Az elmúlt napokban kicsit hanyagolva volt a blog, de jó okom volt rá. Kedden céges vacsi, késői hazaérkezés - erről született bejegyzés is. Aztán a szerda és csütörtök estét is a cégben töltöttem, mindkét nap az utolsó 20:30-as busszal jöttem el, ami fél 10 körül ér haza. Akkor még boltba rohanás, vacsi, fürdés, aztán kis beszélgetés a jóga tanár "nénivel" (a továbbiakban Xiaomin, ami kb. annyit jelent, hogy Kis Okos. :-D ), végül agyalás az ágyban. S hogy mindez miért? Lássuk:

December elsején, csütörtökön a mérnökség vezetőnk összehívott egy megbeszélést, amire én is hivatalos voltam. Az első 10 perc érintett csak (mint a meghívottak 90%-t is), utána leléphettünk. Ebben a 10 percben ismertetésre került kínaiul, hogy egy robot verseny lett hirdetve. Nekem pontosan ennyi jött át belőle, az is csak a meghívóban szereplő rövid angol mondatból... Amikor Chris kijött a megbeszélésről megkérdeztem, hogy miről szól a verseny? "A gyártásban található 6 tengelyes robotoknak hirdetett versenyt a cégvezetés." Ezzel lezártnak tekintette a feladat ismertetését. Gyorsan dobtam egy e-mail-t a mérnökség vezetőnek, hogy akkor írja le vagy mondja el nekem angolul is, mert érdekel a téma. A mai napig nem kaptam választ...

"Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod csinálni!" - Walt Disney

Ellenben 6-án kedden délelőtt jött Chris, hogy akkor mi a koncepciónk? Kérdésre kérdéssel feleltem: "Milyen témában és milyen koncepció?" Persze, hogy a robot versenyre kellett valamit kitalálni. Délutánig... Megmutatta, hogy ki mivel nevezett már eddig: volt aki intelligens világítást akart kivitelezni a robottal, volt, aki egy zenét akart eljátszani egy xilofonon, megint más latin betűs és kínai karakteres szöveget tervezett íratni. Na, ide kellett valami eredeti ötlet... Mondtam Chris-nek, hogy hagyjon gondolkodni - kemény 1 perc alatt fényárba borult az iroda, mert villogott a fejem felett a villanykörte. :-D Semmi másra nem volt szükség, mint kinézni az ablakon és mérgelődni egyet: "Kellemes napsütéses, huszonegypár fokos december eleji napunk van, nem itt kéne ülni, hanem odakint egy üveg sör mellett kellene agyalni a témán. Hoppácska! Sör! Nyissunk ki egy üveg sört a robottal és töltsük pohárba..." Chris-nek el is mondtam az elképzelést, gyorsan megvitattuk nagy vonalakban a részleteket, majd boldogan elrohant a mérnökség vezetőhöz, hogy milyen ötletem van. Ő meg mosolyogva bólogatott. :-D Megírta a koncepciót a kis csapatunknak, és abban a pillanatban futott be Derrick ötlete: táncoljon a robotunk - na igen, de ebben semmi extra nincs, kb. random mozgással megoldható a dolog. Erre mondta, hogy igen, de a zenével össze kell hangolni - ez viszont emberi tényező, így Chris egyből le is hurrogta. Én azért még fejben tartottam az ötletet. Pláne azok után, hogy Derrick mutatott egy videót egy koncertről, ahol ilyen 6 tengelyes robotok "táncoltak". De ezt a videót mások is látták... :-)

Össze kellett állítani egy időtervet, leosztani a feladatot, és indulhatott is a móka. A srácoknak nincs nagy tervezői tapasztalata, így másnap délelőtt összedobtam egy vázlatot a szükséges alkatrészekkel és odaadtam a srácoknak, hogy gyártassák le őket (vagyis induljon az ajánlatkérés a gyártásra), mégis csak ők ismerik a helyi viszonyokat. Közben járt az agyuk és egyre inkább elkezdtek aggódni, hogy miként lesz a nyitási és kiöntési mozgás megvalósítva. De én tudtam: ha az alap mozgás megvan, akkor a többit már lehet finomítani...

