A május elseje Kínában is csak május elseje, így nekünk is kijött egy három napos hétvége. Pár héttel ezelőtt az egyik kolléga meghívott, hogy a baráti társaságával töltsem ezt a három napot. Valahogy olyan fura volt ez a meghívás, nem akartam menni, ezért szóltam Tamásnak, hogy adja az alibit egy másik kirándulásról. A kolléga ragaszkodott, így hívta Tamást is, de neki sem volt kedve menni, bár egyéb tervünk még nem volt... Ekkor támadt az ötletem, hogy látogassuk meg Guilint. Az ősszel már tervben volt egy hosszú hétvégére, de végül nem volt vonatjegy és egy tájfun és érkezőben volt, ezért az útitárs inkább lemondta a buszos utat. Persze minket sem érintett a tájfun és Guilint is elkerülte, de az illető megijedt...
Tamásnak megmutattam a helyet, ő meg ráugrasztotta a tanár leánykát a vonatjegy témára. Belátható időn belül csak egy szabad jegy volt, úgyhogy a sztorit buktuk. Viszont másnap szólt Tamás, hogy a leányzó egyeteméről lesz egy 3 napos buszos út. Több se kellett, befizettük a jelentkezési díjat, 658 RMB-t, ami kb. 28e Ft. A vonatjegy és a szálloda sem állt volna meg ennyiből, és az árban a belépők is benne voltak... Jöjjön a beszámoló 2 részletben:
Szombat reggel 7 órai indulás volt kitűzve, de az egyetem kb. 1 órára van tőlünk. Csütörtökön írta a leányzó, hogy akkor Nanping-ban szállunk fel, ami tőlünk 10 perc gyalog. Aztán pénteken módosított egy másik buszmegállóra, de oda meg busszal eljutni volt 10 perc... Kicsit korán sikerült érkezni és a busz is késett, így a bemelegítő sör is belefért. Egy félig üres busz fogadott minket, ami kicsit meglepett, de később kiderült, hogy a Hongqi-ban lévő egyetemről is jönnek páran, így végül teli busszal utaztunk. A három nap másokat is megmozgatott, sokan voltak az úton, így kb. 8 órásra jött ki az utazás. A második pihenőnél ebédeltünk, jócskán dél után. Vettem magamnak leveles tésztába csomagolt tükörtojást, némi sült dumplingot és valami hamburger zsemleszerű tésztába töltött darált húst. Ezek mellé jött egy sör és Tamás is megkínált a főtt sonkából, amit kétféle sonkából, kolbászból, gyömbérből és némi fűszerből főzött össze előző este. Ebéd után kb. 3 órás utat jósolt a GPS Guilinig, de mint kiderült addig nem is mentünk el. Egy órányi utazás után elkezdtek feltűnni a jellegzetes hegyek.
Hamarosan letértünk az autópályáról és majd' egy órás utazás következett utazásunk első állomásáig. Az előzetes program ajánló természetesen kínaiul volt, így fogalmam sem volt, hogy hol mit fogunk látni. Chris a dongguan-i út során adott pár tippet, hogy mit kéne megnézni, de szervezett út lévén ebbe nem sok beleszólásom volt. Megmutatta azt is, hogy a 20 RMB-s hátoldalán található kép Guilin-ben készült, hajóúton elvisznek arra a helyre is, ahonnan le tudod fotózni magadnak te is. Na most, itt az első megállóban egy kikötőbe vezettek le minket, szép hegyekkel, bámulatos tájjal. Volt időnk nézelődni és fotózni, mert az utolsó hajók egyikére szólt a jegyünk. Az egyetlen gond az volt, hogy a lényeg nagyjából nappal szemben volt, így szinte lehetetlen küldetés volt jó fotót készíteni. A hegyek gyanúsak voltak, így megkérdeztük a vezetőnket, hogy itt látjuk-e a 20 RMB-s tájképet. A válasza a "nem itt, de később látni fogjuk!" volt. Mi ebből egy másik másik helyszínre következtettünk, ő viszont úgy gondolta, hogy nem ebből a pozícióból láthatjuk...
Első körben egy kb. 200m-re lévő pici öbölbe vitt minket a hajó, ahol kormoránokkal fotózkodhatott a kedves turista - a fotót pedig később 20 RMB-ért megvehetted. A dolog szépséghibája itt a napba fotózás volt... Ez után indultunk meg lefelé a folyón, ahol előbb a hal alakú hegyet láthattuk (volna, ha a hajó nem éppen egyenesen a felé tartott volna és a kapitány nem takarja a kilátást). Kb. egy km-t hajókázhattunk, amikor az egyik kanyarban megálltunk. A vezetőnk pedig vidáman mondta, hogy na akkor itt van a 20 RMB-s látkép. Erre mindenki előkotorta a 20 RMB-jét és én is készítettem fotót a pénzzel, noha a két tájkép erősen nem egyezett. De ha ő mondja... Amikor a hajó megindult visszafelé, akkor a tetejére is felmehettünk nézelődni, így lehetőségünk nyílt megnézni a hal alakú hegyet, és fél úton feltűnt előttünk a valódi 20 RMB-s látkép is. Hadd ne mondjam, hogy épp a kikötő mögötti hegyek adják a látképet... Szóval megint eltaláltam... :-D
Mert haverkodni is kell 1.
