részben a maradék rizs pálinka elfogyasztása volt a feladat, amihez nagyon ügyesen kaptunk egy adag mandarint. Így legalább megvolt a folyadék és vitamin utánpótlás is. Innen utunk a KTV felé vitt, hogy mindenki kedvére kiélhesse éneklési hajlamát. 1,5km a táv, volt aki gyalog, volt aki kocsival vágott neki. Mi az egyik régi-új kollégával (3 évet másik cégnél töltött, kb. 1,5 hónapja tért vissza) a gyalog módszerre szavaztunk és mivel eddig nem volt rá módunk most beszélgettünk. Nem is tudtam, hogy ennyire jól megy az angol, ha iszok egy picit... :-P Lehet, hogy meg kéne próbálkozni a portugállal vagy az indiaival, hátha az is megy. :-P :-D

A KTV-ben semmi érdekes nem történt, azon kívül, hogy Len valamire fel leadta a drótot, hogy salsázom és a Lord of the Salsa címmel illetett, aminek következtében mindenképpen táncra akartak bírni. Elég nehezen értették meg, hogy teljesen más zene kellene hozzá - na meg egy pár... :-D

Ezek után sikerült 11-éjfél körül haza érni, aminek következménye lett a hosszú alvás és mindaz, amit az előző posztban már leírtam. :-)