Következő hétfőn reggel jött Chris a szokásos hét indító mérnökségi csoportvezetői megbeszélésről, és közölte: 6 ötlet érkezett a részlegről, ebből 3-t viszünk tovább, s mindezek mellé a sörnyitós projekt kiemelt prioritást kapott. Hát köszi. :-) A mérnökség vezetőnk első mosolyából már láttam, hogy ez lesz... Feltettem a kérdést, hogy melyik robot lesz használva, mert jó lenne valami dokumentációt találnom hozzá, hogy a programozást meg tudjam csinálni, ha ők nem boldogulnak. A Technical Service (kb. a karbantartók) 2 gyakorló robotját kell majd használnunk. Az egyik Kuka (ne nevess! - bár tényleg olyan narancssárga, mint otthon a kukásautók... :-D ), a másik E-Deodar. Ez utóbbi egy kínai gyártó, a KUKA viszont egy német cég, ők alkották meg 1973-ban az első 6 tengelyes robotot. A KUKA-val kellett dolgoznunk - jobban is örültem neki, mert szebb jószág. Chris mondta, hogy Derrick már ott van, ismerkedik a robottal, ha akarok menjek le és nézzem meg. Naná, hogy lementem, mert nekem kellett a robot pontos típusa és érdekelt is a téma. Ezek után álltam neki a részletes tervezésnek: begyűjteni a szükséges dokumentációt, összeírni milyen munkahenger, milyen pneumatikus szelep és egyéb kereskedelmi áru kell, s mindezek használatával elkészíteni a gyártáshoz szükséges összes dokumentációt. Másnap délen 3D modellestől, alkatrészrajzostól minden ott volt előttük.

Velük játszottunk: KUKA, Umidi, E-Deodar

Ezek után visszamentem a robothoz, kicsit ismerkedni vele, hogy miként lehet programozni és mit tud. A próbálkozás közben az egyik mozgásról bevillant a Pixar kis filmje, a Luxo Jr. Elő is jött belőlem a forgatókönyv író és a rendező: legyen meg Derrick akarata is, a sörnyitás önmagában túl snassz.

Másnap este nyugodtan indultam haza a karácsonyi szünetemre: 2 hét múlva visszatérek, az alkatrészek az asztalon lesznek és indulhat a móka. Visszatérem, és az asztal üres. Ellenben egy levél figyel a postaládából: 20-án lesz a verseny, az alkatrészeket 12-én fogjuk megkapni. MI??? Na jó, 1 hét is elég lesz a programozásra. 2 nap múlva újabb levél: csak 17-én kapunk alkatrészeket. "Na jó, ez így nem mehet, a végén 23-a lesz belőle...", úgyhogy megráztam a vészharangot, majd következő héten a beszerző kollégát, így végül 13-án (azaz múlt pénteken) délután az asztalon landolt a kis csomag. Akkor már nem álltunk neki, mert egy másik csapat is éppen játszott a robottal, viszont hétfőn reggel ott kezdtünk.

Nem volt éppen leányálom a hét... Nekem volt egy kis dolgom hétfő reggel, ezért csak a csapat másik két tagja ment le a robothoz, neki állni felöltöztetni a robotot és a környezetet. Amikor fél órával később leértem láttam, hogy azon tanakodnak: miként tudják a készre szereltem megkapott megfogófejet a robotfejre felszerelni, hogy a robotfejen menetes furat, a megfogófejen (látszólag) zsákfurat van. ÁÁÁÁÁÁ! "Na jó, akkor először szereljük szét, majd indulhat az építkezés." Következő probléma:
- Hol az illesztő stift?
- Hogy micsoda?
- Oké, akkor hol a karbantartó műhely?
Stift beszerezve, irány a robot: következő probléma: a gyártás nem sikerült tökéletesen és az illesztő furatok nem futnak egy tengelyen. "Nem baj, megoldjuk." Oké, közdarab felszerelve, jöhet a munkahenger: az egyik csavar rendben, a másiknak a feje defektes. Mondom a kollégának, hogy hozzon egy ilyen, M3x25-ös csavart. El is ment és hozott egy M3x20-ast... "Tesó, ez rövid!" újra elment, hozott egy M3x30-ast. Ez hosszú... Újabb kör: M3x25 - de hernyócsavar:
- Figyelj, ez nem jó!
- Miért? M3x25.
- Igen, de hernyócsavar, nincs feje.
- De M3x25...
- Oké, akkor próbáld meg!
2 perc múlva rám néz: - Ez tényleg nem jó... Mi legyen? Nincs olyan, mint ami kell...
- Fűrész van?
- Van.
- Akkor használd! :-D