Mert haverkodni is kell 2.
Az ál-20 RMB-s látkép...
...és a valódi
A hal alakú hegy - a hajó felett a szeme is látható
Az egy bolond százat csinál c. történet Kínában is működik. Először a hegymászós jógás képeim után tűnt fel, hogy 1-2 jógás társ is posztolt pár képet az általam a hegyen bemutatott pózokból, igaz, hogy csak az edzőteremben, de meg akarták mutatni ők is. Aztán amíg mi Guilinben voltunk, addig az egyik kollegina is elment valahova hegyet mászni és találtak egy kis vízeséses patakot - na ő itt csinált pár jógás képet. :-) Még jó, hogy eszükbe juttattam. :-D S hogy mindez miként jön ide? Hát, amikor a kapitány ráfordult a kikötőbe vezető elnyújtott hosszú balosra, akkor mindenki előre bámult és fotózkodott. Csak én fordultam vissza és néztem ki a hajón kívülre és hajoltam át a korláton, hogy normális képet tudjak készíteni a hegyek mögött elbújni készülő napról. Ez a szokatlan póz aztán felkeltette a többiek érdeklődését is és a hajón végigfutó ÓÓÓ! után egyre többen jöttek rá, hogy a hátul lévő kép érdekesebb, mint az elől látott. :-)
Szürkületben ballagtunk vissza a buszhoz és megindultunk a szálloda felé. A viszonylag rövid buszozás után rájöttünk, hogy úti célunk valójában nem Guilin, hanem Yangshuozhen, ennek a településnek a közelében vannak az igazi turista látványosságok, de egyszerűbb Guilinként hivatkozni rá, mert azt a kisebb térképeken is megtalálni... (Apropó térkép: Kínában papír alapú turista/autós térképet még nem találtunk...) Két szállodába osztottak szét minket, s úgy gondolom, hogy mi a jobb csoportot kaptuk. A szálloda viszont lehet, hogy nem a jobbik volt... Nem a Hilton kényelmére kell gondolni, kb. egy Balaton parti magán szállás minőségével ér fel - de ha elhagyod az iparilag fejlettebb tengerparti régiót, akkor jobbat nem nagyon találsz Kínában. Pár napig bőven el lehet élni benne, a táj szépsége meg úgy is kárpótol (ha nem lennél elégedett a szálloda minőségével...) - és különben is, ki az aki az alvásnál több időt tölt a szállodában, ha már egyszer ilyen messzire eljött világot látni?!
A gyors lepakolás és szusszanás után elmentünk vacsorázni. Tamással és a tanár leányzókával terveztünk nekivágni az útnak, de közben meginvitáltam a két leányzót is, akivel a hajón fotózkodtunk. Induláskor kiderült, hogy a vezetőnk is csatlakozik hozzánk, majd a hallban jött a meglepetés, amikor további két srác várt minket... A nemek aránya nem volt épp ideális, de még nem indultunk meg - további két lányt vártunk, mint kiderült. :-D Kb. 50 m után meg is találtuk a szimpatikus vendéglátó egységet, ahol elég nagy asztal volt számunkra. Addig-addig rendezgettük és kértük kölcsön a székeket, amíg sikerült magamat a 4 lány közé beékelni (na jó, a bal sor végén ott ült a tanár leányzóka is ötödikként, de róla kiderült már, hogy foglalt). A srácok meg értetlenül bámultak a túloldalról, hogy ezt hogyan sikerült összehoznom. :-D Ahogy a sörre is értetlenül bámultak, amikor mi Tamással azt kezdtünk inni a vacsorához. :-P Mondjuk 2 srác meg 2 csaj épp csak kinézett 18-nak...
Vacsora után aztán leballagtunk a West Street-re. Útközben rengeteg árus kínálta a különféle ajándéktárgyakat, ruhákat, ékszereket és elég gyakran utunkba akadt 1-1 gyümölcs árus is. A West Street-en aztán élőzenés bárok sora várja a kikapcsolódni vágyó turistákat. Sőt, még 2 diszkót is találtunk. Az egyik díszes kapu előtt aztán jött a srácok ötlete, hogy akkor csináljunk egy csoportképet, aminek eredményeként néhány másik kínai is felbátorodott és megrohamozott néhány közös fotóért. Ilyen, amikor turistaként turista látványosság leszel... :-D
Béla biznisze nemzetközi... :-D
Némi nézelődés után megindultunk vissza, hogy éjfélkor végre ágyba kerülhessünk és "újult" erővel vághassunk neki a másnapnak (másnaposság nélkül :-D ). :-)
