15 éve még nem gondoltam, hogy valaha fogok kagylót enni. Aztán kb. 10 éve kóstoltam először Bécsben egy puccos étteremben, amikor az egyik beszállítónk üzemcsarnok avatót tartott és a főnökeim úgy gondolták, hogy egy másik kollégával együtt mi képviseljük a céget az eseményen. Nem volt különösebben nagy elmény a kagyló és nem éreztem szükségét, hogy egyek még. Aztán eljöttem Kínába és viszonylag hamar az asztalra került a kagyló és a csiga is... Csiga, mi!? Mi vagyok én, francia? :-D Ha ők túlélték, akkor én is túl fogom alapon megkóstoltam mindkettőt. A kagyló, ahogy korábban már írtam, finom fokhagymás-fűszeres üveg tésztával volt tálalva és a kedvencemmé vált. A csiga sem volt rossz, de arra nem vágytam annyira.

3 hete az egyik délelőtti próba után nem volt kedvem a kantinban ebédelni és mivel a partnerem épp betegszabin volt és nem kellett a cégbe visszetérnie, így nekiestünk a városnak. A szupermarketben gyorsan bevásároltunk és beültünk az egyik kis bódéba ebédelni. Nem a legolcsóbb kajára pályáztam, de a legolcsóbb (14 RMB = 600 Ft) is kagyló leves volt, sok kagylóval, sok tésztával és chilivel... Nagyon bejött és tudtam, hogy még vissza fogok térni, csak az volt a kérdés, hogy mikor. :-)

Aztán a tegnap esti jóga (igen, néha a szokásos szerdai és szombati mellé becsúszik még egy...) után az egyik kolleginával megtárgyaltuk, hogy éhes vagyok, mert nem volt időm enni óra előtt, így beültem volna az egyik helyre, ahol egy (sokadik :-P ) kolleginával ettünk tésztát előző héten (és olyan finom, szinte húsleves íze volt), de éppen bezárt a hely. Megelégedtem volna az egyik közelben lévő kis bódéval de a kollegina nem javasolta, és végül elvezetett a kagylós helyre. :-D A jóízű falatozgatás közben jutott eszembe ez a poszt, hogy kagyló téren honnan indultam és hova jutottam. :-D A múltkori bűn erős levesből tanulva most csak kicsit csípőset kértem, ami annyira gyenge lett, hogy chilit nem is látott: csak a kagyló, a tészta, egy kis gomba és a póréhagyma volt benne egy leheletnyi fűszerrel. :-) Amikor kihozták akkor megijedtem, hogy én nem ezt kértem, mert a kagylót nem láttam úgy, mint a múltkor - persze, mert a kagyló a tó/tenger fenekén él és itt is elbújt a mély tányér aljára... :-D Első körben meg is említettem a kolleginának, aki egy ideig nézte a levest, majd felkeverte és a kagylók is előkerültek. Egy párszor még megkérdezte utána, hogy elég lesz-e a kagyló, mert akkor szól a pincérnek és hozat még. De nem kértem - így is egy maréknyi kagylóhéj maradt hátra... :-)

Jó volt ez is, a leves lecsúszott, az idő meg elment. :-D