Éljen!, összeraktuk a fejet. És el is ment a délelőtt, ebédidő... Ebédről visszaérve látom, hogy a robotfej leszedve és egy másik csapat játszik a robottal. Hát ilyen nincs! 2 óra múlva visszatérhettünk és folytattuk a szerelést. Mondom a kollégának, hogy be kéne kötni a robot vezérlőbe az elektropneumatikus szelepeket és a reed reléket. Mire ő: "Miért, te nem tudod?" Nem. De ha nem egy több milliós robotról lenne szó és nem az utolsó héten lennénk, akkor szakirodalommal még meg is próbálkoznék vele... Ekkor elkezdett rohangálni kezében az elektropneumatikus szeleppel, hogy kiderítse, hány ki és bemeneti port van, elég lesz-e nekünk. Közben megállt mellettem:
- Miért van oldalanként 2-2 vezeték, egy fekete és egy piros?
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Igen. Mert lehet, hogy az eredetileg számolt kimenetek fele is elég lenne.
- Nem, nem elég.
- Oké, de tudom mit jelentenek és miért fekete meg piros?
Ekkor kezdtem komolyabban aggódni a projekt miatt.

"Az élet olyan mint az ásás. Néha hátráltat egy-két gyökér, de elég jól odavágnod az ásóval és haladhatsz tovább."

Ekkor odamentünk a táblához és elkezdtem neki elemet, izzót, kapcsolót, pozitív és negatív pólust rajzolni. Átrajzoltam a kapcsolót zárt állásba és látszott, hogy nála is megvilágosodtak. Ezután nem kérdezett, csak elment és visszajött 2 karbantartó kollégával. Nézegették a robot vezérlőt, tanakodtak, mutogattak, aztán fejet vakartak - ekkor kezdtem el másodszor aggódni a projekt miatt, és elkezdtem végiggondolni a B tervet... És elment a délután is...

Kedd reggel Derrick közölte, hogy a karbantartók valami külső képzésen vannak, csak másnap reggel tudnak jönni. Kitaláljátok? 3. aggódás. Ekkor az alap mozgásokat összedobtuk és én is tanulgattam a robot programozását, mert éreztem, hogy ha rájuk bízom, akkor 2 hónap sem lesz elég. A délelőtt felénél megjelent a 3. brigád, hogy akkor ők dolgoznának a robottal. "Legyen, mi úgysem tudunk mit tenni." A délután második felére visszamentem a robothoz, hátha szabad és tovább foglalkozhatok vele. Jött Derrick is nézelődni. Na meg a karbantartó kollégák is előkerültek, úgyhogy gyorsan el is kaptuk őket, hogy csinálják meg a bevállalt munkát, én meg előbb elmentem angolra, majd az évzáró vacsorára. A vacsora felénél jött Derrick-től az üzenet, hogy a robot készen van. Hurrá! Kedd este - ennyi dolog után az otthoni kollégákkal még csak hétfő délnél járnánk...

Későn értem haza és nem bírtam elaludni sem: végre dolgozhatok a robottal, a sörös üveg nyitása és a sör kiöntése sem lesz egyszerű. A nyitásra volt koncepció, az öntés elmélete megvolt fejben, de a távolságokról fogalmam sem volt, így végül fél 1-kor felkeltem és csináltam egy öntési próbát: milyen magasból kezd folyni az üvegből a sör az asztalon lévő alacsony pohárba? Pár centiről. "Huh, legalább a locsogás problémájával nem kell foglakozni!"

