Visszatértem Kínába, miután haza mentem Ultrabalatont futni. Csak ezért képes voltam ennyit repülni? Igen... :-) Megérte? Igen. Féltem kicsit, mert jelezték páran a csapatból, hogy nem készlütek annyit, mint kellett volna, ehhez képest elég jól futottunk, jobban, mint tavaly, én pedig az utolsó szakaszon megdöntöttem a saját tavalyi időmet is. :-)

Befutó érem

A haza érkezés azért tartogatott meglepetéseket... Először akkor néztem, amikor a kapitány bejelentette, hogy hamarosan megérkezünk Münchenbe, ahol kellemes 9 fok van. Ekkor futott át az agyamon, hogy nálam csak a rjtam lévő póló van, szóval enyhén fázni fogok... Szerencsére a gép bement a kapuhoz, nem kellett buszozni, és ugyanígy volt az induláskor is, az épületben pedig elviselhető hőmérséklet volt. Münchenből Air Dolomitivel mentem tovább. A kapitány szépen elmondta a dolgokat angolul, németül, majd pedig olaszul. Ez utóbbiba már azt is belefűzte, hogy Budapesten 8 fok a hőmérséklet. Még jobban örültem... Pesten kiszállva aztán magyar létemre eltévedtem a reptéren: a kijáratot kerestem, de az indulási terminál közepébe érkeztem - volna még mit fejleszteni a jelzéseken... Végül csak megtaláltam a helyes utat, kint pedig napfény fogadott, így nem fáztam, s mire beértem a KöKire, addigra 20 fokra kúszott a hőmérséklet is.

A hongkongi reptéren várja az A340-600 az indulást

Hajnal a repülőn, valahol Moszkva környékén

A napnál nem vagyunk gyorsabbak, de lassabban kel fel - már Németország felett

A cuccaimat bedobtam Márkhoz aztán futottam egy kört Pesten, mert a lányok nyaggattak, hogy küldjek nekik képet a szülőföldemről - már el is indultak útlevelet igényelni. :-D Közben volt egy újabb meglepetés, de azt egy későbbi posztban fogom tárgyalni... A Móriczon megálltam egy pizzaszeletre, utána felmentem a Citadellára, s közben küldözgettem a képeket. :-) Aztán visszarohantam Márkhoz, ettünk egy gyrost és a délutáni IC-vel elrobogtunk haza.

Fagyi Dalmánál

Rövid otthonlét után aztán célba vettem a Balcsit, ahol hot-dog, hamburger és öcsém maradék lángosa jelentette számomra a vacsorát. Csoda hogy nem vágtam haza a gyomrom ennyi hirtelen jött nehéz étellel. Másnap futás, a szokásos esti pizza Vonyarcon a Teraszban, futás az éjszakai szakadó esőben, célba érés hajnalban, majd egy megfáradt sörözés a szálláson.

UB rajt előtt

Ha már Kína... :-D

S hogy lett átvéve a póló papíron? Felül kettőskereszt, alul kettőskereszt, lelógatott felül kettőskereszt :-D

Sörpő Szöcske FUN és Söprő Szöcske PRO készen a rajtra

A következő napok aztán rokonok, barátok látogatásával telt. Sajnos nem jutott idő mindenkire, köszönhetően a csodálatos munkarendeknek...

Kicsi zuhé Szombathelyen, hogy ne feledjem Kínát

Másnap ragyogó napsütés - hogy tényleg ne feledjem Kínát

Öcsém gépészmérnök doktorrá avatási ünnepsége még visszaindulás előtt

Maradtam-e volna otthon? Néhány ember miatt igen, de amúgy vágytam vissza Kínába. Itt legalább nyugalom, béke és szabadság van. otthon meg találtam más rádiót a kocsiban, csak a kormányrádiókat, azokból meg az ellenségeskedés és a gyülőletkeltés szólt. :-( A Sorosozást sem értem - úgy látszik Orbán azt is elfelejtette, hogy a rendszerváltás előtt a Soros fizette az angliai tanulmányait... Szóval vágytam vissza Kínába... Egyszer angolon néztünk egy anyagot, ami viccesen felsorolta, hogy miből tudod meg a Kína függőségedet. Ebben volt az egyik pont, hogy ha haza látogatsz, akkor 2 nap után elkezd hiányozni a kínai konyha. Nos, én még a hongkongi reptéren ültem, amikor Anqi átküldte a képet, hogy mit vacsoráznak a barátnőivel - már ott elkezdett csorogni a nyálam és hiányzott a kínai kaja. :-D De ha már repülés és étel: repültem már pár társasággal a Star Alliance csoportból, de eddig a Lufthansa ételei jöttek be leginkább. Régen is, most is az volt az, amiből mindent jóízűen megtettem. A többinél maradt valamennyi - a Türkish Airlines volt ilyen szempontból a fekete bárány: finom volt az étel, de olyan kombinációban hozták (pl. desszertnek joghurt és gyümölcssaláta görögdinnyével), hogy inkább meghagytam, minthogy a wc-n ülve repüljem azt a közel 10 órát. :-D

Indulásra várva Budapesten...

...és Frankfurtban - A380-800, imádom

Ugyan ő szemből - s hogy mekkora? Látjátok az emberkét az első kereke közelében? :-)

És ez már Hongkong - a kép felső 2/3-ánál halványan láthatóak a belvárosi toronyházak

Szóval most itt, újra Kínában. A blog elérést is sikerült újra megoldani és van (lett) pár ötletem, hogy miről is lenne érdemes írni. :-)