Úgy hozta az élet, hogy pénteken délben Tamással a kantin azonos épület részébe mentünk enni, így aztán egy asztalhoz ültünk. (Nem az ebéd az új elem. :-D ) S bár millió más alkalommal is lenne, hogy megkérdezzem, nekem mégis akkor jutott eszembe, hogy feltegyem neki a kérdést: „Te mit szoktál reggelizni?” Na nem az alakja vagy az egészsége miatt aggódásból kérdeztem. :-D Egész egyszerűen kezdtem megunni a szalonnát (amihez reggel nem ehetek hagymát…), a vajas kenyeret (pirítóst), és az időnként terítékre kerülő lekváros vagy mézes kenyeret. A virslit meg meghagyom estére a sör mellé. :-D Szóval érdekelt a téma.

Ha nem csal az emlékezetem, akkor nem rég már írtam, hogy itt Kínában a sajtot illetve az egyéb feldolgozott tejtermékeket nem nagyon ismerik (bár utóbbi időben kezd terjedni), ha van akkor drága, és nem rég ugye kiderült az is, hogy Xiaomin szereti a tejet, de szerinte nagyon drága. Szerintem is… Könnyebben találni szója-, mandula- vagy kókusztejet de egykori információ forrásom szerint nem épp a legjobb az ízük, így eddig mindenféle tejet kihagytam (kivéve a friss kókusztejet). A pénteki ebédnél viszont Tamás azt mondta, hogy ő joghurtot is szokott enni, amibe zabpelyhet vagy valami hasonló magvas müzlit tesz. Ez a variáció anno otthon nálam is játszott, de itt a fentebb írtak miatt nem mertem megkóstolni, főleg hogy az áruk is az otthoni közelében illetve alatt van, miközben a tej 2x-3x drágább itt. Viszont most, hogy Tamás mondta, „egy életem-egy halálom!” felkiáltással vettem egy csomaggal a vörös datolyásból (a másik opció az epres, de éppen akkor nem volt). Itthon jöttem rá, miért olcsó(bb): csak 100g-os a pohárka… A másik ami meglepett, hogy mit keres a 8 pohár mellett 8 rövid szívószál? Mi otthon kanállal esszük. Aztán leesett a tantusz: hát persze, pálcikával egy hangyaf@ßnyit nehéz lenne megenni! :-D

Kicsit féltem megkóstolni, de tényleg jó a vörös datolyás joghurt. Annyira nem érződik ki a gyümölcs íze, ugyanakkor nem egyhangúan unalmas, mint a natúr joghurt (amit persze megint nem lehet itt találni). Meg is volt belőle a vacsora meg a másnap reggeli. El is mentem venni még egy adagot, és most már az előkerült epresből is tettem egyet a kosárba - tesztelésre. (Otthon alapból nem veszek epres joghurtot, mert annyi eper a világon nincs, amennyi ennyi epres joghurthoz kellene, a danone narancssárga dobozos „joghurtján” meg egyenesen érződik, hogy epret csak akkor látott, amikor a gyümölcsös pult mellett eltolták a raklapon…) Egyébként az epres is elfogadható minőség, ízre is rendben van, bár fő forrás akkor is a datolyás lesz.

Szóval most már a zabpelyhes joghurt is a reggelim része lett – újra. :-)