Aztán beértem és lementem a robothoz: az egyik csapat már játszik vele - de 10-től enyém a masina. "Szerda reggel van, péntek délután 3-kor verseny, mi meg még szinte sehol..." Aztán 10-kor visszamentem és újabb meglepetés: a reed-relék nincsenek bekötve. Kérdeztem Derrick-et, miért? "A karbantartók azt mondták nem kell." Inkább nem szóltam... Pedig legalább egy reed-relé kellett volna, hogy később szabályozni lehessen a munkahenger sebességét. Ennek a mulasztásnak lett az eredménye, hogy csütörtök délelőtt az első félig sikeres nyitási kísérletnél a sör spriccelt minden felé, mert a hirtelen záródó munkahenger akkora ütést mért az üvegre, hogy abban megemelkedett a nyomás és a felszabaduló résen keresztül a folyadékot elkezdte kispriccelni (hasonló jelenség, mint a felrázott pezsgő esetén)... Utolsó pillanatokban voltunk, inkább nem szóltam és megoldottuk másként.

Derrick a robot táncát programozza - később azért belenyúltam :-D

Péntek délelőtt még volt 2 többé-kevésbé sikeres nyitás, kicsit finomítottam a programon és belőttem a robotot az utolsó üveg sörhöz. Mindennek stimmelnie kellett... S mi lett a vége? A robotunk elkezd táncolni, majd 40 mp csápolás után észreveszi az üveg sört. Kíváncsian megnézi jobbról, kíváncsian megnézi balról, közben a fejét forgatja: "Hát ez milyen jószág?" Majd felegyenesedik és bólogat, hogy "Aham, rájöttem!". Ezután kinyitja az üveg sört, megfogja és 4 kis korsóba tölti, s végül az üveget visszateszi a helyére és meghajol. Eredetileg 1 pohárba öntötte volna, amit a közönségnek felszolgál (ehhez a megfelelő méretű poharat még Szhelyen vettem a Domusban lévő kínaiban a két ünnep között, mert itt nem találtam megfelelőt...), de a verseny előtti nap szólt a főnököm, hogy 5 zsűritag lesz, viszont ebből most egy nem ihat alkoholt, így 4 pohárba kéne önteni és a végén felszolgálni nekik. Így aznap este még el kellett rohannom venni plusz 2 kis korsót, amibe a sört lehet tölteni. :-)  El is meséltem Xiaomin-nek, amire írta, hogy nyugodjak meg, győzni fogunk, mert én vagyok a mágus. Hehe. A múlt heti magyar vacsi után kezdett így nevezni, pedig nem is tudja, hogy a haza utazás előtti posztban a jógás kép mellé a mágusos szöveg társult... :-D

Miután összeállt minden, ebéd előtt gyorsan levideóztam a mozgást, aztán ebéd után neki álltam összerakni a hanganyagot. A tánchoz egy DJ páros R2D2 címet viselő gépzenei produkcióját, utána a sörösüveg észrevétele, annak megnézése, a felismerés és a feladat sikeres végrehajtása alá pedig a Star Wars R2D2-jának megfelelő hangulatú csipogását vágtam be. (Persze élesben a robot táncnál valamiért elcsúszott a zene, de a legfontosabb résznél, az üveg megnézésekor csipogott a robot. :-) ) Ezek után még egy videót raktam össze, amit a tabletemen játszottunk le a zsűrivel szemben és egy szimpla prezentáció volt 4 diával (ezt is aznap hajnalban álmodtam meg...).

A műszaki igazgató beszéde

Össztánc

Varrógép - a zöld robottal TDK feliratot "hímeznek"

Így jött el a délután 3 óra, amikor is megkezdődött a verseny. 4 robot, 9 csapat és sorsolás dönti el a sorrendet. Minden produkció után gyors szerelés, amíg a másik roboton bemutatja a csapat a projektjét. A sorsolás úgy hozta, hogy utolsó előttiként mutattuk be a projektet, utánunk már csak a másik roboton a másik csapatunk prezentált. Talán mondanom sem kell, hogy itt sem volt egyszerű a történet. A korábban már emlegetett illesztő stiftet időközben elveszítették a kollégák... Öröm és boldogság... De 19-re lapot húztam... A fej fent volt, de jött a következő probléma: a pneumatika csöveket széthúzkodták a verseny előtti rend csináláskor, így csak bíztam benne, hogy mindent jó helyre csatlakoztattunk. Szerencsére csináltam korábban egy ellenőrző programot. Következő probléma: a másik csapat amikor a pneumatikát a saját rendszeréhez csatlakoztatta, akkor hova a francba tette el a nekünk szükséges csatlakozót? Szerencsére gyorsan meglett az egyik szekrény tetején. Ezután ellenőriztem a robot üveghez viszonyított pozícióját: rendben van! "Jöhet a projekt rövid bemutatása, és lássuk, hogy a 19-re milyen lapot sikerült húzni?!"

Zene indul, robot indul.
30 mp: "Ajaj, csúszás van a robot mozgásában a zenéhez képest - nem is kicsi!"
40 mp: A robot megnézi az üveget, közben R2D2 "magyaráz" - ez legalább jókor jött. A közönség nevet és tapsol.
53 mp: a robot nyitja az üveget, a kupak leesik - a közönség hangos csodálkozása és tapsa kíséretében. Közben valami nagy puffanás a teremben - ja, leesett a kő a szívemről. :-D 21!!! 19-re kettest húztam! :-D
1 perc 7 mp: az első pohárba kitöltésre került a sör, a közönség soraiból "oooOOOÓÓÓ" hallatszik.
1 perc 37 mp: az utolsó pohár megtöltése után az üveget visszatette a helyére, majd R2D2 újra megszólalt: a közönség tapsol.
Végül a robot meghajlása után újabb taps.

Mivel a zsűri nem csak a technikai kivitelezést, hanem a szórakoztatási fokot is figyelembe vette, így kicsit megnyugodtam, mert a többi produkciónál csak a végén tapsolt a közönség, nálunk a produkció közben is kifejezte 4x a tetszését. :-) Az utolsó produkció után gyors szavazat összesítés következett, s jöhetett az eredmény hirdetés. Szerencsére itt az otthoni TV-s műsorokból megszokott "És (fél perc szünet) akkor (fél perc szünet) a (fél perc szünet) 2017-es (fél perc szünet) robot (fél perc szünet) verseny..." című időhúzó, idegtépő időpocsékolás elmaradt.
Lássuk:
3. helyezett: a részlegünk egy másik csapata által bemutatott: TDK és 2 kínai karakter írása ecsettel és tintával c. alkotása lett. (Díj: kupa, oklevél, 200 RMB)
2. helyezett: a TS által bemutatott 2 robot össztánca lett. (Díj: kupa, oklevél, 300 RMB)
1. helyezett: naná, hogy a sörnyitó robot! Az össz pontszámot nem tudjuk, de megfelelő körök szóbeszéde szerint torony magasan... (Díj: kupa, oklevél, 500 RMB)

Futottak még kategória (abban a sorrendben, ahogy én díjaztam volna):
- TDK felirat kirakása 3D nyomatott építőkockákból
- TDK felirat hímzése
- a részleg nevének rajzolása és egy tekercs forrasztási lehetőség bemutatása robottal
- sakkozás kínai sakkal
- valamint 2 világítós projekt, ahol megfelelő sorrendben kellett a robotnak megnyomni a különböző kapcsolókat.

Persze, ahogy a műszaki igazgatónk mondta, nem csak az első három helyezett, hanem minden résztvevő nyert a versennyel, mert megtanultuk programozni a robotunkat, ahonnan már nem nehéz tovább lépni a következő robotra.

Annak ellenére, hogy voltak nehéz pillanatok, én elégedett vagyok a csapattal, mert ők is kivették a részüket a munkából, és nem csak robot programozást, hanem egy kis más fajta gondolkodás módot is megismerhettek. Este még rám írt Klaus, hogy látja: én nagyon értek a dolgokhoz, egyszer ő is szeretne olyan lenni mint én, adjak neki tanácsot mit tegyen, hogy ilyenné válhasson?! :-)